Spurgeon Szántó Jánosa szerint azt nem tudjuk megakadályozni, hogy a madarak elrepüljenek a fejünk felett, de hogy fészket is rakjanak rá, az ellen már igazán védekezhetünk. A hívõ embert nem az különbözteti meg a hitetlentõl, hogy soha nem kerülgeti a kétség, hanem az, hogy bizakodással menekül ki a kétségbeesés sötét mélységeibõl. A hívõ ember ege is elborul nem egyszer, de hitszemeivel mindig látja a sötét felhõk mögött csillogó napot. Hívõ életünkben sokszor kétségeskedünk. "Úgy szeretnék én szent lenni!" - énekeljük áhítattal. "Ó, de remeg a szívem, vajon Jézus, Mesterem, meg lesz-e velem elégedve?" - vetõdik fel a lelkünkben minduntalan a kétség.

Kétségeskedünk a holnap miatt is: kenyér, ruha, gyermek, iskola, adó, állás, jövedelem, barát, ellenség, háború, béke a leggyakoribb tárgyai aggodalmaskodásunknak. Máskor a népünk miatt, a gyülekezetünk miatt, az evangélium hirdetésének tisztasága miatt, a missziómunkások nevelésének hívõ szempontjai miatt, a megtérések hiánya miatt, az istentelenség haladása miatt emészti szívünket a kétség. Pedig: a dolgok mögött Isten áll. Nemzetek, közösségek, családok és egyének fölött diszponál. Az Õ gondviselése körültekintõbb, mint a mi aggodalmaskodásunk!

Naivság volna feltételezni, hogy Isten rólunk elfeledkezik. "Hát elfeledkezhetik az anya gyermekérõl?" Markaiba vésett be minket - írja a próféta. Égõ házban benn maradhat az egyetlen gyermek; menekülés közben ott feledhetik a drága ékszereket; éhség idején elveszítheted a kenyeredet, de Isten kezébõl nem szakíthat ki a Sátán. Szülõk! A gyermek a ti gondotok, de Isten gondoskodik róla. Betegség nem árthat neki, ha védõ kezét fölé terjeszti. Ti nevelitek, de õ adja a nevelés eredményét. Ti fáradtok a jövõjéért, de Isten tudja, hogy miért verejtékeztek. Jó lenne, ha megértenék ezt azok, akiknek kettõ untig elég, három pedig elviselhetetlen terhet jelent. Te virrasztasz a betegágyánál ugyan, de nem a drága orvostanár gyógyítja meg, hanem az Isten. Te vásárolod a ruháját, de csak sáfárságod kincseibõl tudsz költeni, és az Isten számvetése mellett csúfos kudarcot vall a te valószínûség-számításod, amikor a jövõ kártyavárát építgeted. Mert te magad kettõnek sem tudsz kenyeret adni, sõt egynek az eltartása is nyomorba dönt, de tizenkettõ mellett is bõségben élsz, ha Isten intézi dolgodat. Ifjak! Ne késlekedjetek megismerni az Isten végére mehetetlen bölcsességét! Így induljatok: mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem? Mert különben szomorú tapogatódzás lesz a pályaválasztásotok, süket keresgélés az érvényesüléstek, és a legnagyobb ballépés a házasságtok. Ne higgyétek, hogy a ti kisujjatok erõsebb, mint hívõ atyáitok dereka! Meg ne csaljon benneteket az anyagelvûség lidérce! Ne hódoljatok be az észember bálványának, ha csak nem akartok kiégett szemekkel, sötét kétségek közt révedezni korai elmúlástok borongós árnyai felé. Gyülekezetek prédikátorai és közösségek vezetõi! Ismerjük el alázattal, hogy a misszió ügye nem a mi gyenge erõnkön áll vagy esik! Ne csüggedjetek bús ábrándozással, ne szomorkodjatok méla elkedvetlenedéssel, mert a ti missziói munkátok az Isten országának a szolgálata! Egy fogaskerék vagy csak, amelyre szükség van a nagy gépezetben, de bármikor pótolni képes a tervezõ ezermester keze. Szép, ha aggódsz az Úr ügyéért, ha lelkiismereted szerint szolgálod az õ népét, ha imádkozol a kereszt diadaláért. De hálátlan és hitetlen magatartás, ha felelõssé teszed Istent egy-egy õrhely látszólagos elvesztéséért, a világ szemében való növekedés meg nem nyeréséért és egyáltalán azért, hogy az õ birodalmát nem a világ nézõpontjai szerint erõsíti. Vajon nem szabad-e õ az elhatározásaiban? Hát nem az õ ügye, az õ terve, az õ keze munkája? A nagy hajók lapátkereke akkora hullámot ver, hogy a Duna egyik partjától a másikig elhat. De ha gátat emelnél is a Vaskapunál a folyó közepén keresztbe, akkor sem folyna vissza a Fekete-erdõbe. Hogy is tehetné, hiszen átvágta magát a hegységeken és nem nyugodott, amíg a Fekete-tengerbe nem ért. Sokkal inkább így az Isten ügye. Ne csüggedj tehát, amikor akadályokat látsz tornyosulni: a folyamok nem folynak visszafelé.

