Visszhang

1 éves a VISSZHANG (Bajka Barnabás - főszerkesztő)


Visszhang

Emlékezés Oláh József testvérre (Stelkovicsné Balogh Judit)

Hálaadás

100 év…és tovább (Bajka Dénes)

Szentmártonkátai szolgálat (Nagy Gabriella)

VITOK (Bajka Edit)


Tallózó

Kik is vagyunk? - Honnan ered a baptizmus? 1. rész (Nagy Gabriella)

Tíz törvény a lelki nyugalom eléréséhez (Boldog XXIII. János pápa)


Vers

„Különösen nekem…” (Bajka Dénes 2003. Okt).

A kegyelem napja (Oláh József)

---

1 éves a VISSZHANG

Egy év eltelt mióta az első Visszhangot gyülekezetünkben kezükbe vehették testvéreink, barátaink és minden érdeklődő. Előkerestem az első számot és elolvastam a Beköszöntőt, amit Nagy-Kasza Dániel testvérünk fogalmazott, melyben céljainkat, terveinket, elképzeléseinket a lappal kapcsolatban írta le.
Visszatekintve az elmúlt évre ezeket többé-kevésbé teljesítettük. Nem mondom azt, hogy hibátlan, tökéletes újságot szerkesztettem, mert akkor vétkeznék. Ellenben hálás vagyok, mert gyülekezetünk várakozáson felül aktívan és pozitívan állt a lap támogatása mellé imában, cikkek írásával, pozitív kritikával és anyagilag is.
Hiszem azt, hogy ezzel a szolgálattal is gyülekezetünk erősödött, az elfáradtak új erőt kaptak, a gyengék felálltak, a megkeseredettek megvigasztalódtak, s mindez azért történhetett, mert a Biblia volt és marad az alapja a megírt eseményeknek és történeteknek. És már nem egyszerű emberek betűkből összerakott szavait és mondatait láttuk csupán, hanem a sorokban és a sorok között is Istent és az Ő munkáját.
Ezekkel a gondolatokkal köszönöm meg mindenkinek a munkáját és folytatjuk a szolgálatot szeretettel. „BIZONY MONDOM NÉKTEK, AMIKOR MEGTETTÉTEK EZEKET AKÁRCSAK EGGYEL IS A LEGKISSEBB ATYÁMFIAI KÖZÜL, VELEM TETTÉTEK MEG” Máté 25,35

börny

---

Visszhang


Emlékezés Oláh József testvérre

„Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, ami Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelemből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben” II Thessz. 2,16-17

Nagyon sok szép emlékem van Józsi bácsiról. Ahogy felkarolt, szeretettel bátorított és reményt nyújtott a nehéz pillanatokban. 1991 nyarán ismertem meg. Az akkori munkahelyemet is neki köszönhettem. Gyermekeim is érezhették mindig szeretetét. Tudom, hogy mindenkiben kellemes emlékeket idéz elő az Ő neve és élete. Az utolsó idők kihívásai sem törték meg. Jó volt látni átformálódását. Előttünk történt, hogy az erős férfiból, aki magabiztos volt, szépen apránként napról-napra ismerte fel Isten hatalmát s zúgolódás nélkül adta meg magát a teremtő kezében . ÁTFORMÁLÓDOTT, egy kedves idős testvért kaptunk pár évig, aki az Úr igéjét, mosolyával, bátorító verseivel, szeretetével adta tovább.
Imái élők voltak s szavai által érezte mellette az ember, hogy „fontos”. Értéket keresett és talált minden fiatalban és idősben. Testvért látott mindenkiben, mert megérezte Isten szeretetének a hatalmát.
Eltelt pár hét s az utóbbi úrvacsorán néztem az üres helyét: HIÁNYZIK. Tudom mindenkinek. Amikor utoljára beszélgettünk (szerda este), azt mondta: „Eljöttem a kiskocsival, de nagyon fáradt vagyok, nincs már sok hátra!” Próbáltam valahogy vigasztalni, hogy igen, soha nem tudjuk, mikor megyünk el, de jó, hogy tudjuk hova. Arca felvidult s boldogan mosolyogva mondta: „Ott várnak rám”. Nem tudtuk, hogy többé nem látjuk egymást.
Telnek múlnak a napok s akik itt maradtunk lehet figyeljük (vagy nem ) egymást ki a következő. Nincs ránk írva! Hogy telnek el napjaink? Hogy válunk el egymástól? Elszakíthat-e valami vagy valaki Isten szeretetétől? Egymást figyelve tudunk-e haladni a menny felé, ahol vár Istentől elkészített helyünk? Egy örök életen át kit nem szeretnénk magunk mellett látni vagy ki hiányozna nekünk? Itt érezzük az űrt a szívben, ott minden könnyt letörölnek a szemünkről. Jézus vére lehetővé teszi, hogy testvérként itt elfogadjuk egymást. Örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg kegyelméből, csak el kell fogadnunk nap mint nap s akkor a beszédünk és cselekedeteink is ennek a kegyelemnek a hatására fognak változni.
Előre ment újból egy testvérem ürt hagyva maga után. Utánpótlásért imádkozunk s folytatódik az ébredésért. Vajon ha én-te előre mennénk, kinek hiányoznánk?
Ne felejtsük el testvérem azokat, akik előre mentek csupán egy lépést tettek meg Isten felé - megpihentek. Mi következünk - de mi marad utánunk? Üres hely, üres pad? Kérjünk új társakat, utánpótlást. Bátorság, még van bőven hely a gyülekezetben, fogadjuk szeretettel a jövő testvéreket.

