A szív felkészítése az ébredésre (Durkó István)
Az imádság bűne (Faragó Gábor)
Bizonyságtétel Visszhang Karácsonyi örömök (Nagy Gabriella)
Karácsonyi szolgálat (Nagy Gabriella)
Tallózó A házasok tízparancsolata
A parúzia és az ezeréves békeország kérdésköre (Nagy-Kasza Dániel)
Kik is vagyunk? (Nagy Gabriella)
TörténetekGondviselés
Aggodalmaskodás
Hol a kincsünk?
Vers Reményik Sándor: AKAROM
A szív felkészítése az ébredésre
ÉBREDÉS = aktívvá válni, vagy újra kinyílni
A bûn akadályozza az imádságot.
A történelem minden nagy ébredése vagy lelki megújulása és a bûn leleplezése a tiszta szívekbõl fakadó imádságok eredménye volt.
Ézsaiás 59:1-2 -
"Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az Õ füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bûneitek választottak el titeket Istenetektõl, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját elõletek és nem hallgatott meg."
Az Istenhez való imádkozás nélkül lehetetlen Lélektõl eredõ ébredést kapni.
Az ébredés a Szentlélek munkája. A Szentlélek a tiszta szívû és életû imádkozók és közbenjárók kérései szerint dolgozik.
Zsoltárok 24:4-5 -
"Az ártatlan kezû, a tiszta szívû, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot a szabadító Istentõl." Isten arra bíztat, hogy bátran jöjjünk a kegyelem trónjához imádságban.
Efézus 3:12 -
"Õbenne van bátorságunk és szabad utunk bizodalommal a Benne való hit által."
De nem jöhetünk bátran, ha vétkeztünk vagy engedetlenek voltunk Istennek.
Zsoltárok 66:18 -
"Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr." Ezért nekünk hívõknek olyan életre kell törekednünk, ami nem bántja meg Istent és az embereket.
Ez azt jelenti, hogy õszintén megvizsgáljuk a szívünket Isten Igéje és a Szentlélek által.
Zsoltárok 139:23-24 -
"Vizsgálj meg Istenem, ismerd meg szívemet. Próbálj meg és ismerd meg gondolataimat. Nézd meg nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!"
1Korintus 11:28 -
"Vizsgálja meg azért az ember önmagát." Szükséges tehát a bûnvallás. Ez ébredést eredményez Isten népe között.
1János 1:9 -
"Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz Õ, megbocsátja bûneinket és megtisztít minket minden gonoszságtól." Ne próbáld mentegetni a bûneidet. Légy kész felfedni bármilyen rejtett vagy titkos bûnt, amit Isten megmutat neked.
Példabeszédek 28:13 -
"Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer."
Az Úrtól való ébredés ma is elkezdõdhet. De teljesítened kell Isten feltételeid. Imádságos szívvel olvasd a Szentírást. Tedd fel magadnak mindegyik kérdést. Õszintének kell lenned a válaszaiddal. Mindegyik "igen" válasz azt jelenti, hogy szükség van valamire. Ezt meg kell vallani, és rendbe kell tenni Istennel és másokkal.
Kész vagy-e lerendezni azokat a bûnöket, amiket a Szentlélek megmutatott neked. Ha igen, akkor Isten megígéri, hogy megtisztít.
Emlékezz erre a három dologra:
1. Ha a bûn Isten ellen történt, akkor valld meg Istennek, és rendezd le Isten elõtt.
2. Ha a bûn egy másik emberrel szemben történt, valld meg Istennek, aztán rendezd le a másik személlyel.
3. Ha a bûn egy csoport ellen történt, valld meg Istennek, aztán rendezd el az egész csoporttal, amelyik ellen vétettél.
Ha teljes a bûnvallás, teljes lesz a megtisztulás is. Ezt követi az Úr öröme. Így lehet bizonyságtétel és imádság a Szentlélek erejében.
Azután jön az ébredés!
Ap.Csel. 19:18-20 - "A hívõk közül is sokan eljöttek megvallották és elbeszélték ilyenféle mesterkedéseiket ... Így az Úr ereje által az Ige hatalmasan terjedt és megerõsödött."
