- február

Én veled leszek. II.Móz.3:12 (Szabó László)

Más is ember?! Beszélgetés Kovács Bálintné, Margit nénivel (Bajka Barnabás)

Visszhang

Szabó Béla testvér haza vágyott, HAZA ment.

Józsi bácsi bizonysága - 2003.02.09.

AZ UFI SZÜLINAPJA (Nagy Gabriella, Gajdács Ramóna)

Februári gyerekklub(Nagy Gabriella)

24 ÓRÁS DICSŐÍTÉS (Nagy Gabriella, Gajdács Ramóna)

Tallózó

Elrejted vagy megvallod? (Nagy Gabriella)

Milyen egy jó bizonyságtétel? (Nagy Gabriella)

Töredék:

Te

Falak

Én veled leszek. II.Móz.3:12

Mózes igen komoly, nehéz megbízatást, küldetést kap, hogy hozza ki Izrael fiát Egyiptomból, hogy szolgáljanak, áldozzanak az élő Istennek. Ereje felett való megbízatás ez a világ leghatalmasabb uralkodójával szemben. A maga erejét kevésnek érzi erre a feladatra és ezért tiltakozik. Ezt Isten is tudja, hogy Mózes emberi ereje kevés ezen feladat elvégzésére. Hogyan is mehetne el egy pásztor ember a hatalmas Fáraó elé ezzel a kéréssel: engedd el az Izraelt, hogy szolgáljon az ő atyái Istenének.
Mózes ekkor még azt sem tudta mi a neve Annak aki őt küldi. Feltette a kérdést ha megkérdik mi a neve, ki küldött, mit mondjak? Mondjad: a VAGYOK küldött.
Ebben a megbízatásban Isten ígéri jelenlétét: Én veled leszek. Nem engedi egyedül Mózest. A világ leghatalmasabb uralkodójával szemben a nagy VAGYOK áll, aki legyőzhetetlen. Vele együtt vállalhatjuk a küldetést. Ő amit ígér betartja: Én veled leszek . Így nem csak Mózes hanem mi is vállalhatjuk a küldetést ha Ő küld., mert Ő velünk jön. A hívő ember küldetése sem egyszerű. Mt.10:16-ban azt olvassuk „elküldelek mint bárányokat a farkasok közé.”
Az Úr ígéri itt is a jelenlétét: Veletek vagyok a világ végezetéig. Mt.28:20. Hogy küldetésünket jól betölthessük egyedüli garancia az Úr jelenléte. Vegyük igénybe jelenlétét és vele együtt folytassuk uunkat, munkánkat életünk végéig.

SZABÓ LÁSZLÓ

Más is ember?! Beszélgetés Kovács Bálintné, Margit nénivel

Mikor született, milyen családban nevelkedett, hányan voltak testvérek?

1929-ben születtem, 6. gyermekként, negyedik lány vagyok. Nyolcan voltunk testvérek, szüleink hívők voltak. Olyan helyen laktunk, hogy a legközelebbi szomszéd 1,5 km-re volt de nem jártunk össze. A mi családunk olyan volt mint egy kis sziget. Szüleim nagyon jó hívők voltak, példamutató életet éltek. Nem volt barátnőm, se szomszédunk. Végigénekeltük az utat az egész család mikor mentünk haza az imaházból.

Mi volt a hobbija, mit csinált gyerekkorában szívesen, mivel töltötte szabadidejét?

Otthon voltam sehova nem jártam dolgozni. Télen olvasgattunk sokat. Édesanyám nagyon olvasott asszony volt, meg nagyon jó hívő asszony. Az is bizonyítja, hogy nyolcan voltunk, nyolc különböző felfogású gyerek, de mind hívő maradt. Két nővérem és két öcsém meghalt, négyen vagyunk.
Hát azért nekünk volt sok örömünk mert nem került pénzbe hogyha mentünk ünnepélyekre. A medgyesi körzetbe tartoztunk, 11 állomás tartozott oda és mindig voltak ünnepélyek. Volt olyan hónap mikor két ünnepély is volt. Olyan örömmel jöttünk haza új énekekkel, nagyon jó visszagondolni a fiatalkoromra. A körzetben 30-40 –en voltunk fiatalok és mintha testvérek lettünk volna. Nagyon családias volt, nagyon bensőséges.

