A Sátán egyik legnagyobb csalása kezdettől fogva az, hogy megkísérel éket verni Isten csalhatatlan Igéje és az Ő népe közé. Már az Éden-kertben kezdődött, amikor a hazugság atyja azt kérdezte Évától: „Csakugyan azt mondta Isten…?” Ez a harc rendületlen hevességgel folyik mind a mai napig. Napjainkban a sátáni stratégiának két különböző, de egymással rokon fajtájával találkozunk:

- Az egyik racionális alapon kételyt támaszt a Bibliában közölt természetfeletti eseményekkel szemben, és azok tagadására indít. Ez tapasztalható most evangéliumi körökben az evolúciós elmélettel való megalkuvásban. Megpróbálják Isten teremtési csodáit Istentől elindított folyamatokként értelmezni (teista evolúció).

- Az ellenség igyekszik rávenni a keresztyéneket arra, hogy napjainkban ott is csodát lássanak, ahol nincs. Ebben a magukat csodatevőnek kinevezők vágyálmait használja fel.

Az első stratégia viszont bennünket akar a Bibliától eltávolítani azzal, hogy figyelmünket a Biblián kívüli új „isteni” kijelentésekre, modern prófétákra és új, természetfeletti erőkre irányítja, úgy hogy azután egyre kevesebb időnk és érdeklődésünk maradjon a Biblia szorgos kutatására, hogy már ne ott keressük az isteni igazságokat és azok közlésének módját.

A feltüntetett két szélsőség közti feszültségmezőben élünk, és ebben kell megtalálnunk a helyes utat, hogy azon járjunk.