ERRE VAN SZÜKSÉGÜNK MA IS - igazi ébredésre, hogy sok elveszett Krisztushoz jöjjön és elfogadja Megváltójának.
Nem mondom, hogy könnyű és szentimentális olvasmány ez a cikk, a gyenge idegzetűek és a botránkozásra hajlamosabbak nyugodtabban alszanak, ha kihagyják - aki viszont szembe mer nézni némi kritikával, talán többet épül belőle, mint egy imádságról elmondott, kenetteljes prédikációból! (Sz.S.)
Az imádság bűne
Az ima életünk hangja. Úgy élünk, ahogy imádkozunk. Nem azok a szavak vagy gondolatok számítanak, amivel az imádság kiszabott ideje alatt foglalkozunk, hanem szívünk állapota – vágyaink és cselekedeteink tükrében – az, amit Isten igazi imánknak tekint. (Andrew Murray)
Imádság közben mondtam régebben a legnagyobb hazugságokat. Azért, mert megtanítottak imádkozni.
Nincs nagyobb bűn annál, mint amikor a képébe hazudunk annak, akit a legjobban szeretünk. Nincs nagyobb bűn annál, mint amikor az őszintén dadogó ember szájába rágják, mit mondjon Istennek. Imádságra tanítani – rosszabb, mint egy tizenhárom éves lányt megerőszakolni. A hazugságnak az a formája, amit az ember imádság címén megtanul, egész életére rátelepszik és megmérgezi azt. Az ilyen ember napról-napra elköveti az imádság bűnét.
Az imádság bűne az, amikor szánkkal hazudunk, és őszinte cselekedeteinkkel mondjuk ki azt, amit igazán gondolunk. Szent az az ember, aki szájával káromkodik, de életében nincs hamisság. Sok csúnyaszájú embernek szép az élete. Imádkozzunk így: „Uram, fogd be a pofámat! Taníts meg nem imádkozni! Taníts élni helyette!”
A keresztény emberek többsége élhetetlen. Élete bűzlik, pedig szájából virágok nőnek ki. És ezt (majdnem) mindenki látja. A „hitetlen” emberek többsége sajnálja őket.
A keresztény istentisztelet java része tömény hazugság. „Szívem feléd ujjong örömtele” – éneklik ásító torokkal. Hazugság. Éneket csak akkor szabad énekelni, ha minden sorával azonosulsz! És ha valamelyik sor nem illik rá lelki állapotodra, hagyd ki, illetve dúdolj helyette! De ne dalold azt, hogy „áldalak”, miközben arra gondolsz, hogy miből fogod kifestetni a lakásodat, vagy ha az előtted álló lány pulóverének mintáját nézegeted bambán.
Az imák többsége szemenszedett hazugság, vagy ha nem, akkor erkölcstelenség. Olyan, mintha az ember önmagát mutogatná az utcán.
A szerelem intim dolog. Nem mutogatásra való. Ami a házasságban a férfi és nő között az ágyban történik: titok. Ha lefilmezik és mutogatják: undorító. Érdekes és izgató, de mégis undorító. Könnyed hányinger fogja el az embert tőle, és egy idő után unalmassá válik.
Ugyanez a könnyed hányinger fog el, ha valaki egy tömeg előtt őszintén kiönti a lelkét Istennek. Mert az Isten-szerelem még nagyobb titok, mint a házastársak ágya. És akkor már jobb, ha valaki hazudik imájában, a tőle elvárt hivő szöveget darálva. Mert az őszinte ima, amit nem őszinte légkörben mondanak el, és olyan emberek elé tárnak, akivel különben nem beszélnének őszintén, nagyon megalázó és lélektaposó.
Nincs megbotránkoztatóbb, mint egy vergődő ember imája azok között, akik már megtalálták a képmutatás útját, és nagyvonalúan, nagystílűen imádkoznak, tökéletesen megjátszva az alázatot és engedelmességet, pontosan a kellő számú és súlyosságú bűnt bevallva, és pontosan az igazi bűnöket elhallgatva.
Ne imádkozz mások előtt! Csak akkor, ha olyan közeli barátaid, testvéreid, hogy előttük testi értelemben is nyugodtan meztelenre vetkőznél. Ha szégyened mutogatása nem árt az ő lelküknek, mert nem fognak kinevetni vagy undorodni tőled. Más embernek csak akkor mutassuk meg lelki fájdalmainkat, ha van nála orvosság rá!