Margitnéni hogyan ment férjhez?

Olyanok voltunk mint egy család, mindenkit ismertünk a körzetbe. Megszerettük egymást, megtetszettünk egymásnak Bálinttal és Istentől elkértük. Akkor volt az az új ének: ”Mit Isten ígért azt meg is adja”. Álmomban katonaruhába ő ezt az éneket fújta, s ekkor bizonyosodtam meg, hogy ő az akit Isten számomra rendelt. Hát voltak többen itt a körzetből akik meg is kértek, de nem az volt nekem rendelve. Egyszer meg is haragudott a prédikátor, mert eljött kérőbe egy batyonyai fiúval és hát nemet mondtam. Akkor mondta édesanyámnak, hogy fiatal az a lány, nem, tudja mi az élet. Az élet előtte van még, beszélje rá a testvérnő. 25 éves voltam mikor megesküdtünk, 4 gyermekünk született: 3 lány és egy fiú. Nagyon szegények voltunk ahogy összekerültünk. Dombegyházán laktunk albérletbe, még most is ott laknánk ha a forradalom be nem jött volna, mert a forradalom miatt jöttünk mi ide. Olyan szegények voltunk de sokkal hálásabbak voltunk mint ma. Az ember ha szegény Isten iránt sokkal hálásabb mint mikor mindene meg van. Nem voltunk nagy igényűek, mindig meg voltunk elégedve a helyzetünkkel.

Milyen volt akkoriban a gyülekezet?

Virágzó gyülekezet volt, míg lányok voltunk minden vasárnap sorba mindenki szavalt. Rengeteget énekeltünk, nagyon jól éreztük magunkat, hívogattunk, házakhoz mentünk. 1948-ban volt az imaház megnyitás. Jó visszaemlékezni a fiatalságomra.

Melyik a kedvenc igehelye és kedves éneke a sok közül amely legközelebb áll Margit nénihez?

János 3. Levele 4. Vers: "Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak." Kedves énekem: Uram ó add ha vándorutam… Az ének végén elhangzik „ott álljak üdvbe öltözötten, én és szeretteim köröttem”. Magamra gondolok meg a családomra, úgy gondolom, hogy ezekért felelős vagyok én mert közelebbiek.

Mit üzen az időseknek és a fiataloknak?

Maradjanak meg a fiatalok a hitben, a Biblia utasítását kövessék. Az idősek tartsanak ki, maradjanak meg a hitben mert ez a fontos.

börny

Visszhang

Szabó Béla testvér haza vágyott, HAZA ment.

Szabó Béla tv. 2001 szeptemberében költözött Újkígyósra feleségével Temesvárról abban a reményben, hogy így közelebb lesznek gyermekeikhez. Akkor senki sem gondolta, hogy a közelség ilyen rövid ideig tart. Testvérünk bekapcsolódott a gyülekezeti munkába imaóra vezetést vállalva. Néhány hónapja egy gyógyíthatatlan betegség támadta meg szervezetét. Amin a műtét csupán könnyíteni tudott, de megszüntetni nem.
Testvérünk türelmesen hordozta betegsége terhét, mely néha nagy fájdalmakkal járt. Feleségét gyakran kérte: „vigyél engem haza.” A HAZA menetellel sokat foglalkozott a betegágyon. „Látogatói” is gyakran voltak, akiket csak ő látott. Tudod kik voltak itt? Mondta feleségének, hát a fiatalok mind fehérben. Nem csak a gyermekei, a rokonság, a gyülekezet tagjai, a lelkipásztor látogatta Béla tv.-t, de azok is akik vártak rá OTTHON.
HAZA költözése előtti órákban- a kórházban-elköszönt feleségétől, gyermekei egy részétől, akik akkor mellette voltak, megköszönve gondoskodó szeretetüket. Ezután csendben, észrevétlenül elaludt, HAZA ment, 68 évesen.
Koporsóját felesége, 6 gyermeke, azok családjai, valamint nagy kiterjedésű rokonsága vette körül.
Temetése 2003 február elsején volt. A vigasztalás igéit Bálint Pál tv. , a temesvári gyülekezet lelkipásztora hirdette a Lukács 1:23. vers alapján; „mikor leteltek szolgálatainak napjai, elment haza.” Testvérünk HAZA vágyott, mondta Bálint tv.! Oda vágyott igazán, amikor lakhelyet cserélt is. Most vágya teljesült; HAZA ment.
A sírnál Pető András tv., a körzet lelkipásztora olvasta. Záró imát Nagy Géza tv. (Temesvár) mondott. A temetésen az újkígyósi, békéscsabai, temesvári gyülekezetek énekeseiből alakult alkalmi énekkar szolgált. A MózesI 48:21 vers alapján hangzott a búcsúzásban a vigasztalás, a biztatás, a bátorítás: „Imé én meghalok, de az Isten veletek lesz és marad.”
Béla testvér csendes, hűséges szolgáló, imádkozó lelkülete emlékünkben él.

