.Zápszonyi misszió

Kedves barátaink

Mostmár több, mint egy éve itt vagyunk Zápszonyban. Ennyi idő alatt sok dolog letisztul emberekről, szolgálatról, képességről, hiányosságról. Bármennyire is vártam, de ez idő alatt semmilyen romantikus érzelem nem alakult ki sem a táj, sem az emberek, sem a körülmények iránt. Az emberek, mint mindenütt a világon bűnösök, akiknek kegyelemre és irgalomra van szükségük. Csakhogy mikor ezt meghallják nem azt mondják, hogy: “igen bűnös vagyok, szükségem van a kegyelemre”, hanem azt, hogy: “református vagyok”, “görög-katolikus vagyok”. Valamikor régen pogányokból lettek keresztyének, ma viszont nagyon sok egyház árasztja magából a keresztyén pogányokat. Olyan embereket, akik be lettek oltva az evangélium ellen, akik immunisak az örömhírre. Ezek elbújnak vallási teljesítményeik mögé, hamis biztonságérzetükben pedig bedugják fülüket, eltakarják szemüket, hogy semmi és senki ne mozdíthassa ki őket állapotukból.
Mi a megoldás?  A Biblia arról beszél, hogy ez az egész szellemi dolog. Nem indulatból, erőszakkal, vitatkozással, bölcselkedéssel vagy okoskodással fogod lerombolni a “büszke erődítményeket”. Isten ereje nem a tested fegyverraktárából fog fegyvert válogatni. Az emberek nem véletlenül hiszik azt, amit hisznek. Egy szellemi hatalmasság ültette el, építette fel a szívükben. Világosságot Isten tud és akar gyújtani minden ember szívében, de nagyon fontos szerepet hagyott nekünk is a harcban. Sajnos nagyon sokszor belekontárkodunk ebbe a munkába és nemhogy elősegítenénk, hanem hátráltatjuk a győzelmet.

Dani