Oldaltérkép | E-mail
 
 
Zenei Nap
Házi csoport
Gyülekezeti újság
2004
2003
július-augusztus
szeptember-október
november-december
május-június
április
február
március
január
2002
2009
MÁSODIK ESÉLY
2011
2012
2013
Gyorslinkek
   
Szavazás
Miért nem fontos gyülekezeteinkben a misszió?
    Nem üdvösség kérdése
    Nem értettük meg Jézus parancsát
    Még soha nem csináltuk
    Lelkileg kiskorúak vagyunk
    Magunk körül forgolódunk
 
november-december
   
 

Visszhang

Hatások (Gajdács Ramóna)

Adventi gondolatok (Gajdács Ramóna)


Más is ember?! Beszélgetés a Miklós családdal (Bajka Barnabás)

Bemutatkozik az ifjú pár (Nagy-Kaszáné Somogyi Ilona)


Visszhang

Idősek napja

„Gyerek munka, felnőtté válás.” (Stelkovicsné Balogh Judit)

A bibliaóráról (Oláh Misi és Farkas Tóni)


Tallózó

Miért éppen december 25-én született az Úr Jézus?

Gyökössy Endre: Boldogmondások

Mai szeretethimnusz

Mennyit ér?


Versek

Karácsony lesz! (Gajdács Mátyásné)

Karácsony van (Gajdács Mátyásné)




Hatások


Minden olyan gyorsan múlik, tűnnek a percek, napok, órák. Sok gondolat, szó, élmény emlékké válik, s talán arra a sorsra jut, hogy nem is emlékezünk rá, ha az idő tovább lép, nem nézve minket, akik talán megtartanánk ezeket a pillanatokat
Ebben a decemberi hónapban, amiben oly sok az öröm, a megelégedés és az önzetlenség, valahogy jobban összetartunk. Valahogy jobban szeretjük a másikat, többet gondolunk társainkra, s talán többet is törődünk velük. Sokszor azt gondoljuk, hogy ez nem éri meg, hogy talán az a valaki, akiért feláldozzuk időnket nem értékeli eléggé, vagy talán teljesen másképp látja az érzéseinket. Mégis tegyünk meg mindent, amit megtehetünk, hogy mások életét könnyebbé tévén, a mi életünk is könnyebb lehessen.
Lassan elérkezik a karácsony. Vajon mi lesz a szívünkben? Mit érzünk majd azok iránt, akik szívünknek talán nem a legkedvesebbek… Szívünkben a szeretet - ha engedjük - túl fog csordulni. Engedjük, hogy mindenkire egyformán áradhasson, s ha ránk árad a másikról, akkor azt fogadjuk el, mert nem sok annál jobb dolog van, mintha szeretjük egymást.
Karácsony, szeretet, öröm, boldogság, béke, megértés, törődés… Hagyjuk magunkban ezeket felszínre jutni, s higgyük, hogy ezek átformálják kapcsolataink!


Adventi gondolatok


Nem régen beszélgettem valakivel, akinek súlyos problémái lettek és nem látta a kiutat. Azt hittem, ez vele sohasem történhet meg, hisz olyan erősnek és bátornak láttam, úgy éreztem, őt sohasem érheti olyan baj, amiből ne tudna kilépni, vagy ami le tudná dönteni. De így történt. Nagyon örültem, hogy én voltam az, akinek elmondta, hogy mi
is történik vele, mindeközben pedig nagyon szomorú voltam, amint hallgattam őt. Próbáltam mindazt a vigasztalást nyújtani, amire szüksége volt és ő tudta, hogy nem csak azért, hogy valamit mondjak. Tudtuk, hogy Isten minden problémát azért ad, hogy ez által erősödjünk, és az is lehet, hogy ez által akar megmutatni olyan dolgokat, amiket egyébként nem látnánk meg. És ezután nem sokkal a váci hálaadó napon hallottam egy bizonyságtételt, amiben elhangzott egy gyermek ének szövege, ami engem nagyon megérintett: „Ha nem lenne próba, nem tudnám, hogy Ő megoldja!”. Ahogy hazaértem, gyorsan felhívtam ezt a barátomat és nagyon jó volt, hogy ezt elmondhattam neki, bár azt tudtuk, hogy Isten nem fogja őt elhagyni ebben a nehéz helyzetben sem. Isten nagyon szeret minket, bár jól tudja milyenek vagyunk, mégsem mondta azt, hogy ilyenekért nem küldi le egyetlen fiát! Az adventi időszakban gondolkodjunk el azon, hogy ez a szeretet vajon sugárzik e rólunk, vajon látszik e rajtunk, hogy a Szentlélek temploma vagyunk. Várjuk Őt, álljunk készen mindenben.




