- A kezdetektől

A rendszerváltoztatástól napjainkig

Gyülekezetünkben szolgálatot végző lelkipásztorok

Újkígyósra az első baptisták 1925-ben érkeztek, mégpedig Nyári István (a képen), felesége és hat gyermeke. A missziómunkában Kovács Mihály békéscsabai baptista lelkipásztor segítette Nyáriékat. Minden vasárnap tartottak házukná

l istentiszteletet, ahova meghívták szomszédjaikat, barátaikat és ismerőseiket is. Ezekre az istentiszteletekre járt el Oláh József és felesége Nyitrai Erzsébet, aminek eredményeképpen 1926. májusában bemerítkeztek Békéscsabán. Ők voltak az első újkígyósi bemerítkezők és innen számoljuk az újkígyósi gyülekezet születését. 1926. évi statisztika már jelzi, hogy 8 baptista volt Újkígyóson. Eközben egyre jobban nőtt a gyülekezet híre a községben. A házi istentiszteleteket mostmár nem csak egy helyen végezték, hanem a község különböző pontjain, ahova meghívták őket az ismerősök és a barátok. A legtöbb alkalommal Koszti György házában gyültek össze a baptisták. A megtérők száma pedig egyre nőtt.

A gyülekezet létszáma 1940-ig húsz tagra növekedett, ekkor döntöttek úgy, hogy a békéscsabai körzetről leválva a medgyesegyházi körzethez csatlakoznak, mivel abban a körzetben hasonló kis létszámú gyülekezetek voltak. A medgyesegyházi körzet lelkipásztora akkor Stelkovics Lajos volt és a következő gyülekezetek kapcsolódtak hozzá: Medgyesegyháza, Mezőkovácsháza, Pitvaros, Nagyér, Dombegyház, Magyardombegyháza, és mostmár Újkígyós is, gyülekezetvezetője ekkor Koszti György volt.

Mivel a családi házak egyre jobban szűknek bizonyultak szükségesnek látták, hogy imaházat építsenek, de nem várt akadályokba ütköztek. 1941-ben gyűjtést rendeztek erre a célra. Az Úr úgy megáldotta őket, hogy 1942-ben már meg tudták venni Bacsa Mihálytól az imaházépítésre kiszemelt telket. Kutat ástak rajta, kiverték a vályogot, megvették a faanyagot, de mire eljutottak volna az építkezéshez a község akkori főjegyzője, a nagyegyházi vezetőktől tanácsolva, „vissza-”élve hatalmával elvette a telket a baptistáktól. Mindent el kellett adjanak és szállítsanak. A jegyző szerzett vevőt a telekre és a saját pénzéből előlegezte meg annak arát, csakhogy minél hamarabb eltünjenek onnan a baptisták. Ezután a testvérek sokat töprengtek azon, hogy hol lehetne mégis felépíteni az imaházat, eközben az Úr különbözőképpen bátorította őket és tette próbára hitüket. Azokban a napokban, amikor el kellett hagyják a megvásárolt telket, kezükbe került egy írógéppel írt bátorítás a következő szavakkal: Ez az a hely, amit az Úr nektek adott, növekedjetek, mint a palánta. Az imaházépítés gondolatát nem adták fel, hanem három helyet szemeltek ki, mint lehetséges területet. Imádságos szívvel sorsot vetettek háromszor és mind a három alkalommal a már elvett telekre esett a sors. Mivel nem értették még az Úr tervét, vártak.

1946. szeptemberében a gyülekezet visszakapta a jogát az elvesztett telek felett. Ez úgy volt lehetséges, hogy a jegyző által korábban ajánlott vevő nem iratta a nevére a megvásárolt telket; ebből is látszik: a döntő tényező akkor az volt, hogy ne legyen ott a baptistáknak imaházuk.

1947. novemberében az újkígyósi baptisták lerakták imaházuk alapját és már karácsonyra tető alatt állt az épület. Az imaház építése rendkívül sok társadalmi segitséggel, a helybeliek, a nem hívők részvételével történt. Voltak olyanok akik napszámost fizetve, maguk helyett küldtek embereket, voltak akik anyagilag segítettek pl. az akkori főmolnár Bagyinka Pál és munkatársa Kovács János akik egy az egyben kifizették a kövezés és a villanyszerelés munkálatait. Ezen kívül nagyon sok segitség érkezett a körzet testvériségétől is.

1948. május 17-én, pünkösd második napján Isten kegyelméből megtartották az imaházmegnyitó istentiszteletet. Ekkor még mindig 20 tagja volt a gyülekezetnek. Missziós módszerük az ismerősöknek és barátoknak tett személyes bizonyságtétel volt és ennek eredményeképpen az imaház csakhamar megtelt érdeklődőkkel. Ebben az időben Stelkovics Lajos lelkipásztor mellett Nagy János volt a gyülekezetvezető, aki az énekkar szervezésében és vezetésében is tevékenykedett. A vonószenekar megszervezése is erre az időpontra tehető vezetése pedig Kovács János nevéhez fűződik.

A kommunizmus első éveiben az imaházban csak a lelkipásztor, vagy a hatósági engedéllyel rendelkező vendéglelkipásztor (a helyi lelkipásztor jelenlétében) mehetett a szószékre és prédikálhatott. Ezt a baptisták úgy oldották meg sok helyen, Újkígyóson is, hogy a felolvasott bibliarészhez nem ők fűztek magyarázatot, hanem a Bibliából kikeresték a témához lapcsolódó igéket és azokat olvasták fel, így a Biblia önmagát magyarázta. Gyakran előfordult, hogy 30-40 igerészt is felolvastak egymás után. Az elbeszélések szerint az újkígyósi baptistáknál nem voltak soha ellenörzések csak jószándékú figyelmeztetések.

1957-ben került Újkígyósra Kovács Bálint (a kép 1998-ban készült), aki a rézfúvószenekar megszervezésében és irányításában tevékenykedett. Ezekben az években Oláh György volt a gyülekezet vezetője. Ekkorra már megszünt a vonósszenekar és a fiatalok az idősekkel egyaránt egyre jobban nyitottak voltak az új hangszerek megismerésére. A rézfúvószenekar megszólalásával jó visszhangot keltett a gyülekezet a községben. 1959-től Kovács Bálintot megbízták a gyülekezet vezetésével, majd a ’60-as évek elején, presbiterré avatták. Mind a mai napig ő az újkígyósi baptista gyülekezet vezetője. A ’60-as évek végén a lelkipásztor Viczián János volt, aki a pengetőszenekar megszervezésében is tevékenykedett.

A gyülekezet 25. éves jubileumát, ami fénykorát is jelentette, már a békéscsabai körzethez visszacsatlakozva ünnepelhette 1973-ban, a lelkipásztor Kiss Emil volt. Ekkor 53 bemerített tagja volt és vagy 30 fiatal, gyerekekkel együtt.

1980-ban a gyülekezet felújította a korábban már kisteremmel kibővített imaházat. Kicserélték a padozatot parkettára, a falakat körbelambériázták és bevezették a gázt. Az urbanizáció hatással volt a gyülekezet életére is, ezért ezektől az évektől kezdve a ’90-es évek elejéig a gyülekezet létszáma, sok mindennek köszönhetően, lassan fogyni kezdett.