1. nap, 2. nap, 3. nap, 4. nap, 5. nap, 6. nap, 7. nap,

Reggel úgy fél kilenc fele ébredeztünk, de túl nagy volt a csend. Kilenc után lassan elhagytuk a szobánkat, de a tulajdonos nem volt sehol. Az egész ház üres volt kivéve azt az idősebb házaspárt, akik szintén megszálltak, de mivel a taxi várt rájuk otthagyták a pulton a pénzt és elmentek. Hozzáfogtunk a reggelinkhez a ház udvarán és miután befejeztük meg is érkezett a tulaj kissé morcos arccal és mi elköszöntünk tőle. Csodálkoztunk ám azon, hogy miért hagyták itt a házat tiszta idegenekre, de rájöttünk, hogy nincs nagy féltenivalója, hisz az adataink bent vannak a rendőrségen, csak megtaláltak volna.




Utunkat ismét a hegyek felé vettük most a Meteórákat (Szent Sziklákat) vettük célba. Ez egy rendkívüli látnivalója Görögországnak. Hatalmas sziklákra épült kolostorok, távol a civilizációtól, valóságos erődítményeknek számítottak valamikor régen. Ma már híre sincs annak, a nagy magánynak és távolságtartásnak. Naponta turisták százai látogatják meg e helyeket. Nemsokára megpillantottuk tehát a Meteórákat, amiket azt hiszem a legjobban vágytunk látni. Személy szerint amikor láttam képeket a Szent Sziklákról, azt gondoltam, hogy én soha nem fogok eljutni erre a helyre, hogy élőben is meglássam. Errefel kb. egy év múlva ott álltam a Meteorák egyikén. Ámulatba ejtő a kis városka, ami a sziklák tövében húzódik, szűk és kanyargós, dombos utcáival, azt hinné az ember, hogy itt nem lehet eltévedni. Nekünk ez is sikerült, de néhány fölösleges kanyar után végre elindultunk föl a hegyre. Ismét. Több kolostor van olyan húsz km-es körzetben. Mi a legnagyobbikat szemeltük ki elsőnek. Rengeteg busz és turista zsibongott már előttünk így hát nem voltunk egyedül. Fantasztikus építmények voltak. Előttünk hatalmas szikla szélén állt a ház. Középen egy torony magasodott, ahonnan egy hálós kosárral közlekedtek régen a szerzetesek. Ez is épp a megközelíthetetlenség miatt. A buszparkolót és a kolostort egy vastag huzal kötötte össze, amin egy talicska száguldozott benne egy szerzetessel. Érdekes látvány volt. Ahogy elértük a kolostori részt egy rövid kis sziklába vágott öregen mentünk át, aztán kanyargós lépcsőkön fel egészen a bejárathoz. Itt egy szerzetes vigyázott arra, hogy senki ne menjen be a nélkül, hogy két eurót nem fizetett volna és amíg a lányok szoknyát nem húztak magukra. Mi is kaptunk egy-egy bő szoknyát, amiben díszeleghettünk. Először a konyhai részt néztük meg, aztán az ebédlőt, templomot ahol a mártirok iránti tiszteletből nem lehetett fényképezni, utána az udvart, múzeumot, a koponyák szobáját és borospincét. Akkora boroshordó állt ott, hogy még nálam is magasabb volt. Egyszer csak magyar beszédre lettünk figyelmesek, egy magyar diákcsapat is itt töltötte az idejét. Amikor befejeztük a nézelődést épp eleredt az eső. Még egy kolostort meg akartunk nézni, de az zárva volt. A harmadik próbálkozásunkkor egy női zárdát találtunk, ahova felbaktattunk a csapkodó esőben. Ez a kolostor egészen kicsi volt a többihez képest, és nem sok néznivaló volt. Annyiban volt különleges, hogy szinte semmi udvara nem volt, csupán egy kis erkélye, ami úgy lógott a levegőben a sziklafalon, hogy féltem ráállni. Az eső csak nem akar elállni.





Miután elhagytuk a meteórákat, elindultunk, hogy felkutassuk a thermopülei szorost. Késő délutánra járt már az idő, amikor elindultunk és sokat utaztunk mire odaértünk. Kezdett már szürkület lenni mire megérkeztünk, ezért félő volt, hogy nem látjuk meg azt a szorost nappal. Felmentünk egy hegyi úton bokrok között jó darabon, de sehol semmi szorosra utaló nyom ezért visszatértünk és leparkoltunk a hegy lábánál csorgadozó pataknál. A thermopülei forrás annyiban volt érdekes, hogy vize kb. 35 C fokos volt és éjjel-nappal párolgott. Szaga kénes, hát elég büdös volt de biztosítottak a többiek, hogy egészséges a vize és a szaga sem marad meg a bőrön. Leparkoltunk és hamarosan mind a heten bent voltunk a meleg vízben, amely nagyon jól esett fáradt, elzsibbadt tagjainknak. Ezután következett a kínos átöltözés. Azért mondom, hogy kínos, mert közben eleredt az eső, de csak a fejünk ázott, meg aztán mindenkinek minden cucca egymás hegyén hátán hevert a kocsiban, reménytelennek látszott a rendrakás. Miután mindenki felöltözött, jó meleg lett az autóban, mivel a testünk kibocsátotta a sok hőt, s azt reméltük, hogy elég lesz reggelig. Mindenki elhelyezkedett a szokásos helyén és vártuk a reggelt, mert nagyon kényelmetlen volt az alvás.




1. nap, 2. nap, 3. nap, 4. nap, 5. nap, 6. nap, 7. nap,