Más is ember?! Beszélgetés a Miklós családdal


Bemutatkozás:

György: „Minden másnapos” katolikus családban születtem 1946-ban. Édesapám gépész, édesanyám háztartásbeli volt, később magán-gazdálkodók, majd ipari munkások lettek. Hittanra jártam, bérmálkoztam, de ez olyan sekély nyomot hagyott bennem, hogy a középiskola materialista agymosása ki is törölte az elmémből. Főiskolai éveim alatt éltem a világi fiatalok életét, megnősültem, másfél év után elváltam. A közben született gyermekemmel nem tartjuk a kapcsolatot. Második házasságom névlegesen 27 évig tartott, de egy rövidebb időszaktól eltekintve inkább csak együttélés volt folyamatos veszekedéssel, amely az ikerlányaink (1981. Mariann és Anett) nagykorúságával 2000-ben válással végződött. Anett külföldön családot alapított, Mariannt továbbtanulásában támogatom. Géptervezőként kezdtem dolgozni, majd 1982-től műszaki tantárgyakat tanítottam, jelenleg (rokkant nyugdíjas) kollégiumi nevelő-tanár vagyok.

Erzsike.: Vallását gyakorló katolikus családba születtem 1951-ben. Szüleimnek küzdelmes volt a fiatalságuk, mert az ’50-es években államosítás és a tsz-esítés miatt mindenüket elvesztettek. Öcsémmel együtt szigorúan neveltek bennünket.
19 évesen férjhez mentem, két évre született Böbe lányom. 9 év után elváltunk, attól kezdve lányommal éltem, majd amikor ő is kirepült, özvegy édesanyámhoz költöztem. Eredeti szakmám közgazdasági technikus, illetve mérlegképes könyvelő. A rendszerváltást követően kezdtem ügyviteli tárgyakat tanítani és közben megszereztem a pedagógus diplomát.
Gyurival már öt éve egy iskolában dolgoztunk, de nem is ismertük egymást. 2000-ben egy osztály-kirándulás alkalmával tudtam meg, hogy ő is édesanyjával él. Ekkortól kezdtünk érdeklődni egymás iránt. Az események gyorsan peregtek, még az évben összeházasodtunk. Azóta is az Úr ajándékának tartom, hogy az útjainkat egymáshoz irányította.

Találkozásunk Istennel:

György: A rendszerváltás után munka-nélküli lettem, az alkoholizmus felé menekültem, amiből orvosi segítséggel szabadultam ki. Láttam a többszörös visszaesők sokaságát, kapaszkodót kerestem, hogy ne jussak én is erre a sorsra. Kezdtem imaházba járni, bizonyságtételeket, prédikációkat olvasni, míg megér- tettem és elfogadtam a hit igazságát. Rájöttem, hogy a velem történtek nem véletlenek voltak, hanem erős irányítás a helyes út felé. Hitvallásomat 1996. június 2-án két lányommal együtt bemerítkezéssel pecsételtem meg.

Eerzsika: Vallásgyakorlásom formális volt, míg nem kezdtem rendszeresen járni a gyülekezetbe. Itt kerültem először „közeli kapcsolatba” Istennel. Eleinte a családias, közvetlen légkör fogott meg, majd lépésről lépésre fejlődött bennem az igény az Úrral való rendszeres kapcsolatra. (A katolikus szertartás és szokás eleve távolságtartóbb.) Emlékezetes számomra tavaly október 13-án Révész Árpád testvér evangelizációs igehirdetése. Akkor úgy éreztem, hogy meg-szólított az Úr.

