Visszhang

Ezsdrás pap följegyzéseiből

Reménytelen!? (Nagy-Kasza Dániel)

A múlt évszázadban kezdődött (Stelkovicsné Balogh Judit)


Visszhang

Élményeim 2003 nyarából

„Sorompó van előttem…”


Tallózó - (Gajdács Ramóna)

---

Ezsdrás pap följegyzéseiből.


Általában minden Ószövetségi esemény árnyéka az Újszövetségben valóra vált Isten ígéreteinek. Mi, akik már belekóstoltunk a valóságba (rátekintettünk a valóságra: Jézusra) könnyebb megértenünk mit (kit?) ábrázol az „árnyék”. Nagy ébredés a babiloniai fogoly zsidók életében.
Az Úrnak lelke a kezdeményező. Gondja van a már Őt elfelejtő népére. S hogy erőteljesebb, érvényesebb és hitelesebb legyen akarata Cirust, a birodalom királyát teszi szolgájává. Parancsot ad. A király, mint szolga teljesíti. Betelt az idő. A kiszabott esztendők, melyeket bűneik miatt fogságban kellett elszenvedniük leteltek. Kihirdeti Isten felszabadító parancsát. Futótűzként terjed „élőszóban és írásban” az örömhír.
„Ébredjenek a fogoly zsidók, Istenük nem haragszik rájuk. A mai naptól kezdve szabadon hazamehetnek Jeruzsálembe. Építsék meg Istenük lerombolt templomát, mert Ő Jeruzsálemben lakozik.” Amíg ezek a gondolatok e régi igei esemény nyomán foglalkoztatnak, az alatt körvonalazódik a valóság, a Krisztus. Ugyanis Ő az, akit az Úrnak lelke fölkent, hogy a foglyoknak szabadulást, a megkötözötteknek megoldást hirdessen és szabadon bocsássa a lesújtottakat. (Luk. 4:18.) Szolgálatát e szavakkal kezdte: „Betelt az idő. Elközelített az Istennek országa. A mai naptól haza jöhettek.”
A bűn fogságából (Babilónia=Evilági) ébredjetek, mert meglátogatott minket a Naptámadat a magasságból. Noha e világban, de már mint övéi, nem e világból valók vagyunk. Fölébresztett, fölkeltette a honvágyat szívünkbe. Megyünk mi is több kisebb, nagyobb csapatban, mint Ezsdrás vezérlete alatt akkor ők.
Íme a király által parancsba adott örömhír közlésének hatása. Az első csoportban 50000 lélek indul és ér haza Jeruzsálembe. Bár nehéz a feladatuk de évről évre gyarapodtak. Mindez - mondom - csak árnyék (előkép), mert amikor a fölszabadulásról szóló örömüzenetet már nem perzsa királya, hanem egy írástudatlan halász által, aki Szentlélektől teljes kihirdeti, a sokaságból, akik hallották ezeket szívükben megkeseredve fölébredve, magukra ismerve, de Jézust is az egyetlen Szabadítót felismerve elfogadva hozzá térnek. Mintegy csodák-csodája látják: az Úrnak oltárát erős alapokon, amit Ő épített meg a Golgotán. Rajta az immár feledésbe merült pátriárka bizakodó kijelentése szerint: az Úr majd gondoskodik az áldozati bárányról fiam. - Íme beteljesedve: az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.
Talán a legnagyobb csoda szemünkben, ahogy aznap mintegy 3000 lélekből megépül (csak úgy magától = ez a kegyelem) a Gyülekezet ( a régi templom helyett emberi erőlködésből 46 évre volt szükség megépíteni a régi templomot). Isten lelkének érintésére mind e mai napig épül úgy az Egyetemes Anyaszentegyház, mint a nagyobb, kisebb helyi gyülekezetek. Tagja, mint élő kő, vagy szemlélője vagyok e nagy csodának?

---

Reménytelen!?