Józsi bácsi bizonysága

Találkoztam vele nyomor fogságában
Betekintést nyertem örök országában
A próba tüzében, majd hogy meg nem égtem
Ez a tűz közelebb vitt mit ma sem értem
Nekem üzenet volt, most szenvedések között
Isten kegyelemmel nálam jelentközött
Kimentett életem szent kezei között
Hálával áldozom most mindenek fölött.
2003.02.09.

AZ UFI SZÜLINAPJA

Ki hinné, de idén januárban volt 11 éve, hogy megalakult az UFI, az újkígyósi baptista fiatalok köre, és azóta többnyire rendszeresen tartottuk is az ufiórákat…
Ez a 11 év sokmindent hozott számunkra, létszámban fogytunk és gyarapodtunk (egyenlő arányban), voltunk nyaralni mindannyian, vagy csak néhányan, közösen szolgáltunk számos helyen (közel és távolabb), voltak kisebb összezördüléseink és nagy kibéküléseink…
Azonban mostanában sajnálattal vettük észre, hogy egyre gyakrabban elmaradt az ifjúsági óra, és ha volt is, akkor is „csak” énekeltünk (ki a fejünkből), na meg pengettük a gitárt, ütöttük a szintit, és nem volt semmi, ami megérintett volna minket, hacsak nem a nagy hangerő…
Elhatároztuk hát néhányan, hogy magunkat is felébresztve, teszünk ez ellen valamit: és egy régi ötletünk került megvalósításra január utolsó szombatján: meghívtuk a békéscsabai ifjúságot, hogy tartsanak velünk egy közös ifi Ufin.
A gondolatunk megvalósításához nagyon hosszú út vezetett, hisz sok mindent meg kellett szervezni és lerendezni, de megérte a sok vesződséget, mert nagy meglepetésünkre a vártnál sokkal többen jöttek el, aminek nagyon örültünk. Valamint láttuk a sok felszabadult arcot játék közben, az imapercek alatt az érdeklődést és odafigyelést, uzsonna közben pedig a finom falatok gyors eltüntetését.
A nevek megtanulása (hiszen mindkét részről voltak ismeretlenek) érdekében olyan játékokat is játszottunk, melyek ebben segítségünkre voltak.
Legérdekesebb játéknak számunkra a Twister tűnt, amit előző este néhányan az ifjúságból ki is próbáltunk, és rengeteget nevettünk. Lényege: a végtagokat (kezek, lábak) különböző színű, földre elhelyezett lapokon kell letenni, utasításra, és így érdekes testhelyzetekbe kerülhetünk.
Nemcsak játékok voltak, hanem különböző feladatok is, például egy választott ifjúsági ének megkoreografálása, azaz elmutogatása, csapatokban, amelyek nagy tetszést és osztatlan sikert arattak.
Egyéni nyereményekhez is hozzá lehetett jutni, Kapcsoltam-szerű (TV) szórejtvények kitalálásával (Pl.: K TÖRM = törmelék). A nyeremény egy csoki és egy igéskártya volt.
Az imapercekben a Hóseás 2: 18-19 („Eljegyezlek magamnak örökre”) került elénk, Ramóna jóvoltából, aki arról beszélt, hogy milyen fontos volt számára az a pillanat, amikor véglegesen döntött Isten mellett, és buzdította azokat, akik még e döntés előtt állnak, hogy bátran tegyék meg a kezdő lépést, és legyenek isten jegyesei.
Az uzsonna (szendvicsek, sütemények: Ilonka, Katica és Magdi jóvoltából, köszönet érte!, valamint üdítő és rágcsálnivaló) bőséges volt, nem is sikerült mindent felfalnia a harmincvalahány embernek.
Az alkalom 5 órától kezdődött és a lelkesedés egész 10-ig kitartott! Jó volt együtt játszani, énekelni, imádkozni, nevetni és kajálni… Nagyon örültünk, hogy létrejöhetett ez a délután, mert hisszük, hogy közelebb hozta a két ifjúságot.
De itt nem állunk meg, nem akarunk visszasüllyedni a tétlenség ködébe. Vannak terveink a közeljövőre és későbbre is: például a környék többi ifjúságával is fel akarjuk venni és tartani a kapcsolatot, ennek volt az első lépcsője a csabaiakkal való nap.