Viszonyunk az újkígyósi gyülekezethez:

György: Az újkígyósi gyülekezetet folyamatosan ismertem meg, mert itthon tartózkodásom alatt gyakran vettem részt istentiszteleteken, bizonyságot is tettem megtérésemről. Végleges hazaköltözésem után természetesen ennek a gyülekezetnek az életébe kapcsolódtam be. Magánéletem rendezése után kértem felvételem, melyet nagy örömömre a gyülekezet támogatott. Az első perctől kezdve éreztem, hogy itt találtam új, szerető közösségre. Az, hogy Erzsike a hitéletben is társam, külön örömöt jelent. Ez egyedül Isten ajándéka lehet.

Erzsike: 2000 őszén, bemerítésre hozott el Gyuri első alkalommal. Meg-határozó élmény volt. Később pedig feltétel nélküli bizalmat és szeretetet éreztem. Nagy teher: beteg édesanyám előtt titkolni kell, hogy ide járok. Ő erős egyéniség és nem veszi tudomásul, hogy 50 évesen lehet más véleményem bizonyos dolgokról. A nyílt szembefordulást szeretném elkerülni.

Kedves énekek és igehelyek:

György: Nehéz kérdés, mert az újonnan hallott énekek közül más-más kerül az első helyre, főleg a Mike stílusúak. Régiekből: Régi kereszt a golgotán, Az Úr csodásan működik, Vágyol-e elhagyni bűneidet…
Éneken keresztül találkoztam kedves igehelyemmel is. Hóseás 2:21-22, amely tökéletesen megmutatja a megtérés és az Úr megismerésének folyamatát.

Erzsike: Egyik legkedvesebb igehely számomra a szeretet himnusza. Kedves énekeim a Gyuri által megnevezettek is, azonban legelőször a Hinni taníts Uram… fogott meg.
A gyülekezet tagjainak azt üzenem; nem is tudják, milyen nagy érték a közösségük. Aki benne él valamiben az hajlamos megszokni azt. Szeretnék én is hozzájárulni szerény lehetőségeimhez mérten a gyülekezet életéhez.