Nem akartam prédikációt írni, úgyis hallunk eleget belőle. Sokszor elgondolkodom, hogy van-e értelme mondani, mondani és mondani. Persze a kiművelt kegyes gondolkodással meg lehet magyarázni, hogy kell csinálni, kell prédikálni, kell énekelni, kell a „szolgálat”. Meg lehet magyarázni az eredménytelen munkát, a céltalan bolyongást, vagy az egyhelyben topogást, mindent. Erre való a Biblia nem? Hát persze, hogy nem, de hát valamivel alá kell támasztani, hitelessé kell tenni viselkedésünket, hitetlen hitünket, elhaló életünket.
„Eleget hallunk belőle…”, jóllaktunk vele, sőt sokan meg is undorodnak tőle, elhagyják a hitet, Istent a gyülekezetet. Persze ez mindig csak az ő hibájuk, ők a gyengék, ők a hitetlenek, ők a bibliátlanok. De ahogy az étellel bánik az ember, úgy kéne bánjon az igehirdetéssel, a tanítással is. Sokan lesznek rosszul és kihányják az ételt, ha túlságosan teletömik magukat. Előfordul a fulladás is bizonyos esetekben. Sajnos lelkileg sem ismeretlen ez a helyzet. Lehet eleget, jóllakásig, hányásig hallgatni az Isten igéjét? A probléma nem a mennyiséggel és nem is mindig a minőséggel van. Amerikában népbetegségnek számít a túlsúlyosság, sok az elhízott ember. Egyre többet hallunk az egészséges életmódról, a sportról, mert ezekkel kizárható lenne egy csomó testi probléma és betegség. Valaki okosan fogalmazta meg: „Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk.” Lelki értelemben is így látom, hogy nem azért élünk, hogy igehirdetéseket hallgassunk, hanem azért hallgatjuk azokat, hogy éljük, megéljük. A lelki túlsúlyt így lehet megelőzni, így lehet gyógyítani. Amit mi kaptunk Istenünktől, meg kell, hogy osszuk másokkal is. Ha Isten állandóan csak töltené belénk áldásait, hamar betelnénk és emésztés nélkül szabadulnánk meg tőlük. De ezért mondja Jézus: „menjetek…, hirdessétek…, mondjátok…” Meg kell osztani Isten áldásait az emberiséggel, különben elviselhetetlen teherré lesz életünkbe és mi sem élvezhetjük azokat.
Nem vonhatjuk ki magunkat a keresztyénségből és annak felelősségteljes, kötelező munkájából imádságainkkal, énekeinkkel, prédikációinkkal, adakozásunkkal, versmondásainkkal, öltönyeinkkel stb.
A hallottakat gyakorolni kell!!! Nem csak tudni kell. Nem csak hinni kell. Megélni, tenni kell. Különben az egész „gyakorlat” egy igénytelen, unalmas színházzá romlik, tehetségtelen színészekkel egyrakáson.
Van értelme a prédikációnak, az igehirdetésnek, ha , ahogy az ételt is, ledolgozzuk azt, leizzadjuk és így nem hízni, hanem erősödni fogunk általa. Egyébként pedig csak lelkiismeret-nyugtató, kiáltó hang a pusztában, az élettelen, halott vidéken.

N.K.D.

