Kicsoda hengeríti el a követ? (Szabó László)

Melyik út visz oda, ahol szétoszlik a világosság?

A rostában (Bajka Dénes)

Bizonyságtétel – 6 éve Budán (Zsigovics Géza és Éva)


Tallózó

A PARÚZIA ÉS AZ EZERÉVES BÉKEORSZÁG KÉRDÉSKÖRE - A történelmi premillenarizmus (Nagy-Kasza Dániel)

Vers

Gajdács Ramóna: Megtisztulás

Bajka Dénes: VÉN KORBAN IS…

---

Kicsoda hengeríti el a követ? (Márk 16,3)


Az asszonyok kora reggel elindultak, hogy bebalzsamozzák az Úr Jézus testét. A kételkedés még jelen volt életükbe, de elindultak. Szomorú kis menet. Szívük telve fájdalommal és most még hozzájárul egy újabb gond. Ki hengeríti el nekünk a követ? Meg van bennük a vágy, a jó szándék, hogy az utolsó tisztességet megadják szeretett Uruknak. Nem sajnálták a drága kenetet vásárolni, nem voltak kényelmesek, korán keltek. Nem törődtek a hitetlen emberek véleményével, de most olyan akadály állt előttük, mellyel szemben a jó indulat és a jó szándék nem használt semmit. De íme, amikor odaértek, a kő el volt hengerítve. Isten megoldotta a megoldhatatlant, a nagy gondot.

Így van ez a mi életünkbe is. Sokszor telve a szívünk jó szándékkal, elindulunk szándékaink végrehajtására, de ott az akadály, Ott a kő. Hol? A Jézus sírjánál már nincs ott, hisz az angyal elhengerítette. Hol van hát? Talán a szívünkön? Megterheltek az élet gondjai? Nehézségeid vannak? Talán megsértett, megbántott valaki? Ott a nagy teher, a nagy kő szíved ajtaján és azért nem láthatják meg Jézust?

Indulj el Jézus felé hittel, s mire odaérsz a probléma megoldódik, a követ az Isten angyala elhengeríti, lehull a teher a szívedről és boldogan mondhatod: Feltámadott az Úr, Feltámadott szívedben és új életet adott. Most már boldogan énekelheted: EL A KÖVET, JÉZUS ÉL!

Szabó László

---

Melyik út visz oda, ahol szétoszlik a világosság? (Jób 38,24)


Az Isten kérdezi ezt a kétkedő Jóbtól. Amit az Isten kérdez, arra pedig az ember sohasem tud megfelelni. De Isten maga adott feleletet arra, hogy melyik út visz oda, ahol szétoszlik a világosság. A Krisztusban, a mi világosságunkban, az élet világosságában mutatta meg ezt az utat. Ennek az útnak mérföldkövei a Krisztus érettünk való szenvedéseit jelzik és a végén ott áll a kereszt. Ha ehhez a kereszthez elérünk, akkor látunk tovább a húsvéti üres sir fényességéhez. Innét oszlik szét a világosság! És aki az Ő közelében él sohasem jár sötétségben és kerüli a sötétségnek cselekedeteit. A mai reggelnek fénye is az Ő világkormányzó hatalmának ragyogása. A mai ige is vezető út Hozzá, akinek szeretetéből az egész világra szétoszlott a világosság. Uram! Fogjad kezem és vezess engem a Te utadon. Magamban, a Te vezetésed nélkül eltévelyedem. . Csak a Te világosságod mellett járhatom be a sötétséget. Légy az én világosságom!!

A Világosság előképe. II Móz.25,31-40

---

A rostában


Alig pár napja fejeztük be Jób könyve tanulmányozását. Csodálkozok e több ezer éves történeten, amit a Szentlélek megörökített. Olyan élethűen közel hozza mondanivalóit még ma is az Istent félők szívéhez. Már az első fejezetből megragadott az a kép, amelyen Jób naponként imádkozik és égőáldozatot visz Isten elé gyermekeiért. „Mert azt gondolta: hátha vétkeztek fiaim és káromolták az Istent szívükben.” Jób 1:5.
Milyen érzékenyen reagál gyermekei helyett is vendégségükre: családi ünnepségükre. Még emberileg megítélve is valódi gyöngyszem, illetve búzaszem az 5.-ik vers szerinti Jób. Buzdító e példás imádkozó számomra. S hogy még hatásosabb legyen e buzdítás úgy „véletlenül” tekintetem egy könyv hátlapjára tapadt. Ott ezt olvasom: „Akár három éves a gyermeked, akár harminchárom sohasem túl késő felfedezni a közbenjáró szolgálat örömét…” (fontosságát)


Nos ez a búzaszem rostába kerül,
„Kénye- kedvére” rázza a gonosz
Három barátja is bűne után nyomoz
Részvét helyett szavuk keményen ostoroz.