Bemutatkozik az ifjú pár


„Az embernek alig van ideje, hogy megálljon pár percre, hogy egy ilyen szép kérésnek eleget tegyen, mint ez is, aminek most én megpróbálok eleget tenni. Akár hányszor csak kérdezik, hogy, hogyan ismerkedtünk meg Danival, mindig szívesen mesélek és eszembe jut egy igevers, amit fiatalabb hívő koromban nem nagyon értettem, de tudtam, hogy igaz lehet.
„Ne keltsétek, ne ébresszétek fel a szerelmet, amíg nem akarja”. (Én.Én 2:7b)
Ma már tudom, hogy mennyire igaz és nagyon örülök, annak, hogy megtapasztalhattam ezt a saját életemben és így mindenkinek elmondhatom, hogy érdemes meghallgatni a „bölcs „szavait .
Danival az iskolában találkoztunk először, és én nem tudtam róla mást, mint hogy Erdélyből származik, de már régebb óta itt élnek Magyarországon. Ő még ennyit sem tudott rólam, sőt még a nevemet sem.
Abban az évben , amikor ő elsős volt, tavasszal már másodszor mentünk ki Kárpátaljára szolgálni és missziózni, ahova Dani is velünk tartott. Kilencen utaztunk egy mikrobusszal, amikor Dani mellém került utazótársnak. Természetes volt ez s mondhatnák „véletlen” hogy így alakult az ülésrend. Kezdetben félő volt, hogy unatkozni fogok, mert mindenki tudta, hogy Dani milyen csendes ember és hogy nem igen beszélt másokkal csak azokkal, akiket ismert.
Számomra is érdekes ember volt, de ez a csendesség még csak fokozta az érdeklődésemet iránta, hogy megismerjem a gondolatait, az életét egy olyan valakit, aki szintén erdélyi, mint én. Ez az út nagyon jó volt, amelyen Isten sok próbán vezetett át minket, hogy lássa mennyire bízunk az ő hatalmában.
Mindenki nagy csodálkozására, Dani ezen az úton kinyílt nekem és mesélt az életéről, céljairól, látásáról, múltjáról, nehézségeiről. Szerettem hallgatni a szavait, prédikációit, de nem gondoltam, hogy ennél több lehet közöttünk. Nem vettem észre a jeleket még magamon sem csak azt éreztem, hogy szeretnék többet beszélgetni vele, többet együtt lenni vele. Ha nem volt jelen hiányzott, és az idő se telt olyan gyorsan. Titokban ő is így érzett és csodálkozott magán, hogy ennyire vágyik a társaságom után.
Benne előbb megfogalmazódott, hogy mit érez, és hogy mi történik vele. Minden olyan hírtelen történt körülöttünk és olyan őszintén tudtunk beszélni az érzéseinkről, hogy talán ma nem tudnám ugyan ezt megtenni.
A haza fele vezető úton elmondta, hogy milyen érzései vannak, és azt hogy lelkileg nagyon vonzódik hozzám. Ekkor kezdett bennem is derengeni, hogy mi az a kellemes érzés, ami a szívemen néha -néha úgy elsuhant, de alig mertem kimondani, azt amit gondoltam, hogy igen és is ugyan ezt érzem. Mégis megtettem és egyszerre valami felszabadult bennünk, de ezzel együtt ránk telepedett a felelősség egymás iránt.( Itt zárójelben szeretném megjegyezni, hogy amikor ez történ épp a Kisherceg ment a magnóban, és annál a résznél tartottunk, hogy felelőséggel tartozunk az iránt, akit megszelídítettünk. Amikor esküvőnk volt pont ez a részlet volt felolvasva a polgári szertartáson és láttuk újra a pecsétet a házasságunkon.).
Elkezdődtek a harcok, hogy ezek az érzések tényleg Istentől vannak , vagy csak a saját kívánságaink. Annyit eltudtunk dönteni, hogy egyikünk sem kereste ezt a találkozást nem próbálkoztunk, hogy megismerjük egymást hanem csak úgy jött.
Elhatároztuk, hogy találkozgatni fogunk, és megismerjük egymás gondolatait, de mindenek előtt imádságban kértük Istent, hogy vezessen bennünket. És ő megtette csodálatosan.
Felébredt bennem a szerelem is nem csak a vonzalom, miután kértem az Urat, hogy tegyen valamit, mert én nem bírom ezt a bizonytalanságot. Egyre jobban kezdtünk vágyni arra, hogy ne csak az érzés legyen meg bennünk, hanem Isten is mondjon erre valamit, hisz az Ő szava volt a döntő. Elmentünk a békési konferenciára, és akkor kértük az Urat, hogy szóljon világosan hozzánk imádkoztunk és haza mentünk. Másnap mind a ketten megkaptuk a választ a kérdéseinkre.

Az Úr is igent mondott, hisz ez volt az akarata. Boldogok voltunk és elkezdődött számunkra egy nagyon szép, de küzdelmes időszak. Dani már az elején megkérte a kezem és boldogon tudtam mondani, ha megkérdezték, hogy megkérte-e már a kezem, hogy igen. Azért írom, hogy küzdelmes időszak, mert a sok szép és jó dolog mellett, el kellett fogadnunk egymás természetét és felhagyni azzal a próbálkozással, hogy megváltoztassuk egymást vagy, hogy korlátozzuk egymást. Volt egy igen hosszú nyár is az életünkben, amikor három hónapig nem láttuk egymást, mivel én haza mentem Krasznára és ez mély nyomokat hagyott bennünk és ha nem hiszünk az ígéretben, akkor ma már nem lennék házasok. Amikor elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy most már még komolyabb lépéseket is tegyünk eljegyeztük egymást és Augusztusban pedig összeházasodtunk. Amióta összeházasodtunk csak még szerelmesebbek vagyunk, és érték minden perc, amit együtt tölthetünk ebben a rohanó világban. Soha nem bántam meg, hogy Dani volt az első fiú, aki udvarolt nekem és most az házasságban csak még jobban látom ennek az értékét, és erejét. Ezért hivatkozom mindig arra az igére, amit már fent említettem, ha a fiatalok kérdeznek a párkapcsolatról. Megfontolandó a Biblia minden egyes szava és, aki ezeket fontolóra veszi az boldogságot találhat benne. De ez már egy másik cikk lenne.

