Oldaltérkép | E-mail
 
 
Gyorslinkek
   
Szavazás
Miért nem fontos gyülekezeteinkben a misszió?
    Nem üdvösség kérdése
    Nem értettük meg Jézus parancsát
    Még soha nem csináltuk
    Lelkileg kiskorúak vagyunk
    Magunk körül forgolódunk
 
2. nap
   
 

1. nap, 2. nap, 3. nap, 4. nap, 5. nap, 6. nap, 7. nap,

Reggel korán indultunk tovább és gyönyörű erdős, dombos úton autóztunk. Az utunk egy elég lepusztult lakótelepen vezetett át, ahol megálltunk reggelizni. Kipakoltunk, mint a sátoros cigányok és melegítettük a vizet, ettünk békésen miközben a város népe ébredezett. Bulgáriában nagyon sok szamár él. Hol befogva, hol csak az útszélre kikötve legelésznek békésen. Reggeli után az utat fürkészve próbáltunk eligazodni a táblákon. Valamennyire értettünk azaz olvastuk a nyelvet ezért könnyebb volt a navigálás, habár sok helyen ki volt írva latin betűkkel is. Megálltunk egy benzinkútnál, hogy mindenki mosakodhasson és elvégezhesse a dolgát, de nem vettünk semmit szegény benzinkutastól, nagyon kulturált hely volt.




Utaztunk tovább. Kisebb nagyobb emelkedő után egyszer csak szinte a semmiből egy hatalmas hegy tárult a szemünk elé, amelyet a tetején hó borított és a ködbe veszett a csúcsa. Gyönyörű volt és hatalmas, meg is álltunk lefényképezni. Ezután egy olyan városon mentünk keresztül, hogy azt hihetted volna teljesen kihalt. Nagyon sokáig autókáztunk benne, és még semmi életjelet nem láttunk. Kísérteties volt s magunknak azzal magyaráztuk, hogy hát szombat délelőtt van még és az emberek pihennek. A lakóházak eléggé lelakva csővezetékek mindenhol, szóval elég szomorú látvány. Láttunk már ehhez hasonlót Romániában is. Nemsokára egy nagy tó mellett vezetett el az utunk, ahol egy kisebbfajta vízi erőmű volt építve, de szinte semmi nem látszott ebből. Nagyon szép volt, engem az erdélyi Lesi tóra emlékeztetett. Megálltunk készítettünk néhány fotót és továbbindultunk. Egy kis autókázás után elértük az autópályát, ahol természetesen fizetni kell, s amelyik Szófiába vitt volna. Ekkor még spóroltunk a pénzel gondolván, hogy még utunk elején vagyunk egy kerülőutat választottunk, ami gyakran az utópálya mellett vezetett. Szép volt ez az út is csak egy kicsit kanyargós és gidres gödrös. Ami mindenkinek tetszett az a hatalmas lábakon álló autópálya volt, a mi gyakran a fejünk fölött vezetett. Félelmetes volt feltekinteni látni olyan nagy magasságban az autókat száguldozni. A mi utunk nem volt ilyen veszélyes legfeljebb attól kellett tartanuk, hogy kitörik a kocsi kereke. Mindvégig az volt az érzésem, hogy Bulgáriában kevés ember él, hisz ezen az úton is alig volt egy két falu, ami az utunkba akadt, de abban sem laktak sokan, legalább is úgy tűnt. Elérkezett az a pont, amikor már nem követhettük az autópálya útvonalát, valahogy mégis fel kellett volna keveredni az autóútra. Nem kevés keresgélés után, ami úgy is tűnt, mintha kerülő lett volna, megtaláltuk a Szófiába vezető utat.




A városba beérve az embernek olyan érzése volt, mintha a szabályokra fittyet hányva közlekedtek volna az emberek. Megpróbáltunk találni egy alkalmas helyet, meg, hogy a város központjában is legyen, hogy lássunk is valamit ebből a fővárosból is. Az utcák itt is nagyon szűkek voltak, de a sofőr ügyességének köszönhetően egy karcolás sem esett a kisbuszon. Egy templom mellett parkoltunk, ami meg is néztünk. Hát mit mondjak, díszesnek díszes volt, de nem az én stílusom. Váltottunk néhány eurót bolgár levára, hogy útközben tankolni tudjunk. Kiültünk egy kávézó teraszára a belvárosban, ahol kisebb nagyobb élvezeteket töltöttük az időt, miközben tanúi lehettünk a bolgár rendőrök dolgos munkájának, amint nem kis szakértelemmel, kiemelnek az autók közül egy tilosban parkoló másik autót és néhány kör után leteszik az ellenkező oldalra. Közben megjött a tulaj is és kifizette a büntetést, természetesen zsebre. A kellemes szieszta után újra beszálltunk az autóba és megpróbáltuk megfejteni, hogy merre tovább.




