Soltvadkerten (Magyarország) született, 1920. március 2-án. A helyi baptista gyülekezetben aktívan szolgáló szüleit az Úr 12 gyermekkel áldotta meg. Sándor 16 éves korában megtért és egyúttal elhatározta, hogy orvosmisszionárius lesz. Mészáros Sándor, soltvadkerti lelkipásztor merítette be 1937-ben. Bócsán, majd Kiskunhalason járt iskolába. A különlegesen fogékony fiatalember elsõ diplomáját a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte 1944 júliusában, bölcsészettudományi szakon (Ph.D). Ugyanakkor rendkívüli hallgatója volt a Budapesti Baptista Teológiai Szemináriumnak is, ahonnan ugyancsak 1944-ben kapta meg lelkészi oklevelét. Ennek az intézetnek késõbb tanára, majd helyettes igazgatója is lett. Ugyanebben az évben, a Budapest Váci úti gyülekezetben lelkipásztorrá avatták. Késõbb az Újpesti, majd a Budapest Wesselényi utcai gyülekezet lelkipásztora lett. A gyülekezeti munka és a tanítás mellett sokat írt az egyházi lapokban (vezércikkünk is ebbõl a korszakából való).

Gyermekkori tervének megvalósulása érdekében megkezdte orvostudományi tanulmányait, melynek eredményeképpen 1951-ben a Budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemtõl megkapta elsõ orvosi diplomáját.

1943-ban házasságot kötött Bán Rozáliával, Bán Gábor baptista lelkipásztor lányával. Az Úr hat gyermekkel áldotta meg õket, akik közül Bence már megelõzte édesapját (1981). Családjával együtt 1956. novemberében elhagyta Magyarországot. Végül az Egyesült Államokban telepedett le. Ott feleségével együtt azonnal megkezdték orvosi diplomájuk honosíttatásának hosszú folyamatát és orvosi továbbképzésüket (pl. Atlantai Emory University). Orvosmisszionáriusi terveik csak részben teljesültek. Dr. Albert Schweitzerrel kialakult, s azután megszakadt kapcsolatuk sok reményt és fájdalmat okozott nekik. Végül is saját pénzükön, a Déli Baptista Szövetség önkéntes orvosaiként az Afrikai Ghanaban és Tanzániában végeztek néhány hónapos orvosmisszionáriusi szolgálatot 1970, 72, 73 és 77-ben. Amerikába érkezésüktõl kezdõdõleg, de különösen is a hetvenes évek elejétõl igen aktív munkása volt az Amerikai Magyar Baptista Szövetségnek. Az itteni magyar baptista misszió gyakorlatilag megújult az õ munkálkodása eredményeként ide érkezett magyarországi lelkipásztorok szolgálatba állásával. Az u.n. Lelkipásztor Csereprogram 1972 és 1989 között teremtett lehetõséget a lelkipásztorok hivatalos, munkavállalási engedéllyel történõ munkába állására.

Ezzel párhuzamosan Haraszti testvér hozzáfogott egy általa sem remélt eredményeket hozó, diplomáciai erõfeszítéseket is igénylõ munkához: Billy Grahamnek és az általa hirdetett evangéliumnak a Kelet-Európába juttatásához. Az õ személyes közbenjárásának nagy része volt mindabban, ami történ ezen a téren. Billy Graham végül is eljutott minden "vasfüggöny mögötti" országba. Mi, magyarok, természetesen a Budapest '89 Billy Grahammel címû Népstadionbéli alkalomra vagyunk a legbüszkébbek, s a magyar koronának a hazavitelére. Dr. Haraszti Sándor nélkül mindezeket nehéz lenne még elképzelni is.

1994-tõl visszavonult feleségével együtt az orvosi munkától. Emlékei megírásának szentelte idejét, energiáját. Tervezett könyvei elõfutáraként, amolyan próba-kiadásként 1997-ben megjelent a Nem voltam engedetlen címû kötete (Sunshine Publishing House, Szigetszentmiklós). Ebben a könyvében részletesebb életrajzot is olvashatunk Haraszti testvérrõl.

Az Úr 77. éves korában, 1998. január 16-án hívta haza. Temetésére nagy részvét mellett január 21-én került sor.