Nem szorítjuk-e bele Istent egy sémába, amikor azt állítjuk, hogy ma már nem történnek jelek?
Hiszen Isten korlátlan Úr marad, és azt tesz, amit akar.

Bizonyára őrizkednünk kell attól, hogy Istennek elő akarjuk írni, miképpen és mikor, s milyen módon kell neki cselekednie. A mi összefüggésünkben az fontos, vajon Isten kijelentette-e szándékait a jelekkel és csodákkal kapcsolatban. Ha megtette ezt, akkor komolyan kell vennünk. Nem vagyunk tudatlan rabszolgák, akik Uruk cselekedetéről nem tudnak, és nem is tudhatnak semmit, hanem sokkal inkább hozzátartozik a megváltottak egyetlenszerű helyzetéhez, hogy az Úr már nem rabszolgának, hanem barátnak nevez, mert mindent tudtunkra adott, amit az Atyától hallott (Jn 15,15). Amennyire igaz tehát az, hogy Isten korlátlan Úr (Róm 11, 34-36), ugyanúgy megdönthetetlen tény az is, hogy Isten nem tud hazudni, sem önmagának ellentmondani. Isten „megismertette velünk az Ő akaratának titkát” (Ef 1,9), hogy mi belátó módon, megfontoltan és józanul éljünk az Ő számára ebben a világban.