Felnőtt embernek meztelenre vetkőzni, nyugodt szívvel, csak szerelmese és orvosa előtt lehet. Az én Szerelmesem és Orvosom Jézus Krisztus. Más személy előtt nem akarok kitárt szívvel imádkozni.
Másképpen pedig, mint kitárt szívvel, mi értelme az imádságnak? Hiszen akkor állandóan a közhely és a hazugság között táncolok. Az imádság bűne minden felesleges szó, amit Isten előtt kimondok.
Az egész egy nagy képtelenség. Valami nagy baj, valami nagy félreértés van az imádság körül.
Andrew Murray szerint nem az az imádság, amit szóval vagy gondolatban elmondok. Hanem szívem állapota, vágyaim és cselekedeteim.
Ha föl lehetne venni egy magnóra a gondolatoknak azt a zsibongását, ami reggeltől estig eltölt – az lenne az igazi ima. „Hmm, már nyolc óra van… föl kellene kelni… Jaj, Istenem… Kávét igyak vagy kakaót? Bérletet kéne venni, már elmúlt ötödike… A csodába, már megint leszakadt egy gombom! Na, hol is tartottam a Bibliában? Ááá, egykirályok… Illés… na előtte kimegyek a vécére…” Ugye, valahogy így kezdődne? Nem úgy, hogy mint daloló kakukkmadár, kipattanok az ágyból, osztán térdre, és hálazsoltárt zengni!
És Isten ezt az imádságot hallja. És ha ehhez képest a „hivatalosan” mondott ima másként hangzik, akkor az utóbbit elkönyveli a „már megint át akar verni a betyár, de csak saját magát csapja be” számlára.
Simone Weil azt mondja, ne imádkozz. Határozd el keményen, hogy te bizony nem fogsz imádkozni. Nem ám, egy szót sem. Csak élsz csendben Isten előtt. Őrá figyelsz és teszed a dolgodat. De nem mukkansz meg. Egy ideig bírod, aztán már nagyon nehéz lesz. Nem baj, tarts ki, ne imádkozz. Ne imádkozz egészen addig, amikor már nem bírod ki, hogy ne imádkozz. Amikor ugyanannyira szükséges és követelőző vágy benned, hogy imádkoznod kell, mint hogy lélegezned kell. És akkor imádkozz.
Próbáld meg visszatartani a lélegzetedet. Meddig sikerül? Milyen érzés?
Próbáld meg visszatartani az imádságot. Ha nem tör ki belőled a visszafojtott ima hatalmas erővel, zihálva, mint ahogy a levegőt beszívod egy-másfél perc lélegzet-visszatartás után, akkor nem ér semmit az imád. Akkor csak becsapod magad és másokat utánzol. Akkor az imádság bűnében vagy.
Túl sok a hangos imádság (legalábbis a protestáns vonalon), a gyerekes önmagamról csacsogás, szép szavak utánzása. Az egészből alig hallatszik ki valami csendes, értelmes, felnőtt szó. Csak egy-két sarokban eldugva vannak néma szentek, néma imádságok, néma könyörgések. Mint az a vak és félig süket néni, aki egy ablak nélküli szobában élt, akitől a saját fia ellopta a temetésre félretett pénzt, és aki úgy beszélt velem, hogy minden második mondatát Istenhez intézte. Állandóan vele beszélt hangosan és hangtalanul – ha lehajolt, ha felállt, ha föltette a teát, ha leszűrte a teát, elalvás előtt és ébredéskor. Őneki már az egész élete imádság volt, mert mindig Istennél voltak a gondolatai. Nem látott, alig hallott, nem volt már senkije, aki törődött volna vele, itt fájt neki, ott fájt… Csak Isten maradt.
Adja Isten, hogy ne a halál ajtaja előtt jussak el ide, hanem még felnőttkoromban. Az Istennel való állandó párbeszédhez. Aminek semmi köze a templomban elmondott (felmondott) imádságokhoz.
A lényeg: sosem bújni el Isten elől, még az imádságba sem.
