Isten azt mondja ebben az Igében, hogy most kezd kibontakozni az új. Még nem látjuk az újat, nem mutatja meg Isten. Egykor népének is hitből kellett elindulni a babiloni fogságból hazafelé és azt sem tudták mi vár rájuk 70 évvel azelőtt látott hazájukban. Lehet romokban az ország, lehet, mások lakják egykori házaikat. Minden bizonytalan volt előttük, Isten pedig ennyit mond: most kezd kibontakozni. Ezt érezzük, csak hitben lehet elvenni. Többszöri deportálás volt hazafelé, de a legnagyobb jutalmát azok látták, akik először indultak el. Mire a második része elindult a népnek, akik arra akartak építeni, ami már biztos, azok azt írja a Biblia azt látták, hogy az elsők már elefántcsontházakban laknak. Jegyezzük meg: mindig a hitben első lépést megtevőké a jutalom! Ez most a kérdés az újév küszöbén is: azokkal tartunk, azokra hallgatunk, akik a biztosra indulnak el, vagy az Úrra hagyatkozunk és arra az ígéretre alapozunk, amit Ő mondd nekünk? Ő azt mondja ebben az Igében, hogy megitatja a szomjúhozó szíveket, folyókat fakasztva, s magáénak formálja, hogy dicsérje nevét. Isten nem titkolja el a célt sem: a maga dicséretére hív el bennünket, hogy hirdessük Őt az embervilágban. Azért cselekszik csodát velünk, hogy az Ő dolgai nyilvánvalóvá legyenek rajtunk. Mert tudja Isten, hogy akkor leszünk mi magunk is a legboldogabbak, mert teremtésében, megváltói tervében is a helyünkre kerülünk. Mint egy alkatrész egy gépezetben, amire teremtett, úgy funkcionálunk, és létünknek ez ad értelmet. Ezért induljunk el Vele együtt, bízzuk rá életünket! Várjuk, mit akar Ő cselekedni velünk.

Isten akkor íratta le ezt az Igét, mikor népét kihozta a babilóniai a fogságból. Círusz perzsa király által adott egy hihetetlen parancsot, amelyen megdöbbent az akkori világ, hogy a nép a pusztán keresztül, újra hazamehet, birtokba veheti régi földjét, sőt parancsba adják, hogy házakat kell építeniük.

Isten itt lelkükre köti: előre nézzetek, lássátok, mi kezd kibontakozni, mert én újat cselekszem. Mélyen hihetjük, hogy Isten velünk is kész újat cselekedni. Az Ő célja az új ember. Pál apostol mondja: „Aki Krisztusban van, új teremtés az, a régi elmúlt és íme, újjá lett minden.” A Jelenések könyvében pedig ezt olvassuk: „S láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt.”  Az Igében Isten el akarja a múltról terelni figyelmünket: „Ne a múlton tűnődjetek!” Nem könnyű ez, hiszen számtalan dolog nyomaszthatja szívünket-lelkünket. Néha nagyon is nagy dolgok. Isten nem elbagatellizálni akarja ezeket. Nem azt mondja, hogy ezek nem terhek, nem gondok, nem akadályok. Bármi is legyen, amin mi töprengeni szoktunk. De egy biztos: a múlton való töprengés megbénít. Képtelenné válik az ember arra, hogy megoldást keressen és tovább lépjen.

Ez az Ige ma evangélium lehet: lépj tovább Istennel! Zárd le Vele a múltat. Ez azt jelenti, tedd kezébe az eddigieket és engedd, hogy Ő gondoskodjon a folytatásról.