Csodák korát éljük, mégpedig nem csupán technikai, hanem természetfölötti csodákét is. Naponta olvashatunk a sajtóban híradásokat és hirdetéseket csodatévő kézrátételekről, szellem és  hit által való gyógyulásokról. Ezek nem érdekelnek minket. Amire azonban fel kell figyelnünk, az az, hogy vannak keresztyének is, akik egyre inkább hitelt adnak a gyógyítás csodáinak, álmok, látomások és titokzatos hangok által való természetfeletti kijelentéseknek. Egyre gyakrabban halljuk – és egyre többen hisznek is abban -, Isten a Gyülekezet földi idejének az utolsó szakaszára megígérte, hogy felelevenedik az apostoli kor, a csodatévő erők kora. Mivel azonban a Biblia az utolsó időkkel kapcsolatban „a tévelygés hatalmáról” (2Tesz 2,11) „a hazugság jeleiről és csodáiról” (2Tesz 2, 9), „a hittől való elszakadás” –ról ( 1Tim 4,1)és „sokak megtévesztéséről” (Mt 24,4) is beszél, merjünk kérdőjelet tenni eme csodálatos híradások mögé. Helyükre kell tennünk azokat: vajon bennünk a „törvényszegés titkos bűnéről” van-e szó (2Tesz 2,7), hamis prófétákról (2Pt 2,1), báránybőrbe öltözött farkasokról, azaz külsőt magukra öltött eltévelyítőkről (Mt 7,15; Csel 20, 29-30), vagy pedig valóban Isten munkálkodik ezekben?

A Szentírás minden hívőt felszólít arra, hogy vizsgálja meg a dolgokat (1Tesz 5,21; 1Jn 4,1) és amennyiben szükséges, leplezze le azokat és óvjon tőlük másokat is (Ef 5,11).

A megdicsőült Úr még dicsérhette az efézusi gyülekezetet, mert az megvizsgálta a hamis apostolokat és gyűlölte a  nikolaiták cselekedeteit (Jel 2, 2-6). Nekünk is követnünk kell példájukat. Másfelől teljes szívvel örvendeznünk kell mindazon esetben, amikor valóban Isten munkálkodik, és minden erőnkkel elő kell mozdítanunk ezt a munkát. A komoly keresztyén semmiképpen sem lehet semleges.

Adjon nekünk az Úr világosságot drága Igéje által ebben a rendkívül időszerű tárgykörben. Mert csak ekkor zenghet biztos zengéssel a trombitánk, hogy hangjára mások is felkészüljenek a harcra (1Kor 14,8).