Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az ő uruknak asztaláról aláhullanak.

(Mt 15:26-27)

Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból.

(Mk 7:27-28)



A teljesség kedvéért egybeveszem mindkét evangélista elbeszélését. Bárcsak a fölötte való elmélkedésünket a Szent Szellem megáldaná!

Gyakran a legszebb kincseket a leghomályosabb helyeken találjuk. Krisztus egész Izráelben nem talált olyan hitet, mint amilyen a szegény kanaánita asszony szívében lakott. Az ország határai termékenyebbek voltak, mint annak legjobban megmunkált belseje. A tüskés mezsgyéken, ahol a földműves véleménye szerint csak gyom terem, az Úr Jézus a legteljesebb búzakalászokra talált, melyeket eddig csűrébe gyűjtött. Nekünk is, az Ő aratóinak ugyanezen tapasztalatra kell szert tennünk. Sohasem szabad azt mondanunk: ez a vidék már annyira lezüllött, hogy itt senki sem fog megtérni, vagy ez a néposztály annyira lezüllött, hogy eszébe se jut ennek már sohasem a hit szükségessége és nélkülözhetetlensége! Menjünk Tirusz és Szidón határára, jóllehet az ország átok alatt nyög, mert ott is fogunk találni olyan választottakat, akik a Megváltó koronájában drágaköveknek kell lenniük. A mi mennyei Atyánknak mindenütt vannak gyermekei.

A lelki dolgokban mutatkozik meg, hogy a legjobb növények gyakran a legterméktelenebb talajon díszlenek. Salamon beszélt fákról, beszélt az izsópról, amely a fal mellett nő és a Libanon cédrusairól. Így van ez a természet világában. A nagy fák magas hegyeken nőnek, a kis növények meg olyan helyeken, melyek kicsi gyökérzetükhöz illenek; de azoknál a növényeknél, melyeket az Úr jobbja ültetett, nem így van, mert itt cédrus nő a fal mellett. Éppen a nagy szentek nőnek olyan helyeken, ahol senki sem kereste volna őket, az izsóp nő a Libanonon: a kétes, gyarló jámborságot találjuk olyan helyen, mely a jámborság növekedésére nagyon is kedvező volna. Csak az Úr képes megtenni, hogy egy erős hit gyenge ismerettel, csekély örömmel és kevés külső követelménnyel lakozik együtt; ilyen esetben győz és diadalmaskodik az erős hit és annál jobban megdicsőíti Isten kegyelmét. Ilyenformán volt a gyenge kanaánita asszony cédrus egy kemény talajon. Figyelemreméltó a hite, mert nagyon keveset hallhatott arról, akiben hitt, talán még semmit és sohasem hallott róla addig a napig, amelyen előtte térdre hullott és felkiáltott: Uram segíts rajtam!

Urunknak gyors szeme volt. A hitet azonnal meglátta. Ha egy drágakő szenny között hentergett, szeme rögtön észrevette a csillogását és ha egy búzakalász a tövisek között húzódott meg szerényen, látta ő ezt is biztosan. A hitnek erős a vonzereje az Úr Jézus felé. Ha a király veszi észre, így kiált fel: "Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem, megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintetével, a te nyakadon való egy aranylánccal!" (Én. 4:9) Az Úr Jézus boldog volt, hogy gyönyörködhetett ezen asszony hitének szépséges kincsében, szemlélgette, örült rajta és elhatározta, hogy megfordítja és más világításba helyezi, hogy ennek a megbecsülhetetlen gyémántnak különböző lapjai sorba csillogjanak és ragyogjanak és lelkét megörvendeztessék. Megpróbálta hitét hallgatással és visszautasító válaszadással, hogy fénylő erejét annál jobban láthassa. De az egész idő alatt szemlátomást csak gyönyörködött benne, erősítgette és titokban amikor már eléggé kipróbálta, előhozta, mint az arannyal szokás és ezekben a jellegzetes szavakban tört ki:"Oh, asszony, nagy a te hited! Legyen neked a te akaratod szerint!" Mely szavakkal tulajdon királyi pecsétjét ütötte rá az asszony erős hitére.

Talán van - úgy remélem - ma reggel itt közöttünk olyanféle szegény lélek, aki a neki nagyon kedvezőtlen viszonyok között mégis megtanulja, hogy valóban erősen és szilárdan kell hinni az Úr Jézusban és ha még ez a hit sem hozna békességet; ha semmiféle kegyelmes imameghallgatást nem eredményezne, még az esetben is remélem, hogy a küzdelmes hit a kanaánita asszony példája folytán megerősödik.

Az Úrhoz intézett kérésének és a tőle nyert meghallgatásnak lefolyásából a következő négy ténymegállapítást ragadom ki: 1. A hitnek sohasem lehet a száját bekötni. 2. A hit sohasem mond ellene az Úrnak. 3. A hit hatalmas alapköveken nyugszik. 4. A hit elnyeri, amit kér.


Tovább