---

A múlt évszázadban kezdődött


A múlt évszázadban kezdődött, ahol a szokások mások voltak, kötöttebbek, megrögzöttebbek Isten és emberrel szemben. 1979-ben kezdődött minden. Két fiatal az Úrtól elfogadva egymást házasságban élve gyerekekre vágytak. Akkor az volt a „szokás” és a „természetes”. A nehézségeket nem nézték, csak elfogadták Isten ígéreteit és el is hitték őket. Eltelt 1-2 és több hónap, de az ígért és várt gyerekáldás nem jött. Buzgó imák zörgettek az Úrnál áldásért. Meddőségtől rettegve, követelőzve könyörgések özönlöttek a menny felé. Isten nem maradt adós (ahogy addig sem soha).
Újabb kérések keresték Isten jelenlétét: fiú legyen- kérünk Uram. A feleség ragaszkodott Anna imájához addig-addig míg elmerte imádkozni a feltételét is Anna imájának fogadást téve: „…ha megtekinted a te szolgálólányodnak nyomorúságát és megemlékezel rólam és nem feledkezel el szolgálólányodról, hanem fiú magzatot adsz, én őt egész életére az Úrnak ajánlom." (ISám 1,11).
Újabb igék bátorították az édesanya szívét, amikor gyermekét az orvostudomány betegnek állapította meg. 4 hónapos korától sugaraknak lett kitéve az újszülött, akire Isten áldását adta. - És.: 54:1 - "újjogj te meddő…többek az elhagyottnak fiai a férjnél való fiainál, azt mondja az Úr." - és meggyógyította.
6 és fél évesen a fiúgyermek elvesztette édesapját akit nagyon szeretett és akitől megtanulta a szeretetet. Hamar fel kellett nőnie, gyakorlatba vinni kis öccse felé ezt a szép tulajdonságot. Még óvodás volt de élte a „nagytesó feladatát”. Annyira feladattá vált, hogy úgy vigasztalta édesanyját „ ne félj, itt vagyok s az Úr Jézus megsegít hisz te mondtad mindig, hogy Ő megtanít élni.”
A két gyerek támasza lett édesanyjuknak amikor az beteg volt, és még közbenjáró imatársai lettek neki. „Én jobban szerettem édesapát, ugye? - volt egyszer egy kérdése édesanya felé - s ugye te nem mész el az Úrhoz, hisz Isten tudja, hogy mi szeretjük Őt s mit számít a csonka család ha Ő itt van: ne sírj anya hisz apa jó helyen van. ”…És fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége." És.:54:13.
Teltek az évek, s a gyerekből fiatal férfi lett, aki teljesen megváltozott. Csendes lett, bezárkózott; az ígéret gyermeke, az Úrtól kapott gyermek, idegennek érezte magát felnőtt a kisöccse s már nem volt úgy szükség rá míg egy nap megértette az Úr felé intézett szavát. Mindezt az édesanya figyelte, látta önálló első lépéseit, amit nem mások kedve miatt tett hanem Isten szólította a fiút, s ő felelt…Jó volt látni, hogy a fiú lelki élete bontakozik ki Isten és emberek felé. Válaszolt az Úrnak. Felismerte, hogy a mai világban kellenek az Istenre figyelő fiatalok…akik a figyelmüket, erejüket, idejüket, tehetségüket Neki adják.
Mit írjak az édesanyáról? Egy ígérettel engedte egy újabb hit útra a fiát; látva, hogy mások az életszabályok, és most még nem látva a jövőbe, de látva az új társat segítőnek fia mellett; Istene az Ő Istenük is - kész segíteni nekik mindig, ha szükségük lesz rá.
Az édesanya hálás Istennek kimondhatatlan ajándékáért, a Fiúért, azért a vérért ami befedezte bűneit, ami eltörölte azokat ami életet adott neki és értelmet ennek az életnek. Hálás Isten szeretetéért, hogy fiai megismerhették az ő Istenét, akiben hisz, akiben érdemes hinni, bízni, szeretni. Ő próbálta továbbítani e hitet. Ajándékban kapta a fiát Istentől még a múlt században…meddig? Titok, de az ígéret amit kapott családja megalakulásával, az édesanya magába viszi tovább - az ígéret: „És az az ígéret amelyet Ő ígért nekünk, az örök élet." IJn.2:25.
Az Úr áldását kívánja tovább gyermekének és a gyermeke feleségének: „Ezért hagyja el a férfi atyját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.” Mt.19:5-6.
Az emlékek is elmúlhatnak, de az ige áll. Ne feledkezz meg honnan emelt ki az Úr. Jelenléte megtanít Benne bízni. Kívánom, hogy Ő fogja kezeteket így nem fogtok eltévedni. Szeretettel: édesanyád

S.B.J.

---

Visszhang


Élményeim 2003 nyarából


Volt egy elképzelésem és gondolatban már el is terveztem, hogyan töltöm a nyarat. De ezek mind emberi tervek voltak; Isten valami egész mást tervezett nekem. Megtanultam engedelmesen menni amerre Ő vezet; a legjobbat akarja nekem, ebben biztos voltam.
A gyermektáborok időpontjait már jó időben tudtam, és Szlovák Tiborné (Ági néni) számított is rám, hogy minél több helyen részt veszek. Úgy éreztem szükség van rám és igent mondtam a hívásoknak. Nem véletlen, hogy ennyi szabadidőm van. Elhatároztam, hogy Istennek odaszánom és megyek, ahova csak hív és küld.
A nyár folyamán három gyerektáborban vehettem részt: az első Jugoszláviában volt, ezután Tahi következett. A harmadik pedig Ukrajnában volt, ahol 11 napot töltöttem. Nagyon jól éreztem magam mind a három táborban, de azt elmondanám, hogy ahogy egymás után következtek a gyerektáborok egyre jobb volt, és a legjobb az utolsó, azaz Ukrajna volt. Erről szeretnék bővebben beszámolni.
Ukrajnában először szerveztek magyar keresztény gyerektábort. Ezért kellett nagyon segítség Magyarországról. Hollandiából is voltak néhány kocsival, akikkel már régebb óta fennáll a kapcsolat. Ők az anyagi támogatást vállalták, valamint a gyerekek számára a manuális foglalkozást és a játékok megszervezését. A magyarországi tanítók szolgálata a gyermekek tanítása volt, melynek témája: A MEGISMERHETŐ KRISZTUS. Nagyon jó volt átélni azt, hogy három nemzetiségből álló szolgálócsoport (ukrán, magyar, és holland) mennyire eggyé tud összeforrni Jézus Krisztusban. Sokszor nem értettük egymás nyelvét de valami mégis összekötött bennünket: a SZERETET.
A gyerekek is nagyon aranyosak voltak, összesen 60-an jöttek el. Ez a létszám nagyon jó volt kezdésnek, s majd ők hazatérve elmondják barátaiknak, szomszédaiknak milyen jól érezték magukat és jövőre duplázódni fog a táborozni kívánó gyermekek száma. Nagyon boldog vagyok, hogy részt vehettem ebben a táborban. Tudom, hogy nekem ott volt a helyem, és annyira jó ott lenni, ahova Isten helyez; érezni jelenlétét és áldását.
Mindezek a gondolatok nagyon kevesek ahhoz képest, amiket átéltem. Szavakba nem is lehet leírni és kifejezni. Utolsó nap Istentől újabb megerősítést kaptam egy ajándékban kapott igés kártyáról, amin a következő olvasható: „Ne mondd, hogy fiatal vagyok, hanem menj, ahova csak küldelek.” Jer.1:6b.
Megértettem, hogy Isten használni akar, és meg fog áldani, de csak akkor, ha oda megyek, ahova Ő küld.

