2 éves a Visszhang - Bajka Barnabás főszerkesztő gondolatai

 

 

Építse egyik a másikat-a nyelvével?! - Nagy-Kasza Dániel

 

Más is ember?! - Beszélgetés Nagy-Kasza Józsival és Henivel

 

 

Karácsonyi gyereknapok - Nagy Gabriella beszámolója

Felhívás szolgálatra - Füredi Kamilla levele az Újkígyósi Baptista Gyülekezethez

 

 

Tallózó:

 

Karácsonyi szeretethimnusz

Új Évi receptje

Humor

---

2 éves a Visszhang


Mielőtt elkezdtem írni ezeket a sorokat, átlapoztam néhány korábban megjelent Visszhangot. Elolvastam az első szám kezdő sorait. Visszaemlékeztem azokra a pillanatokra, amikor kedves barátom először említette a gyülekezeti újság ötletét és azt is amikor kezemben foghattam a tervezetet és beszélgettünk annak megvalósulásáról. Szép és izgalmas pillanatok voltak. Két év eltelte után bevallom nem mindig ilyen pillanatok között állt össze egy-egy lap. Volt amikor kevés volt az erő és kevés volt az akarat is, de mindig segítséget nyújtott a fentről jövő Erő és a körülöttem álló hűséges és kitartó munkatársak. Sok áldásban volt részem és gondolom az olvasóknak is, amikor megismerhettük egymás gondolatait, lelkivilágát, egyes testvéreink élettörténetét múltjukból vagy éppen jelenükből. A legjobb cikkek akkor születtek, amikor valaki teljesen egyszerű szavakkal, őszintén írta le valóságos gondolatait.

Köszönöm mindazoknak, akik hajlandók voltak írásaikkal gazdagítani gyülekezeti életünket. Igaz sokszor nem volt elég egyszer-kétszer megkérni munkatársainkat az odaszánásra.

Úgy érzem a gyülekezeti lapunk megjelenéséhez többre van szükség, nem az anyagiakra gondolok, hanem friss, megújult munkaerőre, hasonlóan a gyülekezeti életünkhöz, ahol szintén várunk és vágyunk sokszor megfogalmazhatatlan változásra. De sajnos ott marad szívünk legmélyén, nem törhet felszínre, mert gátat, akadályt érzünk ennek kimondására vagy éppen megszomorodott életünk nem engedi látni a szolgálatvégzés célját, jövőjét.

Változást várunk. Változás akkor lesz, -mondjuk sokszor- ha egyénenként megy végbe Isten helyreállító munkája. Ez igaz, de szükségünk van az egymás támogatására, bátorítására, hogy amit Isten bennünk elkezd munkálni, felépíteni, senki azt le ne rombolja. Nem könnyű ezt megvalósítani életünkben, közösségünkben, de legyen ez közös célunk, érdekünk és legyen a Visszhang újságunk jövőbeni célkitűzése is ezt munkálni.

„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.” Fil. 2,13

Börny

---

 

Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. (Ef. 4:29)

Többször észrevettem már, hogy más emberek cselekedetei, szavai hatással vannak rám, sőt néha még akkor is, ha szögesen ellentétes dolgot mondtak vagy tettek, mint amit én jónak gondoltam.

Összefoglalva: az emberek kisebb vagy nagyobb hatással vannak egymásra, az élet minden területén, gondolom ezt már mindenki tapasztalta.

Tehát befolyásoljuk egymást, akár akarva, akár akaratlanul, olykor óriási mértékben, néha meg csak "csepp a tengerben". Tudunk csodálatosan építeni, mosolyra deríteni és sajnos tudunk úgy rombolni, hogy arra még a Sátán is ezt mondja: - Ez már döfi haver, csak így tovább!