De „Mert megtartottad az Istenfélelmet”
- mintha hallaná e vigaszt szívében –
„Én is megtartalak a próba tüzében”
Csak a polyva ég el a búzaszem épen,
Megtisztulva áldja az Istenvédelmet.


Hogy mennyi időt volt a „rostában”? Nem tudjuk. De érdemes megfigyelni, hogy az utolsó részben levő imádkozó Jób mennyire értékes Isten szemében. „Csak az ő személyére tekintek, csak az ő imádságát hallgatom meg. Mennyit bővült a kör. Nemcsak a gyerekeiért de még ellenséges „barátaiért” is értékes, hathatós imát tud mondani. Soha nem ártott a rostálás a belső embernek (a búzaszemnek). Még ha a polyva annyira hozzá is tapadt, hogy keserves könnyek árán (pl. Péternél) vált le róla, mégis azoknak, akik Istent szeretik minden javukra szolgál.

Bajka Dénes

---

Bizonyságtétel - 6 éve Budán


Pünkösdkor lesz 6 éve, hogy elbúcsúztunk Újkígyóson a gyülekezettől, családtól, barátoktól, a falutól, és mondhatjuk azt, hogy mára már elég jól akklimatizálódtunk a fővárosban. Azonban még mindig elevenen él bennünk a 98-es év tavaszának minden kínja, keserve, ami akkor ért bennünket, mégis ennél nagyobb erővel bír bennünk az isteni útbaigazítás, mely egyetlen alternatíva volt akkor a számunkra, hogy oda kell költöznünk, ahol munkát kínálnak. Mikeás próféta könyvének 4. fejezete azóta agyonlapozott oldal a bibliánkban, itt van leírva az, ami elmozdított bennünket az otthonunkból:
"Miért kiáltozol annyira? Nincsen királyod? Vagy elpusztult a tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a szülő asszonyt? Gyötrődj és kínlódj, Sion leánya, mint a szülő asszony! Mert el kell távoznod a városból, a mezőn fogsz tanyázni. Babilóniába kell menned, onnan menekülsz meg; ott vált meg téged az Úr ellenségeid hatalmától. Nem értjük még pontosan minden sorát, de azt tudjuk, hogy ekkor Istentől jött számunkra ez a szinte kézzel fogható üzenet!
Június 18-án költöztünk végleg Budapestre. Kikerestük a térképen az albérletünkhöz legközelebbi imaházat, ez volt a XI. kerület, Alsóhegy utcai, más néven budai gyülekezet imaháza. Ide kértük át a tagságunkat és azóta is itt vagyunk. Az első albérletben a szerződés szerint addig lakhattunk, ameddig a gondozásunk alatt álló (ágyban fekvő) néni él. Sclerosis multiplex betegségben szenvedett, ami mozgásképtelenné tette őt, de a lelke olyan szabadon szárnyalt, hogy mindig felüdültünk, ha beszélgettünk vele.
2000. január 4-én halt meg. Mire ki kellett volna költöznünk, a gyülekezetünkben az akkori gondnok jelezte, hogy elköltöznek az imaháztól, nyárra új gondnokra lesz szükség. A pályázati kiírásra beadtuk a jelentkezésünket, és egy hónap múlva a gyülekezet minket választott a pályázók közül az imaház körül teendők ellátására. Nagy megtiszteltetés volt ez számunkra és még nagyobb megelőlegezett bizalom az emberek részéről; Isten részéről pedig egy újabb iránymutatás, hogy hol a helyünk. Ennek már 4 éve lesz a nyáron. A külső szemlélő számára jó dolgunk van. Tudjuk ezt mi is, csak mi érezzük a terhét is. A fizikait, a lelkit, a szellemit. Mindből jut bőven, no de nem is tétlenségre hívott el bennünket az Úr!
Ha mérlegre tesszük az elmúlt 6 évünket, egyértelműen pozitív az eredmény. Nem mintha nem lett volna kárunk az elköltözésünkből, de a jelen állapotban a mi mennyei Atyánktól kapott áldások bőségét láthatjuk.
Ha szigorúan a munkahelyet nézzük: otthon mindkettőnknek felmondtak, itt mindkettőnknek van hol dolgoznia! Folyamatosan figyelemmel kísérjük a békés megyei munkahely-lehetőségeket, és látjuk, hogy milyen sokan kínlódnak a munkanélküliség szorult helyzetében - ezért is tekintjük áldásnak, hogy 6 éve van munkánk.
Aztán van hol laknunk! Persze nem falusi levegővel körülövezett kertes családi ház, de fővárosi viszonylatban nagyon jó helyünk van, az imaház körüli (beton)udvar és kis virágoskert a gyerekek szempontjából (is) nagy áldás! Maga a lakás nem túl nagy (60 nm), de a közvetlen udvarkapcsolat kárpótol a benti szűkös helyért.
Fontos érték számunkra az is, hogy befogadott bennünket ez a nagy, 180 tagú gyülekezet. Eleinte nehezen igazodtunk ki, hogy hogyan is kell viszonyulnunk ennyi emberhez, mára már megtanultuk, hogy nem lehet mindenkivel heti kapcsolatot tartani, ahhoz túl sokan vagyunk. A mi korosztályunkból kevesen vannak itt, így azt is lehet mondani, hogy örültek a jövetelünknek, az elmúlt 4 év alatt pedig többnyire meg is szerettek bennünket. És ez sem természetes dolog, hanem az Úrtól egy áldott ajándék.