Az a gondolat, amit Isten lát, mind imádság. Isten fényében akarom végiggondolni gondolataimat. És a számat keményen összeszorítom, és hallgatok, és nem imádkozom egészen addig, amíg ki nem buggyan rajta az imádság.
Hogy ne essem az imádság bűnébe.
(Faragó Gábor írása)
Bizonyságtétel
6 éve történt…
6 éve történt, egy februári reggelen, mikor átadtam az Úrnak az életem.
Úgy nőttem fel, hogy templomba hittan órákra jártam, voltam elsőáldozó és bérmálkozó, tehát az a „tipikus” jó kislány voltam, aki szót fogad és teszi a kötelességét. Hittem Isten létezésében; hittem azt, hogy Ő teremtette meg ezt a világot, hogy mi bűnbe estünk, és bűnbe esünk. Igyekeztem jó lenni és megfelelni Neki, imádkoztam, főleg ha valami baj, próba előtt álltam, de alapvetően féltem attól, hogy megbüntet, hisz sokszor követtem el rossz dolgokat. Az egész helyzetet reménytelennek láttam, éreztem, hogy úgysem lehetek soha tökéletes. Hiába próbálkoztam; a gyónásoktól, imádkozástól nem lettem jobb. Nem értettem Istent, ültem a templomban, bámultam a rám néző Jézus szobrot és nem értettem, hogy mi az Ő szerepe, mért kellett meghalnia.
Az érettségi után Szegedre kerültem. Elégedett voltam magammal, hogy felvettek a főiskolára, kollégiumba, barátaim is voltak már. Egy este a kollégiumba egy kérdőív kitöltésére kértek meg minket, elsősöket. Többek között Isten létezésére és a Vele való személyes kapcsolatra is rákérdeztek. Akkor azt éreztem, hogy nem érdekelnek az Istennel kapcsolatos dolgok, már kinőttem ebből. A két lány visszajött pár nap múlva, de nem hozzám, hanem a szobatársamhoz. Őszintén örültem, hogy nem engem „traktálnak”, nem is figyeltem a beszélgetésükre( ami persze az evangélium volt ). Ám mikor mentek el, megkérdezték, hogy beszélgetnék-e velük. Hirtelenjében igen-t mondtam, de nem tudtam, miért, nem érdekelt Isten. A lányok azonban visszajöttek, hűségesen jártak hozzám, udvariasságból meg is hallgattam őket. Az egyik beszélgetés alkalmával megértettem Jézus szerepét, rácsodálkoztam az Igazságra, de dönteni nem mertem. Féltem, hogy Isten túl sokat kér majd tőlem, nem akartam feladni az életemet, a kis dolgaimat. Pár hét után, egyik este úgy döntöttem, hogy nem érdekel az egész Istenes ügy többé, lezárom. Félek Rá bízni az életem, úgy gondoltam, hogy Én majd tudom, hogy mit, hogyan kell csinálni… Másnap reggel úgy keltem fel, hogy a világ legnyomorultabb emberének éreztem magam, végtelenül magányos voltam. Leültem az ágyra, és gondolkodni kezdtem: Isten létezik, ezt hiszem és tudom, Jézus élt, meghalt a kereszten értem is, megváltott, Ő szeret…nem akarom nélküle élni az életem! Imádkoztam, őszintén Rá bíztam magam, pityeregtem, és utána nagyon békésnek éreztem magam. Tudtam, hogy baj nem érhet többé, hisz Ő velem marad.
Ezóta már számtalanszor megtapasztaltam az Úr kedvességét, hűségét, kegyelmét, szeretetét és azt, hogy csodálatos dolgokat készít nekem. Tanulom azt, hogy tényleg, őszintén Rá bízzam az életem minden területét, annyira megéri!
Visszhang
Karácsonyi örömök
Karácsony elmúltával azt a kérdést tettem fel a gyerekeknek, hogy mi volt a legemlékezetesebb a számukra ezen a karácsonyon?
Szilveszter: A fenyőfa, és az ajándékok, meg a vacsora. És még az is, hogy nem kellett iskolába menni!
Rebeka: Nagyon örültem a játékoknak, a szünetnek, a karácsonyi szeretetnek, annak, hogy nem veszekedünk, valamint a csillagszóróknak, a jó kedvnek és a fenyőfának.