Lona és Dani




Visszhang


Idősek napja

Minden új nap VELED kezdődik el, énekelték a fiatalok november 9-én délelőtt az idősek napján, az alkalom megnyitó énekeként. A fiatalok szolgálata után Balogh Ferencz testvér buzdított imára időseket és fiatalokat egyaránt a III.Mózes 6,13 verse alapján: „A tűz szüntelen égve maradjon az oltáron és el ne aludjék.” Jézus adjon szent tüzet szíved oltárára, bíztat az énekíró is. E tűz had égjen szüntelen, így árad az ima, a hódolat, a dicsőítés, a könyörgés is. E tüzet kell, hogy égve tartsa a Szentlélek fuvallata.
Mintegy az imaóra záró akkordjaként, de az Istentiszteletet bevezető és a jelenlevőket köszöntő igeként is a 71. Zsoltárból kivonatosan olvasott Kovács testvér. Nagy Mihály nyugdíjas lelkipásztor tv., ez alkalomra meghívott igehirdető, alkalmi igét Tit. 2,1-3/a verseket olvasta, majd ez alapján hirdette az Isten üzenetét. „A vén emberek józanok legyenek, tisztességesek, mértékletesek; a hitben, szeretetben, tűrésben épek.”
Általában a vén embereknél ezek a jellemvonások hiányosak. Nem mindig követik az évek hosszú voltát. Ezek a jellemvonások egymásra épülnek, egymást segítik, kiegészítik. A vénasszonyok hasonlóképpen. Ugyanis Krisztusban nincs különbség: zsidó-görög, szolga-szabad, férfi-nő. Előtte egyformák vagyunk.
A délutáni ige Lk. 2,25-38 -ban két idős embert mutatott be. Simeon: a lélek indításából megy a templomba. Így találkozik Jézussal, s az ígéret beteljesedésével. Karjaiba vette Jézust. Mielőtt elmenne, a kapott áldást átadja másnak. Most Jézus vesz karjaiba. „Karjára veszi a gyengéket”, „Jézus karjába bizton hajthatjuk le fejünk”. „Most bocsátod el Uram a Te szolgádat békességgel….” Aki találkozott VELE, az békességgel megy el; itt is, de az örök hazába is.
Anna: 84 évesen is ott van a templomban. Talán nincs más szolgálata, de imádsággal és böjtöléssel szolgál. Mint Simeon, ő is vallást tesz másoknak. Az igében kapott áldásokért, a tanácsért, biztatásért hálaadással magasztaltuk Urunkat. Minden idős testvért egy-egy ajándékkal lepte meg a gyülekezet. Az alkalom szeretetvendégséggel ért véget.



„Gyerek munka, felnőtté válás.”

