Gajdács Rebeka bizonyságtétele.

Keresztény családba születtem és itt nőttem a fel a gyülekezetben, így sosem volt kérdés számomra, hogy Isten létezik, mindig is hittem benne. Hamar befogadtam az Úr Jézust a szívembe, de az igazi megtérés később jött el számomra. Az egyik nyáron egy táborban megtért az egyik nagyon jó barátnőm, és láttam rajta a változást, amit én is szerettem volna. De nem értettem, hogy mi az ami hiányzik, így ezért kezdtem el imádkozni és az Úr válaszolt is egy konferencián,ahol az odaszánásról volt szó. Itt tértem meg, és értettem meg, hogy ez hiányzik az életemből, hogy Jézust tegyem az első helyre minden elé. És érzem, hogy az Úr, azóta is velem van, és segít mindenben. És hiszem, hogy Jézus meghalt értem és én ez által üdvözülhetek, és hogy Isten tényleg mindig velem van. Elég sok idő telt el a megtérésem óta, mert mindig halogattam, hogy gyülekezet elé álljak. Féltem, hogy, hogy fogok majd tudni erről beszélni. De ahogy együtt dolgoztunk a gyerekmunkában, és ahogy jöttem vasárnaponként egyre jobban azt éreztem, hogy el szeretném mondani, hogy igen is tudja meg a gyülekezet, hogy én is megtértem és ezen az úton járok. És hogy én is szeretnék ide tartozni, ebbe a közösségbe,és itt szolgálni az aUrat. Ezért is vagyok ma itt.

Nagy Ági és Gábor bizonyságtétele.

A megtérésünk akkor történt, amikor a közös ismerősök és szomszédok meghívásának eleget tettünk, és elmentünk egy gyülekezeti alkalomra. Tetszett és éreztük, hogy jó helyen vagyunk. Többszöri látogatásunk után észrevettük, hogy az űr, ami addigi életünk során bennünk keletkezett lassan betöltődik. Az a boldogság, szeretet, ami átjárt bennünket, az nagyon jó érzéssel töltött be minket és ez az érzés vezetett el a döntésig bennünket, hogy az Úrral akarjuk további életünket élni. Hisszük, hogy az ő szeretete töltötte be az űrt az életünkbe. Hisszük, hogy csak vele együtt lehet teljes a mi és a családunk élete is.