Megjelent: Lelki Élet, Bp., III. évf. 1950., 2. szám, 13-14. p.

Isten országának egyik áldott építője, a békéscsabai gyülekezetnek 46 esztendőn át hű munkása és lelkipásztora kapta meg a hazahívó szót égi Atyánktól.

1882-ben született Nyéken. A kereskedői pályára lépett Aradon, 1901-ben jött Békéscsabára, özvegy, hívő édesanyjával. Szívét a Megváltónak 1902-ben adta át és Békéscsabán merítkezett alá. Mivel kereskedői szakmája korlátozta őt a vasárnap megszentelésében, a kőműves mesterséget választotta, hogy teljes szívével az Úr ügyének élhessen. Mint Istentől megáldott ifjú, megszervezte és tanította az énekkart és bizonyságot tett az evangélium hatalmáról. A gyülekezet bizalma és megbecsülése az ige szolgálatába állította és a szemináriumba küldte. Theológiai tanulmányai után a csabai gyülekezet tartotta meg pásztorának. Kitűnően bírta a szlovák nyelvet s így hamarosan igénybe vették Bácskában, Temesben, Felvidéken, ahol munkája nyomán sokan jutottak az igazság ismeretéhez. Az ifjúság kedves barátja volt s a békési „Tábor” megalakításában, a nyári konferenciák megrendezésében buzgón dolgozott. Az országos misszió-bizottságnak is szolgálatkész tagja volt, akira mindig, mindenben számíthatott közösségünk. Gyülekezetének vasszorgalmú vezetője, aki nem egyszer újította, szépítgette az imádság házát, mint szakember, önzetlenül. Megértő, kicsinyeskedésen felülemelkedő, minden tehetséget meglátó és megbecsülő férfiú volt, aki tudott másokat is meghallgatni az ige szolgálatában és segítette érvényesülni az egyszerű tálentumjokat is. Bölcs tanácsaival sokáig hiányt jelent eltünése.

Jó másfél évvel ezelőtt roppant össze a nagy munkában hirtelen. A szíve betegedett meg. Casaládja minden áldozatra kész volt s néhány havi pihenés után újra végezte az igehírdetést helyben, azonban a hosszabb járást már nem bírta. Lelki tanácsával, szerető nevelésével pásztora maradt a kicsiny nyájnak mindhalálig. Újévkor prédikált utoljára, azután újra gyengült és január 13-án, éjjel 12 órakor „átkelt a titkok vizén”, hogy megkapja a hűségesek jutalmát Isten kegyelméből.

Temetése január 15-én volt, vasárnap délután. Itt volt a körösvidék sok-sok hívője, aki ismerte és szerette az Úr szolgáját. A gyászistentisztelet Boros Mihály tv. Imájával kezdődött. Már ima alatt sűrűn felhangzott a szívek zokogása, nagy veszteségünk tudatában… A békési énekkar szolgálata után Baranyay Mihály tv. Az országos központ nevében mondott vigasztaló beszédet az elhunytról. Idézte Pál apostol szavait: „Isten kegyelméből vagyok, aki vagyok és az Ő kegyelme nem volt hiábavaló hozzám…” majd Jákób áldását: „Íme én meghalok, de az isten veletek lészen.” Isten kegyelmét dicsőitette, amely annyi értéket tud felszínre hozni egy Neki átadott életben. Ének után Gerzsenyi Albert tv. (Gyula) szólott őszinte elismeréssel a Körösvidéki gyülekezetek nevében. Újabb ének után a helybeli gyülekezet képviseletében emlékezett meg kedves pásztoráról alulírott, végül hálát adott Török József tv. (Medgyesegyháza). Hosszú sor kisérte a temetőbe Kovács tv. Koporsóját, a menetben a kondorosi és békési fúvószenekar szép áldozattal gyászénekeket adott elő. Már kigyúltak a lámpafények, mire a temetőkertbe ért a testvéri sereg. A feltámadásról szóló evangéliumot itt Patkás Gábor tv. (Békés) olvasta és Hetényi Pál (Kondoros) mondott lelket éríntő imát, majd koszorút helyezett el a sírra e szavakkal: „Az értelmesek fénylenek… és akik sokat az igazságra vezérelnek, mint a csillagok örökké…” A résztvevők pedig halkan mondtak lélekben „áment” ez igékre. Igen, az Úr értelmes szolgája, aki önéletét elvesztette Krisztus oltárán a közért, nem veszett el, most találta meg igaz létét fent, Nála…

A megszomorított özvegyet, családját és a pásztorát vesztett gyülekezetet Isten gondviselő hatalma vezesse és segítse!


Betkó János