„De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az Ő irgalmából üdvözített minket az újjászületés és a megújulás fürdőjével a Szentlélek által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy az Ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.” Tit. 3,4-7

---

Hálaadás

Baptista gyülekezeteinkben régi gyakorlat, hogy őszi hónapokban hálaadó ünnepélyeket tartunk. Ezen a nap a hálaadás gondolatával foglalkozunk az ige alapján és e gondolat köré csoportosul minden egyéb szolgálat is.
Hogy miért adunk hálát? Egy énekünk így biztat: „Mindenért hálás légy”. Nagyon szegényes lenne a hálaadásunk, ha csak a hálaadó ünnepen adnánk hálát. Ugyanis az ige úgy tanít bennünket, hogy kéréseinket is- s ebből nagyon sok van- hálaadással tárjuk fel Isten előtt (Fil 4,6).
Az idei hálaadó ünnepélyünk -akaratunkon kívül- rendhagyó módon történt. Ugyan is régi gyakorlatunk, -annyira régi, hogy nem is emlékszem a kezdetére- az alkalmak egész naposak, az idei mégis fél napos lett.
A meghívott igehirdető, Csiszár István lp.tv. a II Kor 9,10 verset olvasta: „Aki pedig magot ád a magvetőnek és kenyeret eleségül ád és megsokasítja a ti vetéseteket és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét”. A magot Ő adja. A mi feladatunk a földet fogadóképessé tenni a mag számára.

A kenyeret is Ő adja. Mi mindent és kiket mozgósít az Úr, hogy kenyér legyen asztalunkon naponként.

A termést is Ő sokasítja meg. Vetni nekünk kell. E gyakorlattal leszünk -lehetünk- az Ő munkatársai.

Az igazságtok gyümölcsét is Ő sokasítja meg. Ha van mit megsokasítani, merthogy az ige arra figyelmeztet, hogy „igazságunknak többnek kell lenni a farizeusok igazságánál” Mt. 5,20. Ennek az igazságnak vannak gyümölcsei, mert BELŐLE él, táplálkozik. E gyümölcsök megsokasítására szól az ígéret. Ez serkent a Mag -az Isten beszéde- számára a talajt -a szív- fogadóképessé tenni. A kenyeret -az Ő teste- hálaadással venni. Serkent, a kapott Magot reménységgel- még ha néha sírva is- vetni, mert ígéretünk van TŐLE, hogy örömmel emeljük majd kévéink.
A nagy munkában is -magágy készítés, vetés, termésvárás- emlékezzünk az ige szavára: „Amit vet az ember, azt aratja is.” Gal. 6,2.