Szabina: Nagyon örültem a karácsonyban az ajándékoknak, a szünetnek, a karácsonyfának, és annak, hogy együtt van a család, és Dóriék is itt voltak.
Fruzsi: Legjobban az ajándékokat köszönöm.
Zsani: Az volt a jó, hogy békés karácsonyom volt. Örültem annak, hogy sokan voltak a gyerekklubon, és hogy lejött a földre Jézus, valamint az ajándékoknak is nagyon örültem.
Timótka: Örültem az ajándékoknak, és azért örültem még, hogy együtt volt a család és nem volt suli.
Niki: Sok-sok örömet okozott, hogy megkaptuk a tévét. És még az is, hogy a család minden tagja ott volt velünk, amikor hálát adtunk Istennek, hogy az Úr Jézust elküldte azon a szent éjszakán!
Karácsonyi szolgálat
Rengeteg próba, némi áldozat, vidám hangulat, 18 helyszín, 1 bábdarab, 7 ének, 1 koreográfia, közel 30 résztvevő, kb. 500 megtett kilométer… Széles mosolyok, figyelő szemek, érdeklődő tekintetek, csodálkozó arcok, kérő kezek, szerető szívek, boldog gyerekek és még boldogabb felnőttek! - Nagyjából ez a mérlege decemberi szolgálatunknak.
Már október végén, sőt azelőtt elkezdődött bennünk a készülődés a karácsonyra, hogy ismét elvigyük a karácsony üzenetét sok-sok érdeklődőnek. Szervezett próbáink november elejétől voltak, decemberben pedig már a valós szolgálatok következtek, iskolákban, óvodákban, gyülekezetekben és egyéb helyeken. Megfordultunk Békéscsabán (több helyen), Békésen, Orosházán, Köröstarcsán, Dobozon, Mezőkovácsházán, Medgyesegyházán, Újkígyóson és Magyarhomorogon is. Számos élménnyel lettünk gazdagabbak, barátságok születtek és szilárdultak meg, jobban megismertük egymást és a szolgálathoz való hozzáállását, és csodákat éltünk át. Több száz emberkéhez eljuttattuk az örömhírt szolgálatunkkal, valamint a Palánta által ajándékozott kazetták által, melyet hisszük, hogy a család többi tagja is szívesen hallgat majd.
eNGé
Tallózó
A házasok tízparancsolata
1. Légy nyitott és fejlődőképes!
A házasság nem révbe érkezés, nem végcél - tudnod kell növekedni és elmélyülni a szeretetben házastársaddal.
2. Fogadd el házastársad másságát!
Ne ámítsd magad, hogy majd TE megváltoztatod házastársad egyik vagy másik tulajdonságát - ne akard őt saját hasonlatosságodra formálni. Ez még egy embernek sem sikerült!
3. A MÁSIKAT akard boldoggá tenni, ne saját boldogságodat hajszold!
,,Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja felebarátaiért.''
,,Szeretlek, mert vagy, mert ilyen vagy. Elfogadlak és vállallak minden pozitív és negatív tulajdonságoddal együtt egy egész életre.''
Ajándékozd neki teljesen az igazi gazdagság minden forrását: a teljes figyelmedet (ő a legfontosabb ember az életedben!), az idődet.
4. Magaddal szemben szigorúság, társaddal szemben engedékenység!
Ne várj mindig mindent őtőle! (Se a házimunkában, se a lelkiekben!)
5. Házastársadat a sorban SENKI és SEMMI meg nem előzheti!!
Mindig mindenben ő legyen az első - nem a gyerek(ek), nem a szülők (!), nem a munka, nem a karrier... stb.
Amikor valaki házasságot köt, el kell vágni - és tudni kell elvágni - a szülőkhöz kötődő szálakat!
6. Legyen rugalmasan kialakítva a felelősség-megosztás!
Ki-ki képességei, természete szerint végezze a családban előkerülő tennivalókat, és eszerint tartozzon érte felelősséggel.
7. Legyen nyitott a család mások felé is!
A legtöbb házaspár összeborul, mint a káposztalevél. Ez nem egészséges, elszigetelődéshez, belterjes probléma-felhalmozódáshoz vezethet. Legyetek keresztény család, és vigyétek el más családokhoz is az Örömhírt!