Rami és Gabi

Februári gyerekklub

„Becses vagyok az Úr szemében, és Istenem az erőm.” Ézsaiás 49,5.

Február elsején került sor az idei második gyerekklubra, amelyen arról tanulhattunk, hogy mindannyian értékesek és fontosak vagyunk. Ismét sokat énekeltünk, újabb koreográfiát tanultunk és játékos feladattal jöttünk arra rá: Kik is vagyunk mi? Megvizsgáltunk tárgyakat és foglalkozásokat, hogy melyik miben más, miért hasznos és fontos, majd ebből vezettük azt le, hogy egyénileg kinek-kinek mi az értéke. Kiderült, hogy mindannyian másban jeleskedünk, ki tornában szuper, más a zenében, míg valaki a tanulásban… Az alkalom végén együtt imádkoztunk azért, hogy sikerüljön megtartanunk „értékeinket” Isten mellett. Haza most sem tért senki üres kézzel, mindenkit megajándékoztunk egy kis aprósággal és cukorkával. Reméljük legközelebb is találkozunk!

NGabi

24 ÓRÁS DICSŐÍTÉS

2003. január 11-én néhányunknak megadatott a lehetősége részt venni egy olyan napon, ahol nagy szerepet kapott Isten dicsőítése, a zenén keresztül. Ez egy felekezetközi rendezvény volt, ahol különböző stílusú együtteseket láttunk és hallottunk. Némelyek nagy benyomást tettek ránk, másokra már nem annyira emlékszünk. Ott volt és szolgált: az Ében-Háézer Gyülekezet csoportja, a Debreceni Szabadkeresztények, Testvérek zenekar, az Autonóm Gyülekezet és még sokan mások… Legérdekesebbnek a Shalom Gyülekezet csoportja tűnt számunkra, akik korabeli és mai zsidó dalokat játszottak. Ellenpéldát most nem említünk…
A koncerteket folyamatosan hallgathattuk, miközben lehetőség volt szabadon mozogni, enni, inni, aludni (ha már nagyon elfáradtál) vagy akár folyamatosan ujjongani, tapsolni, sőt szalagot és zászlót lengetni. Egy kék inges fiatalember, akinek nevét nem sikerült megtudnunk, mind a 24 órában lelkesen és fáradhatatlanul lengette zászlóját, tapsolt, vagy csak énekelt. Csodáltuk kitartását és vidámságát, amellyel mindannyiunknak példát mutatott. De minket se kellett azért félteni, mi is kitettünk magunkért az öröm és az éneklés terén, még hajnalban is. De nem csak fiatalok vettek részt ezen az eseménydús napon, hanem az idősebb korosztály is képviseltette magát, méghozzá elég szép számban.
Egy ember, akit Mézes Lászlónak hívnak, elmondta, hogy már 24 órával a 24 órás nap előtt el akarta kezdeni az alkalmat. (És még rajta kívül ki tudja hányan voltak ezzel így.) Ez persze poénnak tűnhet, vagy szórakozottságnak, de egyáltalán nem az, mert ennek is volt üzenete számára és számunkra is: az, hogy minden napunknak olyannak kell(ene) lennie, amelynek minden órájában Istent dicsérjük!