A Pintér Béla kazetták ismerté váltak a faluban a gyerekek által. A varrodában voltam pár napig próbafelvételen, hogy bírom-e vagy sem újra azt, ami abba maradt pár éve betegségem miatt. A rádió be volt kapcsolva s egyik zene a másikat követte, míg valaki bekapcsolta a magnót…: „Nem teszem a kezemet a tarkómra, jöhet akármilyen nagy próba” - csendült fel tisztán, hangosan a varrógépek zaja közepette. Felkaptam a fejem s figyeltem; egyik anyuka, akinek a gyereke megvette a kazettát, elhozta mondván: ha mindenki azt hallgat, amit akar, ezt mért ne lehetne, úgyis nemsoká itt a Karácsony… Végig ment mindkét oldalán a szalag s csak sírt a szívem-lelkem az örömtől? A felszabadulás boldogságától? A bizonyságtétel alkalmától? A körülöttem levő bűn sötétjétől rettenve? Nem tudom, de Isten előtt álltak a nők abban az időben! Honnan tudom? Csak a gépek zaja s az énekek hallatszódtak, semmi beszéd; csend a szívekbe, a lelkekbe, Isten beszélt. Miből gondolom? Lejárt a kazetta s nem akarta senki kicserélni, majd később előkerült egy világi énekes kazettája annak a zenéjével, ami így kezdődött: „Nézz le rám, óh, Istenem…” -furcsa véletlen? Nem hiszem, csodák mindennap vannak. Másnap is odakerült a Pintér Béla kazetta, de itt már ezen a napon volt, akinek lelkiismerete megszólalt s kinyögte: nem bírom ezt hallgatni, felzaklat. Gyerekmunka…le van nézve, de a szülők a háttérbe maradnak? Meddig maradhat a falu népe háttérben előttünk, mert az Úrnál lehet sokkal fontosabbak, mint mi igazak kilencvenkilencen. Az egy után mikor vállaljuk az időt, a szeretetet, megértést. Készüljünk a saját s a falu ébredését fogadni. Haljunk meg a réginek s kezdjünk újat, hogy legyen hova menniük, jönniük a megtérő társainknak. Bátorság…fájdalmas a meghalás, de a halott ember már nem érez így, a bűnnek már nem lesz hatalma felette.
Üdvözítő született ma nektek, az Úr Krisztus, a Dávid városában. Lk.2,11 Dávid városa a szívünk központja, értékeink rejtekhelye, királyi város, bölcső, egy jászol.
Minden kicsi apróság, amit adhatunk szálásnak Neki, tegyük oda. Évek múlva szomszédaink lehet dúdolni fogják azokat az énekeket, amiket mi a konyhában vagy a kertben dolgozva énekeltünk. Mozgassuk meg a fantáziánkat, mi az, amit még nem próbáltunk még meg? Merjünk tenni valamit…többet értük. Boldog Karácsonyt kívánok.

S.B.J.


A bibliaóráról

Már évek óta járok bibliaórára. Míg kisebb voltam, elég volt egyszerre az az információ mennyiség a lelki fejlődésemhez, amit ott kaptam. Majd az Ufiba is jártam, ahol még az elején még tanítás is volt, de mára ez elmaradt és így a kérdéseim a bibliaórára maradtak. Sokáig egyedül jártam, de később Zsani és Tóni is csatlakozott. Az első alkalmakon a témaválasztásnál alkalmazkodni kellett egymáshoz a korkülönbség miatt, de az utóbbi időben komolyabb témákkal is foglalkozunk, amelyek aktuálisak életünkben. Véleményem szerint nagyon hasznosak ezek az órák, mert ha valamit nem értek, megkérhetem a tanítót, hogy magyarázza el nekem, ellentétben az igehirdetésekkel. A gyülekezeti életben való részvétel is fontos, de ott nem mindig érthetően fogalmaznak és mi gyerekek nem értjük azokat az úgymond „szegény szavakat”. A bibliaóra idejét Tóni határozza meg, mivel a buszjárat ritkán és korán van.
Szerintem a bibliaóra nagyon fontos és járni fogok, amíg csak lesz tanító.

Misi

Két éve járok az Újkígyósi Baptista Imaházba. Ez évek alatt nagyon sokat fejlődött a lelkem. Bibliaórára pár hónapja járok, s ez sokat jelent nekem, mert így sokkal jobban megértem az Úr törvényeit, akaratát. Jutka sokat jelent számunkra, mert vele együtt közelebb kerülhetünk Istenhez és egymáshoz.

Tóni




Tallózó


Miért éppen december 25-én született az Úr Jézus?