8. Tiszteld az életet. Fogadd örömmel a gyermekáldást!
Mondj IGEN-t az életre! Isten is IGEN-t mondott Rád! Ahol a (leendő) szülők igaz szeretettel szertik egymást és Istent, és letették életüket-jövőjüket Isten kezébe, ott minden más - anyagi, munkaügyi, szabadidős, hobby stb. - szempont eltörpül. ,,Ami szükséges, azt megadja az Úr.''
A testi szeretet Isten ajándéka a Számotokra. Gondoltál már arra, hogy megköszönd Neki?
9. Ne feledd dicsérni társadat!
Ez a szeretet, az együttlét örömének egyik kifejezése. Ne érjen véget az udvarlás az esküvővel! Végy időnként feleségednek egy-egy szál virágot - ,,csak úgy''! Készíts néha férjednek gyertyafényes vacsorát - csak az ő kedvéért!
Nem elég egyszer, az esküvőn elmondani: ,,Szeretlek!'' - hanem minden nap ezer jelét kell ennek adni - és néha nem árt újra és újra elmondani. Ne mondd, hogy ,,Úgyis tudja!'', mert nem TUDNI akarja, hanem nap mint nap TAPASZTALNI!
10. Legyen ünnep és lazítás is betervezve - kettesben!
,,Az Úr napját szenteld meg!'' A vasárnap nem arra való, hogy a férj túlórákat, fusimunkát végezzen, vagy a feleség egész nap süssön-főzzön és a héten elmaradt házimunkát csinálja! Miből akarsz adni, ha nem töltekezel? Pár óra a mézesheteket idéző békességben, egy kellemes séta a természetben - felüdít egész hétre.
Nagy-Kasza Dániel - A PARÚZIA ÉS AZ EZERÉVES BÉKEORSZÁG KÉRDÉSKÖRE
/Jel. 20:1-6./
Bevezetés
A parúzia görög kifejezés jelentése: eljövetel, megérkezés. Krisztus második eljövetelének megnevezése. Az Úr Jézus megígérte, hogy visszajön az ő szentjeiért. Ez az ígéret ma is érvényes, majdnem kétezer év után is. Az idők során a keresztyéneket fáradhatatlan kíváncsiság ösztönözte, mert szerették volna megérteni Jézus Krisztus végidőkre és eljövetelére vonatkozó szavait. Saját ismeretük és képességeik szerint próbálták értelmezni a próféciákat. Gyakran ezek az értelmezések többet ártottak, mint használtak. Nem beszélve arról, hogy némely rajongó néha olyan nagy zűrzavart támasztott a spekulációjával, hogy sok keresztyén inkább félretette[1] ezeket az igéket és egyáltalán nem olvasta, vagy ha mégis, akkor próbálta allegorikusan magyarázni (lásd Origenész vagy Augustinus).
Manapság, a végidőkkel kapcsolatban, nagy általánosságban véve kétféle megközelítésről beszélhetünk. Az első az, amikor adott időszakaszokra osztjuk a világ idejét és olyan üdvtörténetileg fontos eseményeket tekintünk a történelmi idő középpontjának, mint pl. Jézus születése, vagy feltámadása. Ez a fajta gondolkodásmód azt állítja, hogyha a középponttól vissza tudunk számolni a teremtésig, akkor így megkapjuk a vég időpontját is, amit egyszerűen a középpont után kell számolni. A másik időpont-meghatározás a próféciák értelmezésétől függ. Rejtett számszimbolikai jelentéseket kereshetünk a próféciákban és azok segítségével olyan eseményekre alkalmazhatjuk az írást, amelyek már megtörténtek, történnek, vagy történni fognak. Nem csoda tehát, hogy nagy eltérések találhatók a hitelveknek ezen a területén, mivel vannak számunkra nem egyértelmű, homályos részek, amit igen nehéz megfejteni, ha egyáltalán lehetséges. Mégsem szabad ezeket az igéket mellőzni, mert ezek az ígéretek Isten imádata felé fordítják szívünket. A beteljesült próféciákon keresztül pedig megláthatjuk a hatalmasan munkálkodó Istent, aki egyaránt a történelem és az idő Ura, aki akadályoztatás nélkül véghezviszi azt, amit eltervezett.
