Oldaltérkép | E-mail
 
 
Gyorslinkek
   
Szavazás
Miért nem fontos gyülekezeteinkben a misszió?
    Nem üdvösség kérdése
    Nem értettük meg Jézus parancsát
    Még soha nem csináltuk
    Lelkileg kiskorúak vagyunk
    Magunk körül forgolódunk
 
C.H. Spurgeon: A kanaánita asszony
   
 


2. A hit sohasem mond ellene az Úrnak. A hit: imádás. Jegyezzétek meg, Márk ezt mondja: "Kéré őt." Így kiáltozott: "Légy segítségül, Uram!" Előbb meg így: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" A hit kér, de ellen nem mond, még akkor sem, ha Jézus nagyon kemény szavakat használ. Ha a hit ellenkeznék, akkor már nem is volna többé hit, mert csak a hitetlenség mond ellen. Az Istenben való hit ahhoz idomul, amit Isten mond és következésképpen kételkednie nem szabad. Az igazi hit hisz mindent és mindabban, amit az Úr mond, legyen bár az lesújtó, vagy felbátorító. Nem ismeri a: de-t, a ha-t és a mégis-t, hanem egyszerűen amellett marad: "Az Úr mondta, tehát igaz." Sohasem túlkövetelő.

Figyeljétek meg, szövegünkben a hit mindent helyesel, amit az Úr mond. Az asszony azt mondja: "Igen, Uram!" Mit is mondott Jézus? Te olyan vagy, mint az eb. Mi a felelet erre? "Igen, Uram, igaz, az vagyok. Nem helyes, hogy a fiaktól elvegyem a kenyeret, hogy az ebek elé vessem. Igaz, Uram, nem volna helyes és nem szeretném, ha fiaid közül énmiattam csak egyetlen egy is elveszítené a kegyelmet." "Még számodra nem érkezett el az idő, - mondja Jézus - előbb a fiaknak kell enniük és csak azután az ebeknek. A mostani idő Izráel ideje, csak azután kerül sor a pogányokra, de most még nem." És mit felel az asszony? "Igen, Uram, tudom, igazad van."

Nem kételkedik az Úr igazságosságában, ha kegyelme felől mindenható jó szándéka szerint rendelkezik. Ezzel csak hite szilárdságáról tett bizonyságot. Nem mond ellene se az időnek, se a rendnek, melyeket az Úr állapított meg. Jézus azt mondja: "Először a fiaknak kelleniük!" és az asszony nem mond ellene az időnek, mint az afféle emberek, akik nem hiszik, hogy most van a kellemes idő és akik a kegyelem napját épp oly szívesen kitolni szeretnék, mint ahogy ez asszony szívesen és mihamar előidézte. Nem ellenkezett mikor Jézus beszélt, mert igazságtalan lett volna a szövetség kenyerét a fiaktól elvenni és a körülmetéletlen pogányoknak adni; nem akarta az asszony, hogy Izráel miatta megrövidüljön. Ő csak eb volt és nem akarta, hogy Isten terve, vagy az isteni háztartás berendezkedése miatta csorbát szenvedjen vagy megváltozzék. Beleegyezett az Úr minden rendelkezésébe. Ez az igazi lélekmentő hit, mely még akkor is, ha valami egyéni kívánsága ellen van, Isten szándékával megeggyezik. Hiszi Isten kinyilvánított végzését, akár örvendetesen, akár borzalmasan hangzik is az. Hisz Isten szavában, akár úgy hat az, mint balzsam a sebre, akár mint az éles kés, mely metsz és öl. Ha Isten szava igaz, ne küzdj ellen ó ember, hanem hajtsd magadat alá. A Jézus Krisztusban való élő hitnek és az Istenben való megnyugvásnak nem az az útja, ha az ember valami miatt, amit Isten mond, fegyvert emel. Az engedékenységben rejlik a biztonság. Mond: "Igen, Uram!" és boldog leszel. Jegyezd meg: nemcsak, hogy mindenbe beleegyezett, amit az Úr mondott, de ezenfelül imádta is őt ugyanakkor. "Igen, - mondta - de Te vagy mégis az én Uram. Te méltatlannak tartasz engem gazdag adományaidra, de te vagy az én Uram és én Téged így ismerlek el." Jóbbal volt egy nézeten: "ha a jót elfogadtuk Istentől, nem kell-e akkor a rosszat is elvennünk?!" Ő kész a rosszat elfogadni és azt mondani: "Az Úr akár ad valamit, akár megtagad, neve legyen áldott, mert ő mégis csak az én Uram." Ó, nagy az a hit, mely minden ellenvetésről lemond, mely az Ur akaratát magáévá teszi és abba imádattal beleeggyezik. "Bármi is legyen akaratod, még akkor is, ha maga az igazság is elátkoz, azt vallom: mégis Te vagy az én Uram! Hiszek istenségedben, hiszek kiválóságodban, elismerem királyi jogodat és alád vetem magamat, tégy velem amit akarsz!"

Mikor pedig ezt mondta: "Igen, Uram," nem támasztott semmiféle igényt arra nézve, hogy Isten őmiatta végzését megmásítsa.