És van nekünk még 3 szép ajándékunk, amivel Isten megáldott bennünket. Virág márciusban volt 9 éves. A Teremtő jó ésszel ajándékozta meg, szereti a zenét, nemrég játszotta el a gyülekezet előtt is az első kis zongoradarabját. Lelkiismeretes, szófogadó, rendes gyerek. Ő a mi különlegességünk, akit kikönyörögtünk az Úrtól, most meg már azért könyörgünk vele kapcsolatban, hogy ő rátaláljon az Úrra!

Beni az első nagy pesti ajándékunk! Ideköltözésünk után 1 évvel született. Lassan 5 éves lesz és lassan 5 éve, hogy minden idegszálunkat napi 24 órán keresztül edzésben tartja. Rendkívül jókedvű és jó humorú kisfiú, minden érdekli a világ dolgaiból, ami nem kötelező jellegű a számára (értsd: amit meg kellene, hogy tegyen, azt nem akarja). Ami a szívén, az a száján, ez többnyire jó, mert megtudjuk, mi foglalkoztatja őt, de néha besokallunk tőle, mert soha nem tud csendben maradni. Az örökkévaló dolgok felettébb érdeklik, és állandóan az Úr Jézushoz akar költözni, mert kíváncsi, hogy milyen a mennyország. Csupaszív kisgyerek, legutóbb alagutat fúrt a földbe, hogy egy gilisztának segítsen visszajutni az otthonába!

És hát tavaly nyár óta már tudjuk, milyen az, amikor Isten kérés nélkül is adja a maga áldását, Dorina pünkösdre 10 hónapos lesz. Mindannyiónk szürke hétköznapjait bearanyozza a kacagása, szinte állandóan mosolyog - ösztönözve bennünket is ugyanezen tevékenységre. Tényleg elfelejtjük a bajunkat, ha ránézünk. Nem tudjuk, miért, de amióta köztünk van, jobban megértjük a testvérei lelkivilágát is. Hálásak vagyunk érte Istennek!

Sorolhatnánk még az elmúlt 6 év lelki áldásait is, amit szinte számba sem lehet venni. Amit Isten Lelke megértetett, megtanított velünk. Nem mondjuk, hogy hú, de jobb emberek lettünk, de az biztos, hogy mélyebben látjuk már Isten dolgait. Elvesztettük a fizikai otthonunkat, de közelebb jött hozzánk az örökkévalóság. Elvesztettük a családdal a napi kapcsolattartást, de szorosabbá vált a kötelékünk az Úrral. Elvesztettük az addigi egzisztenciánkat, de Isten tenyerébe pottyantunk, és ennél biztonságosabb hely nem létezik azóta számunkra. Nem látjuk a holnapunkat, de már megtanultunk nem aggódni.
Azt nem mondjuk, hogy sosem keseredünk el, és hogy soha semmi baj nem ér bennünket, és hogy sosem bukunk el, de azt igen, hogy mindezekből az Úr segítségével állunk fel.

Végezetül pedig hadd vessük papírra a Pál apostol által ihletett ének szövegét, melyet hónapok óta dúdolgatunk, erősítve a különféle terhektől megfáradt lelkünket:

"Én nem gondolom, hogy már elértem,
vagy célnál volnék, de egyet teszek:
ami mögöttem van, azt elfelejtve,
ami előttem van, annak nekifeszülve,
futok egyenest a cél felé!
Én tehát úgy futok, mint aki nem feledi célját,
Úgy öklözök, mint aki nem levegőbe vág,
Hanem megsanyargatom testemet, és szolgává teszem,
Hogy a Krisztus hirdetésére alkalmas legyen."