Az első századokban keresztyének ezreit és tízezreit mészárolták le a római birodalomban. A változást egy császár, név szerint Nagy Konstantin látomása (312-ben) hozta. Megtérése a keresztyénséghez nemcsak azzal járt, hogy a keresztyénség lett a támogatott, hanem a társadalmilag elfogadott vallás is. Az addig tűzzel és vassal üldözött keresztyének tömegeiből, császári hatalommal támogatott vallási közösség lett. Az emberek hamar rájöttek, hogy ha előre akarnak jutni a hadseregben, vagy a kormányzati bürokráciában, akkor érdemes keresztyéné válniuk. Így az egyház óriási növekedést élt át a 4. században. A század elején a birodalom népességének 10%-ára becsülték a keresztyének számát. A 4. század végén ez a szám már a népesség 90%-ára vonatkozott.
Keresztyén szimbólumok kezdtek megjelenni a császári pénzérméken már 314-ben. A legyőzhetetlen nap (sol invictus) 321-re kezdett eltűnni a pénzérmékről, és 323-ra már minden pogány szimbólumot eltávolítottak a pénzekről. Aurelianus császár (270-275) korábban a napimádatot tette az egyik hivatalos államvallássá a birodalomban, és a legyőzhetetlen nap születésnapját (december 25-ét) általános ünnepnek nyilvánította. Nagy Konstantin 321-ben a vasárnapot hivatalos munkaszüneti nappá tette. Uralkodása végére december 25-e lett a karácsony ünnepe (Nagy Konstantinnak semmi köze sem volt hozzá, mert már előtte népszokássá vált). Sokan azzal érvelnek, hogy ez közönséges szinkretizmus: a keresztyénség hasznot húzott abból, hogy magába ötvözte más vallás szokásait. De éppen olyan jogos azt állítani, hogy a keresztyének csupán vették a régebbi szimbólumokat, és saját céljaikra használták fel anélkül, hogy szükségszerűen elfogadták volna mindazt, amit a régi szimbólumok jelképeztek. Biztos, hogy a birodalom többségében nem volt nagy ellenérzés a váltás miatt, mivel mint fentebb említve van, gazdasági, vagy politikai megfontolásból voltak azok akik, keresztyének kereszt nélkül.


Gyökössy Endre: Boldogmondások

(Az isteni boldogmondások margójára)

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is tudják, hogyan éljenek
Boldogok, akik összhangban vannak magukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömös lesz az életük.
Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg önmagukat.
Boldogok, akik észreveszik a diófában a bölcso”t, az asztalt, és a koporsót, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csendjük, és titkok tudóivá válnak, leborulók, és nem kiboruló többé.
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
Boldogok, akik tudnak el- és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba, és nem lesznek magányosak.
Boldogok, akik nem veszik túl komolyan önmagukat, mert környezetük megbecsüli őket.
Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt, és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
Boldogok, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének, és imádkoznak, mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket.
Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha a szavukba vágnak, és szelíden szólnak, ha megbántják őket, mert Jézus nyomában járnak.
Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert értékesebb lesz az életük.



