Showbiznisz vagy szolgálat

A második esély c. film kritikája

Mikor meghallottam, hogy a háromszoros Grammy-díjas, 13 arany és 5 platina lemezes Michael W. Smith filmet készít, The second chance (A második esély) címmel bevallom először kicsit mosolyogtam. Mondtam magamban, a cipész maradjon a kaptafánál. De azért kiváncsian vártam, hogyan is sikerült „Smici” első drámája.

Sajnos a hazai mozik ezt a filmet sem tűzték programjukra, így csupán DVD-n nézhettem végig Steven Taylor rendező alkotását. Bevallom, kellemesen csalódtam. Kétszer is megnéztem egymás után és másodjára is nagy hatással volt rám. Nem igénytelen, alacsony költségvetésű „christian movie”-t láttam, hanem valósághű, igazi értékeket közlő, igényes alkotást. A film 102 perce alatt egyszer sem unatkoztam, a történet érdekes, gördülékeny, semmiképpen sem kelti azt az érzést, hogy erőltetett lenne.

„Egy hit. Egy város. Különböző világok.” – olvashatjuk a szlogent A második esély plakátján és DVD borítóján. A film ugyanis egy város két gyülekezetének életét mutatja be, pontosabban egy gyülekezet két misszióállomását. A fő templom, melynek neve „Szikla”, egy elit közösség a külvárosban, ahova gazdag fehérek járnak vasárnaponként szép ruhába öltözve. Az istentiszteletek gondosan szervezettek, a gospel kórus kitűnően vezeti az éneklést, gondos marketingmunkával szervezik a külmissziót: azt gondolhatnánk egy álom gyülekezetben járunk. Mégis kiderül majd, hogy épp a legfontosabb hiányzik innen: a szeretet, az alázat és az áldozatvállalás. Ebben a közösségben zenei pásztor Ethan Jenkins (Michael W. Smith), kinek édesapja a gyülekezet első embere. A gyülekezet egyik misszióállomása a város szegény negyedében található, amelynek neve, „Második esély”. Régen ez a misszióállomás volt az anyagyülekezet, de idővel a jómódú keresztények elhagyták ezt a kerületet. Az ott élő lecsúszott, főleg sötétbőrű emberek között szolgál Jake Sanders (Jeff Obafemi Carr), aki szívügyének érzi küldetését.

A film elején Jake a „Sziklában” szolgál és elmondja a hívőknek, hogy nem a pénzükre van szükségük, hanem a szolgálataikra, arra, hogy a testvérek kilépjenek a kényelmes életükből és valóságos módon segítsenek azokon, akik rászorulnak, hiszen Jézus is azt tette. A közösség és annak vezetősége értetlenül és botránkozva hallgatja a pásztor szavait. Az előljáróság kiküldi Ethant a „Második esélybe” megfigyelőnek. A menyegzőjére készülő pásztor ebben a közösségben olyan dolgokat tapasztal, amit eddigi szolgálatában sohasem. Emberi sorsokkal ismerkedik meg. Prostituáltak, kábítószer kereskedők, hajléktalanok, munkanélküliek között kell töltenie napjait. Érdeklődéssel és néha furcsa szemmel figyeli „kollégája” nem igazán teológián tanult módszereit. Mégis azt tapasztalja, hogy ez az imaház tele van érdeklődővel, akik életük mélypontján Jézusnál találják meg a második esélyt. Jake nem az irodájában, hanem az utcán, az emberek között tölti napjait. Kezdetben Ethan számüzetésnek érzi ezt a szolgálatot, de idővel kezdi megérteni, hogy ez számára is második esély. Egész eddigi életét egy olyan szolgálatnak szentelte, ami képmutató és hazug volt. Csak az elismerés, a siker, a gazdagság hajtotta. Nem értette igazán miről is szól a keresztény küldetés, amelynek szentelni kívánta az életét.

Egyik nap egy családhoz mennek látogatóba, ahol az édesanya épp kecskehúst süt roston, kis híjján felgyújtva az egész házat. Ott találkozik Ethan egy kislánnyal, aki egy rajzot ad neki ajándékba. Ezen a rajzon egy égő ház és egy katona látható, amint épp a kislány családját lövi. Itt döbben rá az ifjú pásztor arra, milyen nyomorúságokon mennek keresztül az emberek, milyen mély sebeket ejtenek rajtuk a bűnök. Itt kezdi megérteni, hogy egy olyan világban, ahol gyermekeket kényszerítenek arra, hogy kábítószerrel üzleteljenek, ahol lányokat tesznek utcára, hogy testükkel keressenek pénzt, ott a keresztények nem vonulhatnak vissza kényelmes gyülekezeteikbe. „Aki tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” – mondja Jakab az ő levelében, és sajnos sok keresztény ebben a bűnben éli le egész életét.