Szeretettel üdvözlünk mindenkit!
Zsigovics Géza és Éva

---

A PARÚZIA ÉS AZ EZERÉVES BÉKEORSZÁG KÉRDÉSKÖRE


A történelmi premillenarizmus


Pre mille annum, ezer esztendő előtt. E nézet Jézus második eljövetelét a millennium, vagyis az ezeréves uralom kezdetére várja. Szó szerint értelmezi a próféciákat, ezért világosan és egyértelműen rendezi az események sorrendjét. Ez a szemléletmód az ősegyház tagjaira volt jellemző, akik úgy hitték, hogy az utolsó időkben élnek ezért várták Krisztus megjelenését és a királyság felállítását. Ennek örömére voltak olyan keresztyének, akik elvesztették józanságukat, elhanyagolták vagy félbehagyták mindennapi kenyérkereső tevékenységüket, tétlenül éltek, nem dolgoztak és haszontalan dolgokat műveltek (II.Thessz.3:11). Pál apostol kénytelen volt többször is figyelmeztetni a Thesszalonikában élő gyülekezetet, mert tagjai közül többen már odáig jutottak, hogy kívülállók segítségére szorultak (I.Thessz.4:11-12), ami persze nem jó fényt vetített az ott élő keresztyénekre.
Mind a történelmi, mind a modern premillenáris állásfoglalás szerint Jézus visszajövetelét egy világméretű, 7 évig tartó nyomorúság fogja megelőzni, ami után Krisztus megjelenik, magához szólítva az ő szentjeit. Először azokat, akik benne haltak meg, majd őket követik azok, akik benne élnek. (I.Thessz.4:13-18). Ekkor Krisztus királyi irányítása alatt a földön 1000 évig un. teokratikus uralom lesz. Az utolsó idők próféciáival kapcsolatban szinte az összes egyházatya premillenarista nézetet vallott, sőt Justinus mártír (kb.100-165) kijelentette, hogy minden más nézet eretnekség. Fontos volt ez a határozottság a részükről, mert evvel is elősegítették a Biblia józan és szó szerinti magyarázatát a gyülekezetekben az eretnek írásmagyarázókkal szemben. „A niceai kort megelőző időszak legjellemzőbb vonása eszkatológiájában a millennarizmus, vagy chiliazmus, annak a hite, hogy Krisztus az általános feltámadás és ítélet előtt ezen a földön fog ezer esztendőn át uralkodni a feltámadott szentekkel együtt. Nem hitvallásba rögzített tanítás volt, hanem nagy tiszteletben álló tanítók széles körben elfogadott véleménye”[1]

Az alábbi ábra megpróbálja bemutatni ennek az álláspontnak az időbeli elrendezését. Megfigyelhetjük hogy az egyház korszaka a nagy nyomorúság hét évig tartó időszaka után ér véget, ezek szerint, nem fog elragadtatni előtte, hanem részese lesz a szenvedéseknek a nagy nyomorúság ideje alatt.

Persze akadtak eltérő vélemények is az egyházatyák között, az egyik példa erre Origenész[2] (kb. 185-254), aki az olyan szélsőséges szószerinti magyarázókkal szemben, mint például Markion[3], meg kellett védje az allegorikus írásmagyarázat helyességét. Origenész spirituális értelmezése tehát elsősorban apologetikai jellegű, továbbá „arra a következtetésre jutott, hogy a Szentírás elsődleges célja a spirituális igazság közvetítése, és a történelmi események leírása ehhez képest másodlagos.”[4] Ebből következik az, hogy a millenniumot is allegorikus módszerrel értelmezte. Krisztus földi királyságát az Ádámtól kezdődő egyházi korszakban vélte felfedezni. Origenész nem fogadta el, tehát tagadta a premillenáris nézetet. Millennium ellenes (amillenáris) álláspontot képviselt a korai egyházatyákkal szemben.

