Hogy értelmezzük a vezetést?

Elvileg a Szentlélek vezeti a gyülekezetet. Gyakorlatilag is. Más kérdés, hogy vezetőként nem szívesen adjuk ki az irányítás jogát a kezünkből senkinek, még ha az maga az Úr Isten is. Sokszor csak bibliai elvekkel és konszenzussal próbálkozunk. Rosszabb esetben a hatalmat, az uralkodást, a parancsolgatást gyakoroljuk. Nyilvánvaló, hogy alkalmatlanok azok a vezetők gyülekezeti feladataikra (természetesen máshol is), akik nem érzékenyek arra, hogy bárkiben észrevegyék a lelki rezdüléseket, indulásokat. Csak azt nem értem, akkor mire fel választottuk őket, ha a legfontosabbra, a Lélek jelenlétének, szándékának felismerésére nem is törekszenek, így hiába vélik, hogy ők a Lélek.

Azt mondják, hogy egyszer egy lelkipásztor azt álmodta, hogy ekhós szekeret kellett húznia, amit a gyülekezeti tagok toltak hátulról. Lassan haladtak előre, és elértek egy mocsaras helyre, ahol csak nagyon lassan mentek tovább. Ezt különösnek tartotta a lelkipásztor, ezért hátrament megnézni, hogy mi fékezi a szekeret. Azt látta, hogy már senki sem tolta a kocsit, hanem a tagok fönt ültek a szekéren a ponyva alatt, és bírálták a lelkipásztort, hogy túl lassan húzza a szekeret. Tényleg, álom volt az egész?

Egyszer egy vasutastól megkérdezték, hogy eddig mi segítette a legjobban az előrehaladást a vasúti közlekedésben. Ezt válaszolta: A jobb mozdonyok és a forróbb kazánok. Napjainkban erre van szüksége a gyülekezeteknek is: jobb motorok, tehát szorgalmasabb munkások és nagyobb lelkesedés, míg végül elmondhatjuk: Az Úr háza iránti féltő szeretet emészt engem.