Néhány hónappal ezelőtt (2004. júl. 29.) érkezett egy bejegyzés a Vendégkönyvünkbe Dél-Afrikából és mint kiderült olyan valaki írta, aki fiatalon többször megfordult imaházunkban. Megkértem tehát a levél íróját mutatkozzon be nekünk, írjon pár sort magáról és mondja el, hogyan került ilyen messze szülőföldjéről.



Nagyon örülök, hogy felkértél egy rövid bemutatkozásra, ennek szívesen eleget teszek, annak reményében, hogy sokan járnak még a gyülekezetbe, akik emlékeznek, emlékezhetnek rám, és szüleimre. Bár te csak arra kértél fel, hogy mondjam el, hogyan kerültem ide, de ha megengeded egy kis történettel vázolnám ezt.

Először is szeretnék bemutatkozni: Kiss Ákosné, Bakucz Julianna Magdolna, a gyülekezetben csak Juliztak, de mostanság jobban szeretem ha Jutkának szólítanak. Édesanyám a Medgyesegyházi Baptista Gyülekezet tagja volt, így kerültünk közel az Újkígyósi Baptista Gyülekezethez is. Ekkoriban Almáskamaráson éltem szüleimmel. Sajnos a falu nem tudott munkát nyújtani számomra a szakképzettségemnek megfelelően, ezért Budapestre kerültem.

Szüleim legalábbis édesanyám elég beteges ember, így a család úgy döntött 1997-ben, hogy eladjuk az Almáskamarási házat, és szüleim Budapestre költöztek. Mondván ott jobb az orvosi ellátás, korház közelebb van baj esetén. Szüleim Budapestre költözésük után azonnal felkeresték az Újpesti Baptista Imaházat, ahol anyu most is aktív tag.
Sajnos édesapám 1998-ban súlyosan megbetegedett. Betegsége ugyan emberileg nem volt nagyon hosszú de sokat szenvedett. Ez időszak alatt már nagy betegen amikor gyakorlatilag fel sem tudott kelni az ágyból átadta életét az Úrnak. Beteg ágyán merítette be Újvári Ferenc lelkipásztor, 3 gyülekezeti elöljáró jelenlétében. Azután az Úr még ajándékozott neki 4 hónapot, amit mély hitben élt meg, és aztán 1999. novemberben hazatért. Édesanya ápolta öt 1 évig, sokat volt korházban, de anyukám mindig mellette volt, és segítette öt.

Anya sajnos 2 éve majdnem teljesen vakon él, fehér bottal jár, és továbbra is tagja az Újpesti Gyülekezetnek. Sorsát engedelmesen viseli, hite nem engedte, hogy összeroppanjon. Nem csak a gyülekezet tagja, hanem a vakok intézetében is aktív tag, ahol már megtanulta vakok írását, olvasását. Sokat utazik ezzel az intézménnyel országszerte. Azontúl a ház ahol lakik úgy fogadta öt be, mint mindenki nagymamája. Sok kisgyermekes szülő él a házban, akiknek a csemetéjükre iskolai, óvodai szünetekben vigyáz, foglalkoztatja a gyerekeket. Anya megtanult vakon gyöngyöt fűzni, és számos apró kézügyességet kívánó apró ajándékok készítését.

1994-ben volt Budapesten egy nemzetközi orvos konferencia, ahol a férjem megismerkedett egy Dél-Afrikai professzorral, aki azonnal invitálta öt ide. Hosszas ügyintézés után 1996. február 29-én megérkeztünk Johannesburgban, azóta itt élünk a Randburg városrészben.

Norbert fiam itt kezdte a 3. osztályt immár 2-dik alkalommal, (sajnos a nyelv nem tudása miatt meg kellett ismételnie), így most 18 éves, még van egy éve hátra a gimnáziumból.

Magamról csak annyit szeretnék elmondani, hogy elsősorban a férjem titkárnője vagyok, a férjem itt különbözeti vizsgát tett, így tudtunk nyitni egy kis magánrendelőt. Ami hát természetesen adminisztrációval jár, ebben segítek a férjemnek. Másodsorban háziasszony vagyok, kertet ápolok, gondozom a családomat.

Itt is azonnal felvettük a kapcsolatot a legközelebbi Baptista Imaházzal. ahol aktív tagok voltunk, de sajnos a lelkész felesége meghalt, a lelkész elköltözött más városba. Azóta a Magyar nyelvű Református Templomba járunk, ahol főként idős emberek a tagok, de nagyon lelkesek. Aktívan tartom a kapcsolatot egy New-Jersiben élő Baptista Pusztai István testvérrel. Canadábol kapom a „JÓ HÍR a ma emberének” c. magyar nyelvű Baptista kis füzetet, amiből meríthetek még több hitet.


Gyerekkori élmények

Édesapám bizonyságtétele