[1] Charles C. Ryrie - Teológiai alapismeretek (Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest, 1996) 599.o.
[2] A bibliamagyarázat terén nagy képviselője volt az allegorikus értelmezésnek és így spirituálisan értelmezte a próféciákat, ami azzal járt, hogy tagadta azok szószerinti értelmezését.
[3] Elutasította az allegorikus értelmezést, mivel úgy gondolta, ha mellőzük az allegória használatát, akkor kiderül, hogy a zsidók Istene nem ugyanaz, mint a keresztyének Istene. Markiont az egyház 144-ben kiközösítette. Bővebben: Henry Chadwick - A korai egyház (Osiris kiadó, Budapest, 1999) 35-36.o.
[4] Henry Chadwick i.m. 98.o.

- folytatjuk -

---

Barátság


Van egy barátom. Kedves és őszinte. Mindig azt mondja, amit gondol, s még ha néha fáj is, amit mond, tudom, hogy szeret és a legjobbat akarja nekem. A szívemet nem éppen felderítő dolgokat is úgy tudja előadni, hogy képtelen vagyok rá haragudni. Szeret engem és én is szeretem őt. Ezt mindketten tudjuk, ez köt össze minket. Ez a szeretet-fonal átszövi életünk szomorú szálait, így öröm és vidámság fonódik életünk gombolyagába. Sok minden változik, de úgy hisszük, barátságunk megfelelő odafigyelés mellet, míg élünk, ilyen szép és tiszta maradhat. Barátság. Fellángolások jönnek-mennek az életünkben, emberek elhagynak, de az igazi barátod mindig ott áll melletted. Ő az, akire mindig számíthatsz, ha szükséged van rá. Isten csodálatos ajándéka. Ne tedd félre, ne mellőzd, ne hanyagold, mert emberi kapcsolataink egyik legszebb formája ez. Ha egyszer utadba kerül valaki, aki akár egy kis időre is el akar választani a barátodtól és egy új csábító baráti kapcsolatba hív, fontold meg, hogy mit lépsz felé. Gondolj bele, mennyi mindent éltetek át régi barátoddal együtt, s mérlegelj. Helyesen kell döntened. Talán nagyobb sebet hagy, ha a járatlan út vonzásában elvesztesz egy drágakövet, mely egészen addig a tied volt, míg az úton jártál, de abban a pillanatban, hogy leléptél az ösvényről, már nem volt a tenyered melegében. Az emberek formálódnak, te sem vagy már ugyanaz, mint tegnap. Hidd el, van olyan ember, aki azért szeret, amilyen vagy. S talán a barátod akar maradni.

---

Vers


Megtisztulás


Elmész mellettem, s nem látod,
Szívem, lelkem csupa seb.
Tovább mész, s nem bánod,
Ha a sebből csúnya heg lesz.
Mert nem látod.
Nem is láthatod.
Hisz nem kérdezed és nem mondom,
Mert mindig úgy gondolom,
Elég, ha én tudom.
De sokszor oly nehéz a teher vállamon,
súlya nyom.
Istenem, adj erőt nekem,
Elhordozni sok vétkem,
Mocskos végzetem,
Drága véredben,
Megtisztul teljesen.
Terhem lehull, lelkem felszabadul,
A viharfelhő elvonul.
S már nincs mit mondanom,
Sebem begyógyul, ha hagyom,
Istennél vár rám a nyugalom!

Rami


VÉN KORBAN IS… (Zsolt. 92:13-15.)


Öreg hársfák a korház udvarán
Tele virággal, ontják illatuk
Alattuk néhány pad, rajta betegek
Pihennek, csevegnek… Hallgatom szavuk.

Az ágak közül néha fölcsendül
Édes, tiszta hangja egy pici madárnak
Így adja ő jelét, hogy örül a nyárnak.

…Hűvös alkonyatkor, mikor minden hallgat
a Nagy Értelmező megkérdez és vallat:

Mindez, amit itt látsz tudod mit jelent?
-Neked adtam a mát, az alkalmas jelent.

Küldetése van az öreg hársfának
Élvezi a napfényt s te örülsz árnyának
Illata felüdít, pazar módra árad.

Betölti az udvart, betölti a házat
S e szolgálatában – nézd csak! – el nem fárad…

Mintha hozzám szólna biztatón e hársfa:
„Több jót kaptál mint én. Szíved legyen hárfa
Melyen az a négy „húr” mit ujjonan kaptál
Mestered kezétől legyen fölhangolva
Nevét dicsőítő édes dallamokra”.

Bizony ez „jó illat” mi föl- és szétárad
Betölti a szíved, betölti a házad.
Felüdül a lélek.-
„Küldetés, hogy élek!” – Zengem boldogan –
„Még vén korban is” míg Arca rám ragyog
Szentségét hordozó „jó illatja” vagyok.

2004.júl.6. a gyulai korházban. B. Dénes.