Messiás-várás a héber gondolkodásban
A zsidó hagyományban, a Messiással kapcsolatban, kétféle nézet alakult ki. Az egyik kissé nacionalista érzelmű elképzelés szerint, a Messiás elhozza Izrael világuralmát, ami együtt jár azzal, hogy a Tóra rendelkezéseit minden nép között érvényre juttatja. Ezt a messiási váradalmat fedezhetjük fel az Úr Jézus tanítványainak kérdésében is (ApCsel.1:6). A másik elképzelés a dánieli „Emberfia” (Dán. 7) eljöveteléhez kapcsolódik, akinek örök hatalom, dicsősség és el nem múló királyi uralom adatik (Dán.7:14), amit meg fog osztani az ő szentjeivel (Dán.7:27). Jézus többször is használja ezt a kifejezést magára nézve (pl. Mt.8:20., Mt.9:6.stb.). „Az Emberfia névnek megvolt a vallási színezete, ugyanakkor nem hordta magában a „messiás” szó politikai ízét.”[2]
Krisztus ezeréves uralmáról (kiliazmus vagy millenarizmus) szóló híradást egyedül csak a jelenések könyvében találhatunk. Ugyanakkor vannak utalások a korabeli apokaliptikus írásokban egy olyan messiási királyságra, ami az emberi birodalmak vége és Isten országának eljövetele közé esik. Ilyen utalást többek között Ezdrás negyedik könyvében találunk, miszerint a Messiás 400 évig fog uralkodni a földön „és történik majd e négyszáz év után, hogy meghal a Krisztus, az én fiam, és minden ember, akiben lélegzet van.” [3]
Feltehetjük ugyanakkor azt a kérdést, hogy mi a célja Istennek az ezeréves békeországgal? A választ David Reagan igen egyszerűen és világosan összefoglalja: „A millennium elengedhetetlen ahhoz, hogy beteljesedjenek Isten ígéretei a zsidóknak, az egyháznak, a népeknek és a teremtett világnak.”, továbbá ez az időszak „Isten eszköze lesz abban, hogy egyszer s mindenkorra bebizonyítsa az embereknek, hogy a humanizmus teljesen csődöt mondott.”[4]
Keresztyén szemszögből négy fő álláspont létezik e témával kapcsolatban. Ezek annyiban egyeznek egymással, hogy hiszik és vallják Krisztus visszajövetelét, de mind különbözőképpen magyarázzák és értelmezik a biblia utolsó időkre vonatkozó részeit. A négy fő álláspont a következő: történelmi premillenáris, amillenáris, posztmillenáris és modern premillenáris. A sorrend az időrendi kialakulásukat követi.
[1] Még a reformáció hitvallásai is fenntartással kezelték, vagy nem foglalkoztak az ezeréves békebirodalom értelmezésével. Inkább az általános feltámadást, az ítéletet és az örökéletet tárgyalták.
[2] Dr. Almási Tibor - Bibliai kérdések és válaszok (Gyuró Technik Kft., Debrecen, 1990) 16.o.
[3] Apokrif iratok – Apokalipszisek (Telosz Kiadó, Budapest, 1997) 27.o.
[4] David Reagan - A jövő kapujában (Lamb & Lion Ministries, Budapest, 1995) 192-193.o.
Kik is vagyunk? - 2. rész
A baptista misszió kibontakozása Magyarországon
Magyarországra több mint 475 évvel ezelőtt érkeztek Svájcból az első baptista hitelveket valló misszionáriusok, akik közül sokan hitük miatt mártírokká is váltak. A népegyházi protestáns hittestvéreiktől a baptistákat az különbözteti meg, hogy a bibliai hitvalló felnőtt keresztségre teszik a hangsúlyt és azt, Jézus példáját követve, vízbe való teljes alámerítéssel gyakorolják. Innen kapták a baptisták az újszövetségi görög nyelvből eredő nevüket is, mivel a „baptista” bemerítve keresztelőt jelent. A legnagyobb létszámban a baptisták az amerikai kontinensen élnek, a nagyvilágon élő baptisták száma családtagjaikkal együtt megközelíti a százmilliót. Hazánkban 150 éve működik szervezett formában a baptista misszió, 200 ezerre tehető a Kárpát-medence területén élő magyar és más nemzetiségű hitvalló baptisták és hozzátartozóiknak a létszáma.