---

100 év…és tovább

Sokan vagyunk lelkileg testvérek. Közelebbről is ismerősek talán százan is. Jelenlegi közepes létszámú (30 tagú) gyülekezetünkben (Újkígyóson) vagyunk néhányan, akik előzőleg már évtizedekig két (három) gyülekezetben is éltünk. Nagy baj lenne, ha azon gyülekezetekből csak úgy üres kézzel (szívvel) távoztunk volna. Először is testvérekkel szívünkben. A sokat emlegetett ígéret: „százannyit kap apa, anya és testvér helyett”- elmúlt éveinkben többször is beigazolódott.
Mindezek fölött legdrágább, hogy az élő Isten kereste a legjobb alkalmat és helyet, mikor önmagát először kijelentheti. Földi atya helyett mennyei Atyának. Nos az a hely (Gyülekezet) - mint Jákób számára Béthel - felejthetetlen. A sok nehézséget átélt Jákób, több mint két évtized után (honvágyat érez?) a messzi távolból haza indul. Oltárt építeni annak, aki számára Béthelben kijelentette önmagát. Legjobb alkalomkor.
Nagy a hasonlóság a mai Jákóbok közt. Hasonló belső hang készetetésére a szélrózsa minden irányából indultunk arra a helyre, ahol először volt Isten kinyilatkoztatásában részünk. Egyikünk a régi emlékek kincseivel szívében, míg mások Jákób szavait emlegetve: „Egymagam mentem el és íme két sereggé lettem.” A távollét mégis áldásul szolgált. (Sok új testvér, sok új megtapasztalás). Testvéreink, akik Béthelnek (azaz Gyülekezetnek) nevezték először azt a helyet, futásukat elvégezve elköltöztek e földről. Az a lelki kőszikla, amit emlékoszlopnak állítottak 100 éves múltra emlékeztet. Az említett „Jákób” szíve kérése: „Ha az Isten velem lesz és megőriz engem az úton…” boldog megtapasztalásokkal gazdagodott. „Mindeddig megsegített minket az Úr!” A fenti gondolatokkal és érzelmekkel szívünkben 2003. szept. 7-én a Nagyfalui Gyülekezetben a „haza” jött vendégekkel mintegy ötszázan emlékeztünk, ünnepeltünk, hálát adtunk. Ki több, ki kevesebb megtett útra emlékezve.
Délelőtti alapigénk egy része a Zsoltár 78,52-54. Egy-egy tőmondat: „Isten indította el Nagyfaluban is népét. Vezette biztonságban. Nem féltek (bár voltak megszorító intézkedések). Bevitte őket az Ő szent határába, gyülekezetbe, közösségbe. Jobb kezével szerzett hegyre. Drága hely ez. Egy idős testvér mondta: „Nem érne életünk semmit, ha nem lenne Gyülekezet.”
Délután a „Hogyan tovább? kérdésre Zsid. 12,1-3 alapján kaptunk szívhez szóló buzdításokat: Annak tudatában, hogy még tart a harc. Küzdőtér a lelki életünk. Félre téve a bűnt, ellenben az állít félre minket! Kitartással! (Nagy kísértés napjainkban a: feladni, félre állni.) Fussuk meg! Igyekezettel! Lelki serénységgel! Jézusra nézve! A cél vonaláig! - Mind-mind erőteljes, felkiáltó mondatok.
A megemlékezést (találkozást) ünnepélyessé az énekkar, fúvóskar és pengetőzenekar alkalmi szolgálatai is segítették. Az együttlét által újból erősödött testvéri kapcsolatunk is.
Igen, sokan vagyunk(bár elszórtan) testvérek.

B.Dénes

---

Szentmártonkátai szolgálat

Mint már arról többször is beszámoltunk, néhányan csatlakoztunk a békéscsabai Palántásokhoz, hogy közös erővel és szeretettel szolgáljunk az Úrnak. A nyári szünet után friss erővel és lelkesedéssel tettünk eleget az első őszi meghívásnak: október 4-én Szentmártonkátára hívtak bennünket, a nyári budapesti Ez az a nap!-os szolgálatunk hatására.
Nagy készülődés előzte meg mindkét részről ezt az alkalmat, sok-sok egyeztetés, pontosítás, szervezés… A szentmártonkátaiak a hívogatás, míg mi a programra készülés jegyében töltöttük napjainkat. 3 kisbusszal indultunk útnak, összesen 21-en. A déli órákban érkeztünk meg a helyi általános iskolába, ahol sor került a gyermekevangélizációs alkalomra, a mi részvételünkkel. A gyülekezet szorgalmas hívogatásának köszönhetően a falu gyerkőcei szép számmal meg is jelentek a programon.
Némi gyakorlás és imádkozás után belekezdtünk programunkba. A fellépést Isten kezébe tettük, hogy Ő használjon fel minket abban, hogy megérintse a hallgatóság szívét. A másfél órás, énekekből, pantomimból, koreográfiából és bábdarabból álló blokkot nagy örömmel és jó hangulatban hallgatta a lelkes közönség. Ovisoktól a nyolcadikosokig, a gyülekezet tagjaitól a szülőkig mindenki megtalálható volt a sorokban, és néhányan be is kapcsolódtak az éneklésbe és a mutogatásba. Nagyon jól éreztük magunkat, és mi is gazdagabbak lettünk, hiszen eszközök lehettünk Isten kezében. Készek vagyunk a következő szolgálatokra is, hiszen közeledik a karácsony és az újabb lehetőségek az iskolákban, óvodákban és nem utolsó sorban a gyülekezetekben, hogy elvihessük mindenkinek a legnagyobb ajándékot: Jézus születésének örömhírét.

