David Wilkerson

A próféták szerint - Ézsaiástól, Ezékieltől és Jeremiástól, még a kisebb prófétáktól is olvashatjuk - hogy az utolsó napokban Isten Szelleme még egyszer le fog szállani egy felkészült népre. Ezt az eseményt a Biblia a “kései esőnek” nevezi. Az ígéret az, hogy ez még nagyobb lesz, mint a “korai eső”, amely pedig a Szellem kiáradása volt Pünkösdkor.

 A prófécia a “kései esőről” a két eső egyikére utal, amely az Izraeli éghajlaton ősszel és tavasszal érkezik meg. A “korai eső” ősszel érkezik és áztatja a frissen ültetett magokat. Ez a Pünkösdre utal, amikor a Szent Szellem leszállt az összegyűltekre. Ez az eső öntözte az Ige magvát, és az növekedett és terjedt megalapozva világszerte azt az Egyházat, amit ma ismerünk.

 Izrael “kései esője” tavasszal jött, és megérlelte a termést az aratás előtt. Zakariás erről a kései esőről beszélve a Szent Szellem kiáradására utal az utolsó időkben: “Kérjetek esőt az Úrtól a tavaszi eső idején! Az Úr alkot viharfelhőket; Ő ad záporesőt és mezei növényeket mindenkinek.” (Zak. 10:1)

 Mózes azt mondta, hogy egyszerűen nincs aratás a kései eső nélkül. Az Úr üzenete szolgáján keresztül ez volt: “Ha engedelmesen hallgattok parancsaimra, amelyet ma parancsolok, ha szeretni fogjátok Isteneteket, az Urat, ha teljes szívvel és lélekkel szogáljátok Őt, akkor esőt adok földetekre a maga idejében, korai és kései esőt, és betakaríthatod gabonádat, mustodat és olajodat.” (5Móz. 11:13-14)

 Végül pedig, Jóel ad egy életteli képet arról, hogy milyen lesz, amikor az aratás előtti eső megérkezik:

 “Ne félj termőföld! Vígadj és örülj, mert az Úr nagy tetteket vitt véghez. Ne féljetek, mezei vadak, mert kizöldülnek a puszta legelői, mert a fák gyümölcsöt hoznak, a fügefa és szőlő gazdagon terem. Sion fiai, vigadjatok és örüljetek, mert Istenetek, az Úr megadta nektek a szükséges esőt, záport hullat rátok ősszel és tavasszal, mint régen. Megtelnek majd a szérük gabonával, bőven ömlik a sajtókból a must és az olaj. Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem. Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az Úrnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek. Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé. Akkor megtudjátok, hogy én Izráellel vagyok, és hogy én az Úr vagyok a ti Istenetek, senki más! Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé.” (Jóel 2:21-27)

 Jóel lényegében arra int: “Ébredj fel Egyház! Nézz körül, figyelj a történtekre, mindez meg lett mondva prófécia által. Az eső elkezdett esni és az Úr a fényes felhőket megtöltötte esővel. A Szent Szellem előkészíti a dolgokat az utolsó nagy aratásra.”

SÁTÁN JÓL TUD ERRŐL AZ ÍGÉRT KÉSEI ESŐRŐL, ÉS HOGY AZ DICSŐSÉGES ARATÁST FOG HOZNI.

Az ördög ismeri Isten Igéjét. És mindent megtesz, hogy hátráltassa a végső aratás eljövetelét. Dühös támadást indított az egyház ellen és minden fegyverét Isten népének békessége ellen irányítja. Valójában ez a földet takaró sötétség, amelyet Sátán gyűlölete hozott létre, sok hívő számára nyomasztó.

 A komorság és félelem a nemzetek felett, az emberekben a tehetetlenség érzését okozza. Itt Amerikában, a törvényszék olyan törvényeket hozott, amelyek perverzióban tündökölnek a nép akarata ellenére, és mindez az igazságos lelket lassan emészti. A végeredmény pedig szellemi legyengülés és néha még fizikai betegség is.

 Isten házában a bűnt leértékelték és a poklot száműzték. Az episzkopális Egyházban szakadás jött létre az azonos neműek házassága miatt. Ugyanakkor evangéliumi hívők, akik Isten Igéjének hordozói kellene, hogy legyenek, egyre inkább a földi dolgokra fókuszálnak a mennyei dolgok helyett és olyan mozgalmakra fordítják energiájukat, amelyeknek nem Krisztus a központja.

 Hallom, ahogy ma istenfélő emberek ezt kérdezik: “Bűneink miatt elmulasztottuk Isten kegyelmének napját? Nemzedékünk arról lesz emlékezetes, hogy családjaink képtelenek működni, gyülekezeteink halottak és szárazak? Úgy fogunk elszáradni, mint Izráel az Ószövetségben?”