"Uram, - mondja ő - az ebek osztályába sorolsz engem." Nem azt mondja: "Számlálj fiaid közé!" Hanem kéri csak, hogy az Úr úgy bánjék vele, mint az ebbel szokás. "Az ebek a morzsalékokból esznek" - mondja ő. Nem követelődzik, hogy az Úr borítsa fel a rendet, vagy adja fel elhatározását. "Legyen úgy, ha ez a Te akaratod Uram, akkor az enyém is az!" De lát egy reménysugárt ott, ahol hit nélkül a kétségbeesés sötétsége rémlett volna felé. Bárcsak ilyen volna a mi hitünk is, mint ezé az asszonyé és sohasem mondanánk ellen Istennek!

Most érkezünk szövegünk különösen figyelemreméltó részéhez, t.i. a hit ámbár sohasem mond ellen, de ért ennek a bebizonyításához is. "Igen, Uram, - mondja ő - de mégis esznek az ebek a morzsalékokból." Bizonyítása egészen helyes és kiválóan következetes. Bizonyítéka az Úrtól adott föltevésen alapszik és ti is nagyon jól tudjátok, ha egy embernek valamit be akartok bizonyítani, semmi más okosabbat nem tehettek, minthogy a ti bizonyítékaitokat annak a valakinek a saját adataira alapítjátok. Az asszony nem állít fel új feltételeket, se a régieket kétségbe nem vonja, se azt nem mondja: "Én nem vagyok eb," hanem azt: "Igen, én eb vagyok." Ő elfogadja az Úrnak ezt az állítását és mint ügyes bizonyítékot felhasználja a maga javára: felülmúlhatatlan bizonyítási mód! Az asszony kivette Jézus szájából a szavakat és saját szavaival győzte meg, mint Jákób az angyalt. Akkora erő van az asszony bizonyítási módszerében, hogy szinte attól tartok, hogy nem is vagyok képes a mai alkalommal eléggé hűen elétek állítani. Szeretném azonban megjegyezni, hogy a fordítók a szöveget nagyon elrontották a "még" szócska betoldásával, mert a görög szövegben nincs "még" (a magyarban sincs!), hanem egy egészen más szó. Jézus azt mondja: "Nem jó a fiak kenyerét elvenni és az ebeknek vetni." "Úgy van, Uram, - mondja az asszony - de "hiszen" az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az ő uruknak asztaláról aláhullanak." Nem volna tehát helyes a fiak kenyerét azoknak adni, akiknek maguknak is megvan a saját kenyerük. Igen Uram, úgy van, nem volna helyes a fiak kenyerét az ebeknek adni, mert ők úgyis megkapják a részüket, ha megeszik a morzsalékokat, melyek a fiak asztaláról lehullanak. Többre nincs szükségük és én sem kívánok többet. Én nem kérlek téged, hogy add nekem a fiak kenyerét: megelégszem az ebek morzsalékával is.

Vizsgáljuk most bizonyítása erejét, mely különféle módon jut kifejezésre. Először: bizonyítása reményteljes körülményeken alapul. "Én eb vagyok, - mondja ő - de te, Uram, hosszú utat tettél meg Szidónig; most itt vagy egészen hazám határán, azért nem vagyok utcai kóbor eb, az én helyem az asztal alatt van. Márk írja, hogy az asszony ezt mondta: "Az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékából." Ez annyi mintha ezt mondta volna: "Uram, te látod az én helyzetemet. Én utcai kutya voltam, messze Tőled, de Te most a mi határunkban prédikáltál és én abban a szerencsében részesültem, hogy hallgathattalak. Mások meggyógyultak és itt ebben a házban magam is szemlélhettem kegyelemteljes műveidet. Én ámbár eb vagyok, de eb az asztal alatt, azért Uram, adj nekem a morzsalékokból!" Látod, kedves hallgató? Elismered ugye, hogy bűnös vagy, nagy bűnös? De te fogod mondani: "Uram, én olyan bűnös vagyok, akinek az evangéliumodat hallgatni szabad, azért engedd meg, hogy áldás származzék belőle rám! Kutya vagyok, de az asztal alatt, azért kérlek, bánj velem úgy, ahogy az asztal alatt levő kutyákkal szoktak. Ha valaki prédikál, hogy a tieidet megvigasztalja, én is ott vagyok; ha a szentek összegyülekeznek, hogy a drága ígéreteket megbeszéljék és azokon örüljenek, én is közöttük vagyok; föltekintek és az óhajtásom: bárcsak én is a jámborok közé tartoznék! Uram, Te megengedted kegyelmesen, hogy evangéliumodat hallgathassam és most el akarsz utasítani, mikor szándékomban van azt egészében elfogadni?! Kutya vagyok, de kutya az asztal alatt. Mekkora szerencse, hacsak a gyermekeknél is lehetek; ha csak a lábukhoz fekhetem is! Kérlek téged, kedves Uram, engedd meg, hogy föltekinthessek Rád és áldásodat kérhessem! Ne taszíts el magadtól!" Úgy gondolom, hogy ez nagyon erős alap volt a bizonyításra és az asszony pompásan fel is használta.


Tovább

 
     
 
| Kezdőoldal | Kedvencek közé powered by