„A keresztény gyülekezetekben napjainkra felnövekedett egy egész öszvérgeneráció, amelyik tudja, hogyan kell izzadni, keményen dolgozni,
de nem képes a szaporodásra.”

Nem tudom, kitől származik ez az idézet, de a benne foglalt állítás bepillantást enged napjaink helyzetébe.

Az öszvérek kemény munkát végeznek, jól ismertek teherbíró képességükről: földet szántanak, kocsikat húznak, embereket szállítanak, nagy terheket visznek hátukon. Csak egyetlen probléma van velük: szinte minden esetben meddők, nem képesek szaporodásra. Kemény munkások, de velük véget ér a vonal, mert nem képesek magukhoz hasonlókat nemzeni.

A gyülekezetekben sok kemény munkás van. Tanítanak gyermek-, és ifjúsági csoportokat, olykor még felnőtteket is. Szolgálnak a fizikai szükségek betöltésében a gyülekezetben és azon kívül is: kitakarítanak, lenyírják a füvet, megmetszik a fákat, főznek és felszolgálnak. Szociális tevékenységben vesznek részt, meglátogatnak másokat, olykor még leveleket is írnak, szolgálnak a hajléktalanok, szenvedélybetegek felé. Énekelnek kórusban és dicsőítő csoportban, igét hirdetnek, lelkigondozást végeznek, adakoznak, olykor erejükön felül is. Programokat szerveznek és bonyolítanak le, és még sok minden más szolgálatot is elvégeznek, ám nem képesek a „szaporodásra”. Kemény munkások, de nem tanítják meg az evangéliumot a többieknek, így lassan kihal a kemény munkások generációja.

Tekintsünk csak bele egy kicsit a keresztény egyházak jelenlegi helyzetébe. Jézus Krisztus tanítványai kaptak egy parancsot Mesterüktől: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,18/b–20).

A tanítványok nem lettek volna képesek engedelmeskedni ennek a parancsnak csupán a saját erejükből, ezért is hívta fel Jézus Krisztus a figyelmüket: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1,8).

A tanítványok a Szentlélek erejével felruházva szóról-szóra betöltötték az Úr Jézus parancsát. Az egyháztörténelem során időről-időre előfordult, hogy a Mester parancsának egy-egy része a háttérbe szorult. Ilyenkor arra volt szükség, hogy valaki vagy valakik újraértelmezzék az Írást, és újból elhatározzák, engedelmesen betöltik az Úrtól kapott küldetést.

Az igazi munka, amit az Úr nekünk adott, hogy elmenjünk a világba, és „szaporodjunk” azáltal, hogy megtanítjuk az evangéliumot.

Iskolai tanulmányaim során rájöttem, hogy a tanárokat alapvetően két csoportba lehet sorolni. Az egyik, aki tanítja az anyagot, a másik, aki megtanítja az anyagot. Kedves Olvasó! Érted és érzed a kettő közötti különbséget?

Vajon korunk keresztényei, te és én vállaljuk-e – számos egyéb szolgálatunk mellett – hogy „elmenve” megtanítsuk a felnövekvő generációt úgy, ahogy erre parancsot kaptunk Jézustól?

A megtanulandó lecke: megérteni, hogy bár kemény munkában vagyunk, ezzel a feladat még nincs elvégezve, mert nemcsak tanítani kell, hanem megtanítani is. Ez a szolgálat egyrészt az újonnan megtérő, „friss” keresztények felé, másrészt a Krisztusban még nem hívő emberek felé irányul. Ha bármelyik oldal kimarad, a szolgálatunk féloldalassá, hiányossá válik.

Szükséges tehát az evangéliumot hirdetni a világban élő emberek felé, a Krisztushoz térőket pedig megtanítani arra, hogy neki engedelmeskedve éljenek.

Az „öszvérgeneráció” azért szolgál és munkálkodik keményen, mert engedelmeskedik Krisztusnak. Ha azonban nem vagyunk több mint egy öszvérgeneráció, amelyik nem „szüli meg” az új munkásgenerációt, akkor a kihalás felé haladunk.

Egy olyan generáció következhet utánunk, amelyik nem hordoz terheket, nem szánt, nem „szállít” embereket Krisztushoz, egyszóval nem dolgozik, csak részesedik a már meglévő javakból, és ez esetben előbb-utóbb föléli a tartalékokat.

A kemény munkára szükség van. A különböző lelki és fizikális, látványos és „rejtett” szolgálatokat el kell végezni. De ahogyan bennünket megtanítottak elődeink, hogyan szolgáljunk Jézusnak, nekünk is meg kell tanítanunk az utánunk következő nemzedéket a munka elvégzésére, a Krisztusban való növekedésre, és a „szaporodás” mikéntjére.