Ha magadra volnál utalva, a kétségbeesés lenne az egyetlen ésszerû magatartás. Mert a világ körülvesz, erõd kevés, ellenséged sok. Kicsinyhitû, miért kételkedel? Hitednek kõszikláján állhatsz. A legnagyobb irgalom érdeklõdik utánad, a felfoghatatlan kegyelem törõdik veled. Védelmedre seregek vannak rendelve, fegyverzeted a gonosznak minden tüzes nyilát megoldhatja. Ne ess hát kétségbe!

Bunyan János Zarándok útjának Keresztyéne kijött Kétségbeesés óriás tömlöcébõl. Sok szenvedés és mélységes elkeseredés után szinte véletlenül jött rá, hogy kebelén elrejtve vele volt tömlöcének a kulcsa. Hogyan került hát a sötét verembe? Úgy, hogy letért a helyes útról, amely a mennyei város felé vezetett. Aki kétségbeesik, nem halad az üdvösség felé. Aki kétségbeesik, az elszakad Krisztustól. Júdás eladta Krisztust: utána kétségbeesett. Aki nem Krisztusra épít, az kétségbeesik. Hiába idõtálló a házad, ha a fundamentum ingovány! Lehet hegyeket mozgató hited, mit sem érsz vele, ha emberekben bízol. Egész életed eléghet a másokért való szolgálatban, nem használsz vele, ha ezáltal a magad dicsõségét keresed. Irgalompénzt vethetsz minden koldusnak, vádolni fog érte a lélek, ha nem tanítvány nevében tetted. Sziklára építsen, aki nem akar kétségbeesni! Krisztus legyen az alapja minden reménységednek! A Golgotára tekints, amikor az eljövendõ ítélet elõl menekülsz! A magad értelmére pedig ne támaszkodjál, amikor lelked jövõjét alapozod!

Hát jól van, kétségeskedj, ha ez megnyugtat. De ne ess kétségbe, mert a Sátán prédájává leszel! Bûneid bántanak? A Bárány trónját tékozló fiak veszik körül. És ha úgy jártál, mint az elveszett juh, mely a maga erejébõl már visszatérni nem tudott; vagy a gazdasszony pénzdarabja, mely hangot adni sem volt képes: a jó Pásztor keres tégedet! A Sátán ugyan széjjel jár, keresvén, akit elnyelhet; de Krisztus azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.

Bûnös, Krisztus keres téged! Beteg, Krisztus meggyógyít téged! Csüggedt, Õ felemel! Erõtlen, a Názáreti megerõsít! Bánatos, Nála vigasztalást nyersz! Te még töprengsz, pedig már rég útban a segítség! Egyes csillagok fénye évezredek elõtt indult és most ért ide, hogy a sötétben bolyongót irányítsa. Ne félj! Isten évezredekkel ezelõtt sugallta a vigasztalás igéjét. És te most olvasod, mintha mennyei kéz egyenest neked címezte volna. A Bibliában több százszor fordul elõ ez: ne félj! Krisztus keresztjét kétezer évvel ezelõtt ácsolta az emberi gonoszság, az emberi nyomorúság, hogy te ma vigasztalást találj, ha rátekintesz hittel.

Ne is kétségeskedj! Jól tudja Isten, mit miért cselekszik. Talán kifogásolod, amiért a Teremtõ nem a te ötleteid szerint kormányozza a világot. Jobb lenne úgy? Csecsemõ vezethet-e repülõgépet? Gyermekre bízol-e gyárakat? Isten van a világtörténet mögött. És ha nem ismered fel Istened kezének munkáit, ne mondd elkeseredve: ha volna Isten, ez nem történhetnék meg. Egy ének így szól:

Ha mély fájdalom gondja nyom,
Ne csüggedj el, szívem!
Célja van ennek, jól tudom,
Könnyíts hát terheden!
A szenvedés majd üdvre vál,
Istennél így van ez.
Lelkem, hát csendben erre várj,
S remélj, a menny tied!

A gazdasági és társadalmi krízis mögött is ott van az Úr. Ha a pokolba mennél is, elõle el nem menekülhetsz. Nemzetek katasztrófája õreá mutat. Népek ítélete tõle indul el. De ha megszomorít, meg is vigasztal az õ kegyelmességének gazdagsága szerint. Mert nem zár ki örökre az Úr. Fogságban, bujdosásban, betegségben, szegénységben, gyalázatban, megaláztatásban, elnyomásban, végromlásban, ítéletben: kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe!

(1947)

(Dr. Haraszti Sándor: Nem voltam engedetlen, Sunshine Publishing House, Szigetszentmiklós, 1997)