„Jöjj te is, áldjuk Őt, magasztaljuk Jézus nevét, jöjj te is, add Neki szíved hódolatát!”

De mi is a dicsőítés?

Korunkban nagyon fontos szerepe van a szórakoztatásnak. A dicsőítés is könnyen a szórakozás egyik formájává válhat, amit az alapján osztályozunk, hogy milyen jók a zenészek, és más előadók, vagy mennyire kavar fel minket egy-egy alkalom. A Biblia azonban arról beszél, hogy a dicsőítés egyedül arról szól, hogyan reagálunk Isten személyére és tetteire. A dicsőítés minden formájában és megnyilvánulásában legelőször és elsősorban Istenért van és nem értünk. Amikor helyes indíttatásból, az Ő akarata szerint dicsérjük és imádjuk Istent, valódi örömünk lehet Őbenne, ahogy azt Ő eltervezte.

A dicsőítésnél többről van szó, mint csak énekeket énekelni Istennek, azt is jelenti, hogy olyan életet élünk, ami mindezt kifejezi. Bár Isten sokmindent kijelentett arról, hogyan dicsőítsük Őt, több dolgot a saját képzeletünkre bízott, például úgy tűnik, hogy nincs kedvenc zenei stílusa, sokkal jobban érdekli a szív állapota!

Rami és Gabi

Tallózó

Elrejted vagy megvallod?

Volt egy ember, ki a színpadra lépett, mert észrevett a földön egy banánhéjat. Az előadás viszont mindjárt elkezdődik. Azon tanakodik, hogy felvegye, eltűntetve a nézők szeme elől, vagy hagyja ott díszelegni…? Végül mégis megkockáztatja, és felemeli a földről a banánhéjat. Ám abban a pillanatban kigyulladnak a reflektorok, és egyenesen rávilágítanak. Vajon most mit csinál? Elugrik onnan, vagy a banánhéjat rejti el? Esetleg ottmarad és bátran vállalja tettét?
Mi mit teszünk az életünkben felfedezett bűnökkel? Elrejtjük vagy megvalljuk, ha Isten rávilágít? Olyan jó lenne, ha életünk minden percét Isten uralná, és örökké reflektorfényben tartana! eNGé

Milyen egy jó bizonyságtétel?

- Vedd figyelembe a hallgatóságot, úgy fogalmazz, hogy akik hallgatnak, tudjanak azonosulni veled, és megértsék azt, amit mondani akarsz nekik!
- Fogalmazz pontosan és pozitívan!
- Bátran beszélj Jézusról, hisz róla teszel bizonyságot! A cél Jézushoz vezetni a másikat, illetve a másikhoz odavinni Jézust!
- Ne rugaszkodj el a valóságtól! Ne próbáld azt sugallni, hogy Krisztus megoldja az ember összes problémáját. Inkább az legyen nyilvánvaló, hogy ő segít elviselni a gondokat, ha engedelmeskedünk neki!
- Foglalj mondanivalódba érdekes, gondolatébresztő élményeket, említs konkrétumokat saját megtapasztalásaidból, és keltsd föl az emberek érdeklődését!
- Ne titkold, ha neked is vannak kérdéseid, kétségeid! Vállald nyíltan, hogy a (még) bizonytalan dolgok ellenére Uradban bízol!
- A befejezésben legyen logikus végkövetkeztetés, lezárás.

eNGé

Töredékek

TE

Te vagy az, ki feltétel nélkül elfogadsz, bár fáj neked: olykor mily rossz vagyok. Te vagy az, ki törődsz is énvelem és nem hagysz úgy, ahogy vagyok. Te vagy, kinek szavára hallgatok, mert tudom, a legjobbat akarod.

FALAK

Viharos utak, szembeszél, mind egyre csak jön felém. Kőszívem erős, ellenáll és a jót sem rejti már, de kár! Hiába minden háborgás, vad csata és ellenállás, Nem győz meg, kitartok, talán… De ekkor egy szelíd, csendes hang szól felém, Megérinti szívem zárjait, és feloldja vastag láncait. Látod, egy csendes, halk hang is elég, És ledőlnek a kemény kőfalak!

Angie