Magyarországon 1905 óta törvényesen elismert vallásfelekezet a baptista vallás, mely a keresztyénség protestáns ágához tartozik. (Az 1947. évi XXXIII. tc. pedig egyenjogúsította a baptistákat a többi bevett egyházakkal.) Protestáns annyiban, amennyiben nem katolikus. Inkább evangéliuminak vallják magukat, mivel minden törekvésük az, hogy gyülekezeti és közösségi életüket az evangéliumban és az apostoli levelekben található elvekhez és egyszerűséghez szabják.
A baptisták történelmisége közel 500 esztendős, viszont jelentőségében a többi történelmi egyházak sorában említendő. Az, hogy történelminek neveznek egy egyházat vagy nem, a megtett útra vonatkozik. Annak az egyháznak van jövője, aki a Bibliát tisztán hirdeti, Istentől kapott feladatát ilyen módon betölti, hogy azt megéli és mások számára is példamutató élettel bemutatja. A baptisták küldetése az, hogy híd legyen, kapocs legyen más emberek, nemzetek felé is, hisz a hitünk összeköt bennünket. A Biblia azt írja, hogy Isten nem személyválogató, hanem azokat keresi, akik az igazságot cselekszik, minden nemzetből.
Folyt.köv.
NG
Történetek
Gondviselés
Spurgeon egyszer különös élményen ment át. Kint volt vidéken prédikálni, és amikor utazott visszafelé Londonba, hirtelen észrevette, hogy elvesztette vasúti jegyét. A vasúti kocsiban egyetlen ember utazott rajta kívül, és észrevette, hogy Spurgeon kutat a zsebében, majd megszólította: „Remélem, semmit nem vesztett el, uram!” Spurgeon megköszönte érdeklődését, és közölte, hogy elvesztette a jegyét, és sem az óráját, sem a pénzét nem hozta magával. Aztán hozzátette: „De egyáltalán nem zavar mindez, mert Gazdám ügyében járok el, és bizonyos vagyok benne, hogy minden jóra fordul. Az isteni gondviselésnek olyan sok esetét ismerem kis ügyekben és nagy ügyekben egyaránt, hogy bármi történjék is velem, le kell borulnom térdeimre.” Az úriember érdeklődést tanúsított, és azt mondta, hogy kétségtelenül minden jóra fordul. Amikor a kalauz belépett a vasúti kocsiba, szalutált a másik ember előtt, aki így válaszolt neki: „Rendben van, William.” Ezután a kalauz kiment a kocsiból. Miután eltávozott, Spurgeon ezt mondta a férfinak: „Nagyon különös, hogy a kalauz nem kérte a jegyemet.” „Nem, Spurgeon úr válaszolta a másik , ez csupán egy másik illusztráció arra nézve, amit nekem Isten gondviseléséről mondott. Ő törődik önnel még a kis kérdésekben is. Én vagyok a vasúti vonal igazgatója, és kétségtelenül Isten rendezte így, hogy akkor voltam az ön társaságában, amikor valamiben szolgálhattam önnek.”
Aggodalmaskodás
A gyermek nem aggódik egész nap, vajon ott lesz-e házuk, amikor hazamegy az iskolából, vagy szülei készítenek-e neki vacsorát, ha hazaérkezik. A gyermekek nem aggódnak ezek miatt, mert bíznak szüleikben. Ugyanígy mint keresztyéneknek bíznunk kell mennyei Atyánkban, hogy megadja nekünk, ami a legjobb.
Hol a kincsünk?
Moody mondta: Nem sok időbe kerül, hogy megmondjuk, hol van valakinek a kincse. Tizenöt perces beszélgetés alapján a legtöbb emberről el lehet mondani, hogy kincse a földön vagy a mennyben van.
Vers
Reményik Sándor: AKAROM
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem
Legyek a délibáb a rónaságon
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek tutaj,
Egyszerű, dúrván összerótt ladik
Mit a tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.