Útcélunk Kuláta volt a bolgár-görög határátkelőhely. Egyszer csak háromsávosra váltott az út, ahol csak 70 km/h –val lehetett száguldozni. Sofőrünk előzött és természetesen közben meghaladta az engedélyezett sebességet, aminek a következtében megállítottak minekt a rendőrök. Mivel úgy tanultuk, hogy ne szálljunk ki az autóból, mert azt fenyegetésnek veszik, türelmesen megvártuk, amíg át nem ballagott az út túlsó oldaláról. "Passport Kontroll!" Elkérte az útleveleket, a jogsit, meg a forgalmit. Nem tudom, mit értett belőle, de elvitte sofőrünkkel együtt. Gyors imakérések szálltak a menny felé segítségért. Természetesen magyarázkodni kellett, hisz tényleg átléptük a megengedett sebességet, de ezt még az előzési sávban és szabályosan. Mivel nem nagyon értették egymást ezért kiment egy másik angolul tudó kolléga is. Végül is elengedtek minket egy kis figyelmeztetéssel és mi hálát adtunk, hogy az Úr megőrzött minket. Folytatva utunkat egyre mélyebben autóztunk be a hegyek közé. Az út egy folyó mellett vezetett, amely mellett pedig a vasút kanyargott, vagy eltűnt egy hegy gyomrában. Nagyon szép környék volt, minden üde zöld, kevés lakott területtel, szívesen táboroztam volna itt éjszakára. Ez után már nem sok kellett és elértük a határt. A bulgár határ olyannak tűnt, mint egy zsibvásár. Bolgár asszonyok, horgolt, hímzett terítőket árultak, felmentek a várakozó turistabuszokra, benyomták a nyitott ablakon csak a teherautón várakozó birkáknak nem kínálták. Persze senki nem vett tőlük semmit. Beadtuk az útlevelet, de hamarosan a bolgár határőr odahívta románul tudó kolleganőnket, és megkérdezte románul, hogy hány napra megyünk. A választ valószínűleg már nem értette mert angolul kérdezett. Az sem ment neki olyan jól, de valahogy megmagyaráztuk neki most már ketten, hogy turisták vagyunk és, hogy nyolc napra megyünk. Ha Athént emlegettük megnyugodott. Elindultunk s még a vámos maradt hátra.

Amikor megszabadultunk a határ közelétől kíváncsian figyeltük a környezetet, hogy menyire tér el a balkáni szegény országoktól. Az első ami szembetűnő, az építkezés. Az első kellemetlen élmény az eső volt, ami teljesen körülvett, ahogy a hegyekbe egyre beljebb mentünk. Ettől a perctől kezdve arra is kellett figyelnünk, hogy sátorozó helyet találjunk magunknak. Nemsokára beértünk Szalonikibe (a bibliai Thesszalonikába), kitettük az ablakba a magyar zászlót. Itt megpróbáltuk találni valami szálláshelyet. Mivel már szürkült úgy döntöttünk, hogy másnap nézzük meg a várost. Kimentünk tehát a városból egy kisebb külvárosba, hogy találjunk valami kemping helyet, de sehol sem akaródzott találni. Egy idő után visszafordultunk és megpróbáltuk a tengerpartot. Elég reménytelennek látszott legalább is számomra, hogy találunk valami, vagy inkább a tilosban való sátrazástól féltem. Lementünk a partra de nem találtunk megfelelő helyet, így gyalog próbáltunk tovább keresgélni. Itt láttuk meg először a tengert. Később aztán ráakadtunk egy füves bozótos részre, ami jónak tűnt messziről, de amikor beértünk rájöttünk, hogy itt lehetetlen lenne éjszakázni a szúnyoginvázió és a rengeteg szemét miatt. Így hát menekültünk, amilyen gyorsan csak tudtunk. Egy kicsit elszontyolodva ismét bementünk a kisvárosba és a főút túloldalon próbálkoztunk a hegyek felől. Egy meredek szűk utcán mentünk fel, ami úgy tűnt, hogy kivezet a városból s már már alig voltak házak, amikor megálltunk egy öreg bácsival szót váltani, hogy nem tud e valahol Kempingező helyet. Magyarázta a maga nyelvén, hogy az itt nincs, de próbáljunk meg a parton. Megköszöntük az infót és továbbmentünk. Lent megkérdeztünk egy jófej zöldségárust, aki nagyon jól beszélt angolul a maga görögös stílusában és mondta, hogy menjünk vagy egy km-ert és ott térjünk le a partra, mert ott szabad beach van és talán ott nem zavar senki. Elindultunk tehát már elmúlt 19:00 (+1) óra is jó lett volna enni is valamit, nem is beszélve az egyenes alvásról. A parton a szabad strand legvégén találtunk egy füves részt, ahol aztán felvertük a sátrainkat kisebb nagyobb sikerrel, ketten az autóban, öten két sátorban aludtunk. A vacsorán is túlestünk. Egy kis romantikus séta után mindenki pihenni tért. Éjszaka esett az eső, de minden rendben volt.




1. nap, 2. nap, 3. nap, 4. nap, 5. nap, 6. nap, 7. nap,

 
     
 
| Kezdőoldal | Kedvencek közé powered by