Bár a „Második esély” gyülekezet kisebb, mint a „Szikla”, de olyan valóságos hívőket ismerünk meg, mint Tony, aki kész arra, hogy egy volt diller srác helyett vállaljon verést, mivel a fiú megtért és kiszállt a bűnös üzletből. De talán a film egyik legmeghatóbb jelenete, mikor Sonny, egy kicsit gyengeidegzetű gondnok megmossa Tony lábát, mivel őt megbántotta beszéde miatt. Mennyire hiányoznak a világból az ilyen igazi hívők, akik képesek megélni valóságosan az igazi szeretetet. Ők nem a show kedvéért teszik a jót, a szépet, hanem azért mert ez a szeretet tölti be a szívüket. Ők a világ sója, a világ világossága.

A film végére tettek még egy csavart az alkotók. A „Szikla” vezetősége úgy dönt megszabadul a „Második esély”-től. Jó üzletet lát abban, hogy eladja a városnak a telket, ahol baseball pályát fognak építeni a jövőben. A záróistentiszteleten Jake az igazi Szikláról beszél Jézus Krisztusról, amelyet nem tudnak lerombolni, mert biztosan áll. Ethan pedig bizonyságot tesz arról, hogy ebben a gyülekezetben ismerte meg az igazi szeretetet és azt, hogy eddig ő is homokra épített. Az ő életében a homok a kényelem és a biztonság volt. És ha le is rombolják a templomot, a gyülekezetet nem tudják megsemmisíteni, mert az nem kőből épült, hanem a hívőkből.

A film természetesen happy enddel zárul, mivel Ethan apja (J. Don Ferguson) is a „Második esély” védelmére kel. A templom tornyára mászik fel, hogy saját testével óvja meg az épületet.

Nemcsak a történet élvezetes és elgondolkodtató, hanem kitűnő a zene is, amit a filmhez írtak. Olyan előadók zenélnek, mint a Third Day, Jars of Clay, Fred Hammond, Reuben Studdard és természetesen Michael W. Smith. A stílus is vegyes a gospeltől a rockzenéig, a régi és új énekekig minden megtalálható.

Mit ír a Biblia a gyakorlati keresztény életről?

A Második esély a valódi hívő életet mutatja be és annak megvalósulását a mai korban. Valóban, ahogy a filmben is látjuk, a nyugati kereszténység egyik bálványa a gazdagság és a kényelem. Sok közösséget látunk közönyösnek a misszió ügyében. Lehet még pénzt áldoznak is mások megmentésére, de időt, energiát már kevésbé. Ettől eltérően az Újszövetség arra tanít bennünket, hogy „aki meg akarja menteni az életét, elveszíti, aki pedig elveszíti az életét énértem, megmenti azt.” (Lk 9,24) Hogyan értelmezzük ezt a jézusi gondolatot? Úgy, hogy akik Krisztuséi, azok már „ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” (2Kor 5,15) Nem az én céljaim a fontosak, hanem a Krisztuséi. Nem az én akaratom kell, hogy megvalósuljon, hanem az Övé. Nekem is úgy kell élnem és cselekednek, ahogyan ő élt és cselekedett (1Jn 2,6). Minden egyéb csak üres beszéd. Ha valóban Isten Szentlelke tölti be a szívemet, akkor annak az a jele, hogy bennem él Isten mentő szeretete. Ha ez a szeretet nincs meg bennem, akkor semmi vagyok. (1Kor 13,2) Az egyháztörténelem során láthatjuk, ahogy voltak emberek feltették életüket Isten oltárára, és engedték, hogy Ő használja őket emberek megmentésében. Ilyen ember volt Pál apostol is, aki sok szenvedést állt ki Krisztus ügyéért, és célja az volt, hogy „mindenképpen megmentsek némelyeket” (1Kor 9,22).

Jézus saját példáján keresztül mutatta be, hogy kész volt beszélgetni bűnösökkel, prostituáltakkal, az utca emberével. Közöttük élt, látta az ő szenvedéseiket, szükségeiket és azokra adott gyógyírt. Jézus ma is ilyen módon szeretné a keresztényeket használni abban, hogy a reménytelen helyzetben élők reménységre találjanak, a lelki sérültek gyógyulást, a bűnösök bűnbocsánatot.

A film elején Jake felolvas egy verset Jakab leveléből: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” (Jak 1,22)

Mit jelent az ige cselekvőinek lenni? Azt hogy komolyan veszem küldetésemet, vállalom a szolgálattal járó nehézségeket, áldozatokat. Kész vagyok lemondani saját céljaimról, hogy Isten eszköze lehessek. Ezért mondja Jakab, hogy a „hit ha cselekedetei nincsenek halott önmagában.” (Jak 2,17)

Imádkozom, hogy minél több valódi keresztény hívő és gyülekezet legyen országunkban.