 Nem, a próféták szerint nem! Isten fel fog kelni a sötétség közepette, és el fogja küldeni a Szellem záporát kései házára.

HAGGEUS PRÓFÉTA NAPJAIBAN, ISTEN NÉPE LE VOLT HANGOLVA, MERT TELJES MÉRTÉKBEN A MÚLTRA FÓKUSZÁLTAK.

Haggeus idejében az Izraeliták elbátortalanodtak az új templom építése miatt. Ezt az épületet nem lehetett összehasonlítani az előbbi csodálatos templommal. Amint visszaemlékeztek a múltbeli idők dicsőségére, sírva néztek az előttük épülő egyszerű templomra. Haggeus kérdezte, “Ki van köztetek, aki még látta ezt a templomot régi dicsőségében? És milyennek látjátok most? Ugye szerintetek ez semmit sem ér ahhoz képest?" (Hag. 2:3)

 Szeretteim, ugyanez a kérdés igaz a mai napra is. Talán emlékszel a hatalmas ébredésekre a múltban, ahol a Szellem erővel áradt ki és tömegek tértek meg. Mondjátok, úgy látjátok a mai egyházat, hogy nem is hasonlítható a múlt gyülekezetéhez? Lehet, hogy elcsüggedtetek, hogy a ti időtökben mennyire elvesztette Isten egyháza az erejét és tanúbizonyságát.

 Higgyétek el, hogy Isten igéje amit Haggeus kapott az akkori egyház számára, nekünk is szól: “Lelkem köztetek marad... nagyobb lesz a későbbi templom dicsősége, mint a korábbié volt, mondja a Seregek Ura, és ezen a helyen békességet adok!” (2, 5:9)

PÉTER OTT VOLT MIKOR A “KORAI ESŐ” ESETT PÜNKÖSDKOR.

Pünkösdkor, a Szent Szellem egy felkészített csoportra szállt le, akik “mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, (egy lélekben) (ApCsel. 2:1) Mit jelent, hogy egy lélekben és egy gondolkodással voltak? Egyszerűen a kegyelem árasztotta el őket és az folyt rajtuk keresztül. Meg szeretném magyarázni ezt:

 Csak gondolj azokra, akik ott voltak pünkösdkor, azokra az emberekre, akiket ma az egyház alapítóinak hívunk. Némely közülük bűnt követett el, nagy bűnt az Úr ellen és testvérei ellen. Mindegyiküknek szüksége volt bocsánatra, bűneik elfedésére, vagy az egyház soha nem lett volna képes előre haladni a Szellem által előkészített munkára.

 Gondolj Péterre: borzalmasan káromolta Istent, és megbántotta Jézust és a többi tanítványt. Azok azonban megbocsátottak neki és kitörölték a sebeket emlékezetükből. Péter múltját soha nem emlegették fel neki. Gondolj Jakabra és Jánosra, a “mennydörgés fiaira”. Ők is vétkeztek, mikor azzal sértették meg testvéreiket, hogy jobbnak gondolták magukat, mint a többiek. De nekik is meg lett bocsátva.

 Akármelyikük a jelen levők közül mondhatta volna: “Várj csak Péter, ki hatalmazott fel téged vezetőnek? Te tagadtad meg Jézus Krisztust.” De egyikük sem tette ezt, mert szívük készen állt a kegyelmen keresztül. Készen voltak a Szellem elfogadására a pünkösdi hatalmas kiáradás idején.

 Szeretteim, ezért láthatjuk Péter leveleiben, hogy a szív dolgaira kell fókuszálni. Jól tudta, hogy mindent ki kell vetnünk szívünkből, ami mások ellen, szól, és meg kell bocsátani mindenkinek, aki ellenünk vétkezett, máskülönben a Szellem munkáját hátráltatjuk. Ugyanez igaz Krisztus egyházára ma, ránk, akiknek a hatalmas kései eső meg lett ígérve. Vajon hátráltatni fogjuk a Szellemet, ha nem bocsátunk meg másoknak? Vagy inkább megengedjük, hogy a kegyelem rajtunk át folyjon másokra?

 Amint az utolsó idők közelednek, nem akarok semmit beengedni a szívembe, ami hátráltatná Isten munkáját. Ő most készíti népét a kései esőre. Elhatároztam, hogy amint Péter utasít minket: “Legyetek józanok, imádkozzatok mindenért. Legyetek kegyelmesek mindenki felé!” Sürgetlek, hogy ugyanezt tegyétek, imádkozzatok az esőért Isten kései házára!

Ezzel az erőteljes végső látomással zárom: “És láttam: íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló. Egy másik angyal jött ki a templomból és hatalmas hangon kiáltott a felhőn ülőnek: “Ereszd neki a sarlódat, és arass, itt az aratás órája. mert beérett az aratnivaló a földön.” (Jel. 14:14-15) Legyen így!

 Dicsőség az Ő Szent Nevének!