Valószínűleg mindannyian megtapasztaltuk már, hogy akár egy-egy dicsérő, bátorító szó milyen sokat is tud jelenteni! Akkor miért is fukarkodnánk és késlekednénk jókat mondani a másiknak!? MINDEN ember vágyik a szeretetre, bátorításra, DICSÉRETRE! Még te is, akár hiszed, akár nem! Ne fogjuk hát vissza magunkat, sőt keressük a lehetőséget erre! Persze talán annyira beleszoktunk a beteges kritizálásba, hogy nehezünkre esne ebből megváltozni.

Ahogy sokmindenre, úgy a dicséretre, építésre is lehet törekedni! Vannak olyanok, - mint én - akiknek ez nehezebben megy, de erre is lehet törekedni, lehet rá odafigyelni, keresni a lehetőséget. Figyeld meg gyermeked vagy házastársad arcát, amikor megdicséred: szinte kivirul. Hát gondolj testvéredre, vagy azokra, akik “közöttetek fáradoznak”, add meg nekik is ezt az örömöt és akkor magadnak is elvárhatod.

A Biblia szerint a cselekedettel lehet igazán szeretni, de a nyelvünkkel is hatalmas dolgokra vagyunk képesek! Mennyi rossz dologra tudjuk használni! Törekedjünk arra, hogy szeressünk vele! Építsünk!

A kritikában elég jók tudunk lenni, de a jóban? Keressük a lehetőséget! Nyilván létezik építő kritika is, amit el is kell mondani, meg feddés is..., de inkább a dicséretben és a szeretetben essünk túlzásba, mint az ellenkezőjében! Fordíts hátat savanyú, ecetes természetednek és legyen a te beszéded kellemes és sóval fűszerezett!

N.K.D.

---

Más is ember?! - Beszélgetés Nagy-Kasza Józsival és Henivel


Hogyan és hol ismerkedtetek meg egymással?

Józsi és Heni: Mindketten a Baptista Teológiára járunk és ezen belül is a kántor szakot gyarapítjuk. Az első fél évben a köszönésen kívül nem volt közöttünk semmiféle kontaktus. Majd az iskola karácsonyi ünnepén és a vizsgaidőszak kezdetével, amikor minden segítségre szükség van, létrejött az első beszélgetés. Tehát a kapcsolatunk 2002 év végén kezdődött.


Miből tudtátok, hogy egymásnak vagytok rendelve?

Józsi: Az első, imént említett beszélgetést egyre több követte és mindketten éreztük, hogy valami kezd kialakulóban lenni közöttünk. Egyikünk sem akart egy újabb kalandocskát kezdeni. Kapcsolatunk elején a bizonytalanság súlya nyomasztott mindkettőnket, de nem elégedtünk meg csak annyival, hogy állandóan a másikra gondoltunk, hanem többször is Isten előtt kötöttünk ki és kértük, hogy Ő formálja a kapcsolatunkat és Ő ültesse a szívünkbe a szerelmet. Így azzal a tudattal, hogy nem mi harcoljuk ki a szerelmet a másikban, teljes nyugodtság és biztonságérzet jellemezte az egyre szorosabb kötődésünket egymáshoz.


Mire alapoztátok kapcsolatotokat?

Józsi: Bátran elmondhatjuk, hogy a kapcsolatunk teljesen azon alapszik, hogy milyen a személyes kapcsolatunk Istennel. Minél mélyebb a kapcsolat köztünk és mennyei Atyánk között, annál erősebb és sérthetetlenebb a szerelem közöttünk.


Mikor dőlt el, hogy eljegyzitek egymást?

Józsi: 2003-ban többször kerültünk egy szolgálócsoportba, ami mégjobban meghatározta közös jövőnket. Nem akartuk húzni, halasztani az elkerülhetetlent így augusztus 17-én eljegyeztük egymást.


Miért éppen Budaörsön kötöttetek ki?