NGabi

---

VITOK

Október első hétvégéjén részt vehettem Budapesten a VITOK-on (Vasárnapi Iskola Országos Konferenciáján). Egy aprócska feladat várt rám: reggel a regisztráló asztalnál fogadni az érkezőket, osztogatni néhány kedves szót és sok-sok mosolyt. Örömmel vállaltam.
Sokszor a kicsi, olykor jelentéktelen feladatok alól kibúvót keresünk (beleértve magamat is), elfelejtve Jézus szavait és példamutató életét: „Megalázta magát és szolgai formát öltött”. A gyermekmunkához is ez kell: JÉZUSI LELKÜLET.
A reggeli imaperc a szeretetről szólt. Legnagyobb jellemzője: „A SZERETET SOHA EL NEM MÚLIK.” Megragadta figyelmem egy vers, mely így kezdődik: „Szeretni nem tud minden ember, a lélek drága gyöngye ez…”
Egy debreceni nőtestvértől beszámolót hallhattunk az ottani gyermekmisszióról. A nyári táborozás végével feltették a gyerekek a kérdést, hogy mi lesz ezután, csak jövőre találkozunk? A szervezők, látva a gyermekek vágyát és szomjúságát Isten igéje iránt, megbeszélték, hogy havonta legyen gyermekklub. Sokat imádkoztak ezért, és mielőtt kiáltottak volna, Istentől már érkezett a válasz, az áldás.
Néhány gondolat az elhangzott előadásból: Mi vagyunk a példaképei a gyerekeknek. Felnéznek-e ránk? A szavak és a tettek összhangban legyenek, így a gyermekben tiszta kép alakul. Tudok-e hatással lenni a gyermekekre? Életemmel példát mutatni. CSAK AZ TUD SZERETNI, AKI SZERETVE VAN.
Záró gondolatként bátorító szavakkal váltunk el egymástól. A mi munkánk nem hiábavaló az Úrban. Szívvel tegyük azt, amit az Úrért teszünk!

Edit

---

Tallózó


Kik is vagyunk? - 1. rész Honnan ered a baptizmus?

A baptista vallás keletkezése nem fűződik reformátor, vagy más személy nevéhez. A kálvinisták Kálvinról és a lutheránusok Lutherről neveztetnek, mert a két felekezet hitélveit Kálvin és Luther fektette le. A baptista vallástörténelemben hiába keresünk emberi alapítókat, de találhatunk vértanukat, misszionáriusokat, akik egy-egy országban elkezdték a baptista missziómunkát.
A baptisták az Újszövetségben találják eredetüket. Azokat az elveket, amelyeket hirdetnek, megtalálhatjuk az Újszövetségben és gyakorlatuk legközelebb az újszövetségi gyülekezetek gyakorlatához áll. Az egyháztörténet igazolja, hogy azoknak a bibliai igazságoknak, amelyeket különösen a baptisták hirdetnek, a kereszténység 2000 éves élete alatt mindig voltak hirdetői. Mindig volt egy-egy közösség, amely az általuk vallott bibliai igazságok valamelyiket tanította, gyakorolta és továbbadta. Ezek a közösségek eltűntek ugyan az idők süllyesztőjében, de a tiszta bibliai elveket átvette mindig egy más közösség s az elvek és igazságok megmaradtak. Ilyen formán a baptisták megtalálják azt a fonalat, amely visszavezeti őket tanításuk forrásáig, az újszövetségi időkig egészen az Úr Jézus Krisztusig. Azok az igazságok, amelyeket a baptisták hirdetnek, a felnőtt hívők alámerítése, lelkiismereti és vallásszabadság, gyülekezeti egyszerűség, hitvallást alátámasztó szent élet, sohasem tűntek el a kereszténység 2000 éves történelme alatt. Örök érvényű igazságok ezek, amelyek túlélik a felekezetek és emberek feledékenységét, vagy ellenkezés ellenére napfényre jönnek, hogy Isten munkájának pillérei lehessenek.
Gyökereit a XVI. századi reformáció népi irányzatát képviselő anabaptizmus tanításait felelevenítő és megújító vallási irányzatban kell keresni.