---

„Sorompó van előttem…”


Gazdag nyárban volt részem. Isten megengedte, hogy fiatalokkal együtt csodálhassam általa teremtett természetet, a hegyeket és a völgyeket, sziklákat, hegyi patakokat, forrásokat, barlangokat, az erdőt a csiripelő madarakkal és a természetben eltörpülő embereket, magunkat. A természet csodálatos, az ember is egy csoda, főleg ha lélekben újjászületett és Isten vezetése szerint él.
A finom ételek nem elégítették ki lelki étvágyunkat, ezért többször hallhattunk igei előadásokat, evangélizációs igehirdetéseket. A délelőtti előadásokat csoportbeszélgetések követték, amelyekben az előadások kapcsán felmerült kérdésekre kerestük a választ a Biblia fényében. Minden hívő fiatalt érdekel mi fog történni vele a jövőben, mi lesz vele a halál után, mikor jön vissza az Úr Jézus. Ezért ennek a tábornak a fő témája is az utolsó időkkel kapcsolatban volt. Néhány gondolatot szeretnék megosztani, ami megragadta figyelmemet.
Jézus visszajövetelének jelei a vallásban, politikában, gazdaságban, erkölcsi életben és a természetben mutatkoznak ( Mt. 24,1-30 alapján). Sajnos gyülekezeteinkben is mutatkoznak az utolsó idők jelei: szakadások, szeretetlenség, tévtanítások stb.
A Lk. 16,19-31 alapján láthatjuk, hogy két állapot van a halál után: a vigasztalódás helye (Ábrahám kebele) és a gyötrelem állapota. Mindkét esetben egy várakozó állapotról van szó, amikor már eldőlt a lélek hova kerülésének a kérdése, de még nem a végleges állapot. A szegény azért került a mennybe, mert életében már számolt, gondolt, figyelt a halál utáni állapotra, míg a gazdag a földi kincsekkel és a gazdagsággal törődött. Mégis üdvözülhetnek gazdagok is és elkárhozhatnak a szegények is. A két állapot között áthatolhatatlan szakadék tátong, nem lehet változtatni még akkor sem, ha felébrednek tévedésükre. Meg van a lehetőség ezen a földön a helyes döntésre. Isten parancsol és, ha Ő parancsol, nem kevésről van szó, nem csupán felszólítás, hanem parancs: - térjetek meg Csel. 17,30, - szeressétek egymást Jn 13,34, - missziózzatok Mt 28, 19-20. Nekem pedig engedelmeskednem kell az Ő parancsának.
Igék alapján próbáltuk megnézni hogyan fog visszajönni az Úr Jézus, mit ír a Biblia az elragadtatásról, a feltámadásról, kinek a neve van beírva az Élet Könyvébe és ki lehet-e onnan törölni a nevünket, milyen lesz az Úr ítélete és még sok kérdést.
Megpróbáltuk sorrendben felállítania az utolsó idők történéseit, de Isten sorompót állított elénk. Nem mutatott meg mindent, nem mondott el mindent. De hitünk elé nem állított sorompót. Hitem, lelki életem növekedhet korlátlanul, minél közelebb kerülve Ő hozzá. Jézus tanításaiban és a Biblia számos helyén azért van a növényekhez hasonlítva lelki életünk, mert a növények folyamatos növekedésben és fejlődésben vannak, míg az állatok egy bizonyos méret elérése után tovább nem nőnek.
Sok mindent a jövőmmel kapcsolatban nem láthatok, mert sorompó van előttem, de hiszem, hogy Isten ígéretei igazak és megtörténik mindaz, ami a Bibliában írva van és nem kell félnem a jövőtől, mert Ő megígérte, hogy velünk marad a világ végezetéig.

„Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.” Péld. 4,18

börny

---

Tallózó


Látogatási nap

Egész nap erre a pillanatra várt; hat nap kemény munkája után végre elérkezett a látogatási nap!
A férfi megérkezett a kulcsokkal, hogy a nagy és nehéz ajtókat megnyissa. A hideg, szürke folyosó élénk lett a melegen ragyogó fénytől. Alig tudott uralkodni az érzelmein.
A családok kezdtek szállingózni. Kikukucskált a szoba egyik sarkából, hogy megpillanthassa szerelmének feltűnő alakját. A hétvégeknek élt. Kimondhatatlanul szereti ezeket a látogatásokat. Ahogy az autó megérkezik feszülten, figyel. Aztán végre megérkezik menyasszonya, akiért bármit megtenne. Megölelik egymást, megebédelnek, és közben visszaemlékeznek, hogy régen milyen is volt. Egyszer csak elkezdenek énekelni és tapsolni, majd egymásra nevetnek. De túlságosan hamar vége van az egésznek. Könnyek szöknek szemébe, és menyasszonya elmegy. Aztán az ember, a kulcsokkal bezárja a nehéz ajtókat. Hallható, amint a kulcs elfordul a zárban, jelezve ezzel a különleges nap végét. Ismét ott áll egyedül.
Tudja, legtöbb látogatója jövő héten újból el fog jönni. Amint az utolsó autó is elhajt, az Úr visszavonul magányába és vár a következő vasárnapig.


„Az Úr olyan bőkezű volt ajándékaival, hogy egész királyságokkal felérő felbecsülhetetlen értékeket veszthetsz el, és még mindig szemérmetlenül gazdag vagy!”

Wiffrid Sheed


„Nem rég volt az az idő, amikor bántott, hogy nincs a lábamon cipő. Aztán elszégyelltem magam látva, hogy valakinek hiányzik a lába.”


„Akár akarod, akár nem, valakit vonzol.
Van, aki keres. Pont Téged!
Mert csak Te vagy elég neki.
Van valaki, aki a szeretetnek
arra az árnyára született,
amely Te vagy. Szeret. Vedd észre.”

(Mácz István: Örülj velem)


„Nincs olyan törvény, miszerint botot érdemel az, akinek nincsen zenehallása”

(Geibel)


„A mindenáron ára mindig a minden, akár jóért, akár rosszért indul csatába az ember. A nekem szent dolgok tisztelete engem véd a mocsoktól. A szent dolgok ugyanazok maradnak, csak az én hozzáállásom változik. Nekem nem érnek semmit, ha nem védem meg magam számára őket. Miért érdemes mindent odaadni? Lehet veszítve nyerni? Mitől képes rá az ember?”


„Jó neked! Te még nem érezted, hogy embernek embert megvigasztalni lehetetlen. Lehet vele sírni, vele szenvedni, vele várni, amíg örülni tud valaminek. De ez minden és ez alig több a semminél. Vagy mégis?”


„Tudom, hogy ostoba az, aki szeretne bemenni, látja a kaput, kulcs van a kezében, mégsem megy be. Tán a küszöb magas? Átléphetetlen? Tudnom kell!”


Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
És te tanácsot adsz, nem teljesíted a kérésemet.
Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg az érzéseim
És te elmagyarázod, hogy miért rossz,
Hogy úgy érzek, ahogy érzek, akkor rámtiportál.
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
És te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
Hogy a problémám megoldódjon,
Bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy te süket vagy.
Nem kértem mást, csak, hogy figyelj és hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem,
Amit nekem kéne megtennem,Csak megerősíted a gyöngeségemet és
félelmemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek,
-Még ha számodra érthetetlen is-
Lehetővé teszed számomra, hogy megvizsgáljam,
És értelmet adjak az értelmetlennek.
S ha ez megtörtént, a válasz világossá válik,
Tanácsra nincs szükség.
Talán azért használ sok embernek az imádság
Mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást.
Csak figyel és hallgat. A többit ránk bízza.
Tehát te is, kérlek, figyelj rám, és hallgass meg.
És ha szólni akarsz, várj egy picit.
Akkor majd én is tudok rád figyelni.

Agnes Begin