Heni: Józsi került először kapcsolatba a budaörsi baptista gyülekezettel, mivel hiány volt a zenészekben, ő a dicsőítő szolgálatban vett és vesz részt. Az esküvő előtt nem is volt kérdés, hogy hol szeretnénk lakni és gyülekezetbe járni. Mivel mindketten folytattuk az iskolát szerettük volna minél kevesebb utazással megoldani a főiskolai tanulmányokat. Az esküvői szervezésben nagyon sok segítséget nyújtott a kis budaörsi gyülekezet és a kezdeti nehézségeken is átsegítettek imáikkal.


Hogy illeszkedtetek be a nemrég született gyülekezetbe?

Hemi ás Józsi: Mindkettőnket szívesen láttak a gyülekezetben és szívesen vették szolgálatainkat. Bekapcsolódtunk tehát az egyre jobban növekvő közösség életébe. Rendszeresen (hetente) összegyűlünk házi-csoportos bibliaórákra. Külön öröm számunkra, hogy mi is otthont tudunk adni ezeknek az alkalmaknak.

Milyen terveitek vannak a jövővel kapcsolatban?

Heni és Józsi: Nem tudjuk még meddig maradunk meddig van itt szolgálatunk. Szeretnénk továbbra is Istenre bízni életünket, hogy vezessen az Ő terve szerint.


Köszönöm a beszélgetést.

Visszhang

---

Karácsonyi gyereknapok


2004. december 22-én, a hagyományokhoz híven, karácsonyi csomagosztó gyerekklubot tartottunk. Bár egy ideig bizonytalanságban voltunk, hogy érkezik-e csomag számunkra is, amit majd továbbíthatunk a gyerekek felé, de Isten gondoskodott rólunk. 80 gyermeket hívhattunk meg erre az alkalomra, akik közül néhányukkal szüleik is eljöttek, hogy együtt örüljenek a karácsonynak.

Igyekeztünk olyan gyermekeknek kiosztani a meghívókat, akik az év folyamán bekapcsolódtak a programokba, jártak a gyerekklubokra, a vasárnapi iskolába, vagy a nyári gyerekhét folyamán voltak velünk. De természetesen jutott el csomag olyan családba is, akiknek lehet, hogy ez volt az egyetlen ajándékuk karácsonykor.

A programról - ugyancsak a korábbi jól bevált alkalmainkat folytatva - a Palánta Gyermekmisszió békéscsabai csoportja gondoskodott, akik idén is bábdarabbal és énekekkel készültek, valamint karácsonyi énekeket tartalmazó cd-t is hoztak magukkal minden család számára. A csoportba békéscsabai, békési és újkígyósi (gyülekezetünkbõl Debi, Ramóna és Gabi) fiatalok tartoztak és végezték együtt a szolgálatot, melyet december elejétõl kezdtek és kb. 25 helyen - iskolákban, óvodákban vagy gyülekezetekben - munkálkodtak.

A történetbõl megismerhettük Panov apót, a cipészmestert, aki ígéretet kapott Jézustól arra, hogy meglátogatja. Várakozásában a hozzá betérõket, vagy háza elõtt elsétálókat vendégelte meg, látta el 1-1 bögre teával, élelemmel, valami aprósággal és néhány kedves szóval. A nap végére kicsit csalódott volt Panov apó, hisz akit oly lelkesen várt és készült a fogadására, nem érkezett meg. Ezen való gondolkozása közben Jézus szólt hozzá: „Éheztem, és ennem adtál, szomjaztam, és innom adtál, jövevény voltam és befogadtál…”, és eszébe juttatta mindazokat, akiken segített.

Az énekekbõl is a karácsonyi üzenet szállt felénk: szépen csengett a mennyei hír, hogy õ a legnagyobb ajándék, melyet kaphatunk és elfogadhatunk, csak legyünk olyanok, mint a három bölcs, de elég, ha a szívünket visszük el neki. Az alkalom végén együtt mondhattuk: Jézus, jó, hogy eljöttél, örök életet ígértél, mindenkinél jobban szerettél. És ez ma is így van!