Mai szeretethimnusz

Ha olyan kiváló szónok vagyok, mint Kossuth Lajos, vagy Martin Luther King-el együtt hirdetem, hogy „van egy álmom”, de szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint egy leomlott templomtorony megrepedt harangja. Ha futurológusként, a jövő mérnökeként, vagy csalhatatlan közvélemény-kutatóként előre látom is a jövőt, szeretet pedig nincs bennem, olyan vagyok, mint egy összelapított üres kólás doboz, mit unottan rugdosnak a kamaszok. Ha akkora hitem van, mint Assisi Szt. Ferencnek, Luther Mártonnak, és egy dunántúli parasztasszonynak együttvéve, de szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint a szél által cibált ördögszekér. Ha önfeláldozóan támogatok alapítványokat, vagy tizedet adok minden jövedelmemből, szeretet pedig nincs én bennem, olyanná lettem, mint aki követ ad kenyér helyett és skorpiót hal helyett. Ha két végén égetem is a gyertyát, hajnaltól késő estig robotolok, éveken át nem megyek szabadságra, ám szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint egy üres belű hagyma. Ha naponta végigjárom a damaszkuszi utat, ha rongyosra olvasom a Bibliámat, és halálomra is bizakodó hittel, betegek kenetével és szent útravalóval megerősítve készülök, ha szeretet nincs bennem, semmi hasznom abból.
A szeretet jelentéktelen, mint amikor szamárháton vonul be valaki a városba. A szeretet nevetség tárgya, mint amikor valakinek nádszálat és töviskoronát adnak. A szeretet balek, mint amikor valaki kínzóiért imádkozik. A szeretet esendő, mint amikor valaki azt mondja „Szomjazom”. A szeretet meglepő, mint amikor valaki szelíden megszólít egy gyászoló asszonyt a hajnali kertben. A szeretet játékos, mint amikor valaki elküldi a tanítványait Galileába, de előttük érkezik meg. A szeretet nem fúj egy követ a bennfentesekkel, nem kacsint össze a hatalommal, nem bizonygatja önmaga fontosságát, nem örül a pártok és politikusok acsarkodásának, de együtt örül az asszonnyal, aki megtalálta elgurult drachmáját. A szeretet nem örül az ügyeskedéssel szerzett vagyonnak, de együtt örül a rét madaraival és a mező liliomaival. A szeretet nem örül a doppingszerrel elért világcsúcsnak sem. A szeretet nem szűnik meg soha. Nem veszti el szavatosságát, el nem évül, nem lesz unalmas, mint a tegnapi újság. Legyenek bár Istentiszteletek, véget fognak érni, legyenek bár egyházak, meg fognak szűnni, legyen bár ökumenikus mozgalom, el fog töröltetni.
A szeretet nélküli felelősség figyelmetlen, A szeretet nélküli igazság kemény, A szeretet nélküli okosság gőgös, A szeretet nélküli barátság hűvös, A szeretet nélküli rend kicsinyes, A szeretet nélküli hatalom kíméletlen, A szeretet nélküli birtoklás fösvény, A szeretet nélküli adakozás képmutató, A szeretet nélküli vallásosság bigott, A szeretet nélküli hit vakbuzgó, A szeretet nélküli remény fanatikus.
A szeretet nélküli élet értelmetlen.


Mennyit ér?

Mennyit ér egy év?
Kérdezd a diákot, aki épp megbukott.


Mennyit ér egy hónap?
Kérdezd az anyát, aki koraszülöttnek adott életet.


Mennyit ér egy hét?
Kérdezd egy hetilap szerkesztőjét.


Mennyit ér egy óra?
Kérdezd az elitéltet, aki látogatásra vár.


Mennyit ér egy perc?
Kérdezd az embert, aki épp lekéste a vonatot.


Mennyit ér egy másodperc?
Kérdezd az embert, aki épp megúszott egy balesetet.


Mennyit ér egy századmásodperc?
Kérdezd az embert, aki ezüstöt nyert az Olimpián.


Az idő nem vár senkire. Becsülj meg minden pillanatot!
Akkor becsülöd az időt igazán, ha valami különlegessel töltöd.


naga




Versek


Karácsony lesz!

Még néhány nap, és karácsony lesz megint.
Öltözzön fénybe fáradt szívetek.
Rakjatok le minden gondot, terhet,
Örüljetek, mert ünnep közeleg!


Gyújtsatok mécsest lelketek mélyén,
Sok kicsi mécsesnek nagy fénye van.
Krisztus békessége lássék meg rajtatok!
Karácsony lesz! Készüljetek mindannyian!


Legyen olyan is az ajándékok között,
Amit pénzzel fizetni nem lehet,
S legalább most szeressétek azt is,
Aki titeket talán nem szeret!


Azzal a fénnyel, amit Ő hozott a földre,
Szórjátok tele az ember-szíveket!
Karácsony előtt néhány rövid nappal,
Így kívánok nektek áldott ünnepet!



Karácsony van

Karácsony van. Gyertyafényes,
Fenyőágas, gazdag, ékes,
Zászlót bont a szeretet.
Hideg, fagyos éjszakában,
Szíved csukott ajtajában,
Lásd, egy Király didereg.


Réges-régen Betlehemben,
Nem volt hely, hol megszülessen,
Jászol lett az otthona.
Ma éppen úgy kér helyet nálad.
Palotává lenne házad,
Ha nem kéne kinn állnia.


Közöny falán áthatolva,
Égi békességet hozna.
Ki nem hunyó lángot gyújtva,
Bejönne Ő, Veled lenne,
Soha többé el nem menne!
Mért nincs így, ha így lehetne?!


G.M-né
 
     
 
| Kezdőoldal | Kedvencek közé powered by