1. nap, 2. nap, 3. nap, 4. nap, 5. nap, 6. nap, 7. nap,

Elmondhatom, hogy kellemes éjszakát töltöttünk el, de reggel már a betonkeverő zajára ébredtünk. Hamar megreggeliztünk és továbbálltunk. Itt lépett be az életünkbe egy kicsi kis remeterák, aki néhány napon keresztül útitársunk volt bárhova mentünk. Betettük egy kakaós flakonba és sós vízzel tápláltuk. Innen rögtön továbbindultunk Korinthus felé azaz az óvárosi rész felé, ahol megnéztük a romokat, ahova nem ment mindenki be, mert nem volt mindenkinek diákigazolványa. Akik bementek megmutatták a fényképeket, de olyan sok mindenről nem maradt le senki sem. A jobb részeket kintről is lehetett látni úgyhogy, senki nem bánkódott. Míg a többiek bent voltak addig mi (lányok) is találtunk néznivalót, először egy feltárásra váró akárminek a maradványát aztán meg végigjártuk a boltokat. Volt ott egy bácsi, aki szívesen fogadott bennünket és elmagyarázta, hogy ő már negyven éve festi a kerámiákat és mi is megnézhettük, hogy milyen pontossággal dolgozik. Éppen egy újabban dolgozott és mire otthagytuk már félig kész is volt a tányér. Utána közösen bementünk egy boltba, ahol a tulaj saját készítésű borát árulta, de bár ne tette volna, hisz nagyon kedvesen felajánlotta, hogy kóstoljuk meg, hát…nem volt valami rendkívüli.





Korintus után Mükéné következett, egy újabb ősi hely. Nem sokban különbözött a többitől, de nagyon szép helyen feküdt. Természetesen már megint olyan helyeken mentünk ahol a madár is ritkán jár, szűk szurdokban, hatalmas magasságokban. A táj gyönyörű volt, minden nagyon szép. Mükénébe a belépő elég sokba került és amikor bevezettek minket egy hatalmas üregnek nevezhető valamibe azt hittük, hogy rögtön megüt miket a guta, hogy csak ezért az üregért adtuk ki azt a sok pénzt. Aztán később kiderült, hogy egy kicsit távolabb van egy másik hely is, amit ezzel a jeggyel meg lehetett nézni. Miután megnéztük még a helyi múzeumot is, amiben már lassan unalmassá váló agyagcserepek, beálltunk egy parkolóba enni mivel már nagyon korgott a gyomrunk. Ebéd alatt miközben mi azzal bajlódtunk, hogy a kis gázmelegítő felforralja a kajánkat, egy aranyos kutyus csatlakozott hozzánk. Nem is nagyon nézett ki kóbor ebnek, hisz fajtiszta volt, először még azt is hittük, hogy valamelyik lakókocsisé, de aztán csak nem akart tágítani. Kénytelenek voltunk tehát megosztani ebédünket vele, hisz annyira könyörgött a szemével.




Ebéd után az utunkat Spárta felé vettük, amely Görögország elég déli részén van, és újra reménykedtünk abban, hogy találunk majd helyet az alvásra. Amikor beértünk Spártába, megpróbáltuk megkeresni a történelmi helyeket, de valahogy sehol sem találtuk. Megkérdeztünk néhány járókelőt, de ők csak bámultak, nem nagyon tudták megmondani, hogy hol is vannak azok a híres romok. Egy kicsit lavírozgattunk a házak között egy irányú utca, nem számít az már nekünk és valóban találtunk néhány háznak az alapkövét, de nem tudtuk elhinni, hogy ezért utaztunk 100 km-t, hogy ezeket lássuk. Aztán mégiscsak akadt egy ember aki meg tudta mutatni az irányt, hogy merre is menjünk. Először egy nagy edzőteret találtunk, ahol egy félmeztelen hatalmas szobor várta az érkezőket. Utána megláttuk táblát, ami egy múzeum felé vezetett, de az azonban már zárva volt. Felmentünk a dombra, ami egy olajfa ligetbe vezetett, ahol teljesen úgy érezhetted maga, mint a tanítványok az Olajfák hegyén. Meg is találtuk a romokat, de az éjszaka is ránk talált. A fiúk kitalálták, hogy éjszakázzunk ott, hisz ilyenkor már senki nem jön fel ide, meg úgyis eltakarnak a fák. A közelben valahol folyton valami állat ordítása hallatszott, de nem tudtuk megfejteni, hogy mi lehetett az . Elég kétségbeejtő hang volt, nem szívesen éjszakáztam volna a közelébe, de mivel a többiek jónak ítélték én is beleegyeztem. Már csak a sátorhelyet kellett volna megtalálni, ami nem volt egyszerű dolog, és egy kis vita akadt e miatt. Végül aztán egy teljesen sík felületet választottunk és nem a füveset, ahol csak a köveket kellett egy kicsit eltakarítanunk a derekunk alól és már álltak is a sátrak. Rögtön mellettünk egy szakadék tátongott. Körbevettek a fenyőfák, a levegő nagyon lehült. Lefekvés előtt vacsora jó paraszti módra, hagymával és szalonnával, azután szépen álomba szenderültünk.



1. nap, 2. nap, 3. nap, 4. nap, 5. nap, 6. nap, 7. nap,