Nagy Gabriella

---

Felhívás szolgálatra - Füredi Kamilla levele az Újkígyósi Baptista Gyülekezethez


Kedves Testvérek!

Az internetet böngészve bukkantam honlapjukra, remélem nem kell bemutatkoznom, nyolc évig szolgáltam Afrikában, mint baptista misszionárius.

Most Amerikában élek, de jövőre, ha az Úr akarja és élünk szeretnék visszamenni néhány hónapra régi szolgálati helyemre, Sierra Leonéba. Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség fölvette ez ügyben a kapcsolatot a Sierra Leonei Baptista Szövetséggel, amely nagyon pozitívan állt hozzá újabb missziós szolgálatomhoz. A részleteket viszont nekünk kell kidolgozni, és járatlan út ez mindannyiunk számára.

Ezért kérek minden Testvért, akit csak elérhetek, imádkozzanak, hogy az Úr fedezzen be őrző kegyelmével az első lépéstől az utolsóig, rendelje ki időben mit, hol, hogyan, kivel szolgáljak, mint egykor az öt kenyeret és két halat, szaporítsa meg az anyagi fedezetet, de főképpen, hogy tegye lelki gyümölcsökben, megtérésekben gazdaggá az újabb missziós utat.

Az Új Esztendőre Istenünk gazdag áldását kívánom.

Testvéri üdvözlettel:
Füredi Kamilla

Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsősségére. (II. Kor. 4:15)

---

Karácsonyi szeretethimnusz


Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kiló számra,ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket éneklek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit sem használ nekem.

Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de nem Jézus Krisztus a szívem titka, akkor nem értettem meg, hogy miről szól a karácsony.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.
A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.
A szeretet barátságos az idoszűke ellenére is.
A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van.
A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.
A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem múlik.

A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.

A szeretet ajándéka megmarad.

---

Új Évi receptje


Végy egy kiló jó meleg szeretetet,
Szitáld a türelem szitáján,
Nehogy pletykamag kerüljön bele!

Adj hozzá egy liter bátorságot,
Három deci szorgalmat
És egy csipetnyi jóságot!
Azután gyúrd össze egy tojásnyi kedvességgel,
És takard le tiszta jókedvvel!

Ha megkelt, süsd meg a kitartás tüzénél,
Szórd meg asszonyi kacagással,
És tegyél rá pár csepp nyugodt megfontolást!

Annyi darabra vágd fel,
Hogy eggyel mindig több legyen,
Mint ahányan vagytok,
Hiszen mindig akad valaki,
Aki még rászorul.

Fontos: ne felejtsd el ezt a receptet

megtanítani lányodnak és szomszédasszonyaidnak!

Fogyasszátok egészséggel!

---

Humor


A mennyei kapu előtt két lélek áll. Egyik kérdi a másiktól:
- Melyek voltak az utolsó szavak, amelyek az égi útra kísértek?
- A feleségem szavai voltak. - Ezt mondta nekem: Angyal vagy, ha vezetni engedsz!

A skót haldoklik. Felesége kérdezi:
- Fussak a papért?
- Minek, - kérdi halkan a skót - nemsokára úgyis beszélek a főnökével.

A fiú lelkesen mondja apjának:
- Apám, az új barátnőm fantasztikus! Kész angyal!
- Jól van fiam,- válaszol az apa - de vigyázz ezzel az angyallal, mert a libáknak is van szárnyuk.

Az ateista provokálja a rabbit:
- Bizonyítsa be, hogy Isten létezik, és hinni fogok benne.
- Olvasta valaha a Bibliát, vagy valamit a Bibliából?
- Nem.
- A Talmudot olvasta?
- Azt sem olvastam.
- Olvasott legalább néhány filozófiai könyvet?
- Nem olvastam semmit egyetlen filozófustól sem.
- Akkor maga nem is ateista, hanem tudatlan - mondta a rabbi.