Folyt. köv.

NG

---

Tíz törvény a lelki nyugalom eléréséhez

Ma megkísérlem úgy átélni a napot, hogy nem akarom egyszerre megoldani életem összes problémáját.
Ma igen nagy figyelmet fordítok a fellépésemre: senkit sem bírálok, sőt arra sem törekszem, hogy másokat helyreigazítsak vagy kijavítsak,… csak magamat.
Ma boldog leszek abban a tudatban, hogy boldogságra születtem… nem csak a másvilági, hanem az evilági boldogságra is.
Ma alkalmazkodom a körülményekhez anélkül, hogy megkívánnám: a körülmények alkalmazkodjanak az én kívánságaimhoz.
Ma tíz percet szánok az időmből egy jó olvasmányra; amint a táplálék a testi élethez, a jó olvasmány a lelki élethez szükséges.
Ma elvégzem a napi jótettet, és senkinek sem dicsekszem vele.
Ma olyasmit teszek, amihez semmi kedvem sincsen; ha gondolataimban sértődöttnek érezném magam, gondoskodom róla, hogy senki se vegye észre.
Ma új, részletes programot állítok össze. Talán nem ragaszkodom hozzá pontosan, de megfogalmazom. És két rossztól tartózkodom: a hajszától és a határozatlanságtól.
Szilárdan hiszek - akkor is, ha a tények az ellenkezőjét mutatják - abban, hogy az isteni Gondviselés úgy törődik velem, mintha egyedül volnék a világon.
Ma nem félek, és különösen örülök mindennek, ami szép. És hiszek a jóságban. Nekem adatott meg, hogy tizenkét órán át jót tegyek.


(Boldog XXIII. János pápa)

---

Vers


„Különösen nekem…”
(Különösen nekem sok okom van hálára O.J.)

Egyre jobban visszhangzik
e két szó szívemben.
Nagyszerűen egyszerű,
mégis ennél hívebben
fogalmazni nem lehet.

Napi zajtól csendesülve,
Kegyelembe elmerülve
Megállok, hogy jobban halljam.
S hogy mit érzek? Meg kell valljam:

Amint hallom újra-újra
hangolódik lelkem húrja
hál’adásra.

Elmehetnék, mint a kilenc
háládatlanannyi jóval,
de e két szó úgy megfogott
- amit többször elzokogott
közöttünk egy imádkozó
hálaadó szóval.

„Sok okom van a hálára
különösen nekem”
hallom újra. S mondogatom,
ahogy én is számolgatom
egyenként az áldást.

Ti egyszerű, szerény szavak
Bár menny felé küldtek
De jó, hogy meghallottalak
gondok elrepültek.

Bajka Dénes 2003. Okt.


A kegyelem napja

Amikor véget ér egy életnek útja
Emlékezz halandó, emlékezzél újra
Majd egyszer téged is hasonlósor érhet
Mikor nem gondolod, menni kell majd néked.

Bár mennyire sürgős, és nagyon sok a dolgod,
Keresd Istenedet, ki szünteti a gondod.
Készülj Istened elé, tedd le bűneidet
A tested itt marad, de a lelked viszed.

Hosszú élet titka Isteni ígéret
Szeresd égi Atyád szeresd szüleidet
Kijelöli helyed ezen a világon
De biztosít szebbet túl a másvilágon.

Szólni már nem tudok, de azért helyettem
Beszéljen más, akiket szerettem
Eddig tartott utam, innen tovább megyek
Bármi történjen is Isten lesz veletek

Hatalmas az Isten a világnak Ura
Aki elvisz engem, rátok is lesz gondja
Befejezem utam és már búcsút intek,
Isten áldásával maradjon veletek.

Id. Oláh József