A magyarországi baptista közösség fellendítője


1842. augusztus 13-án született a németországi Grossbuschekben. Egész fiatalon odaszánja életét Jézus Krisztusnak és ennek jeleként 1862. március 7-én Jakab Becker által bemerítkezik.
1867-ben Hamburgba költözik, ahol csatlakozott az akkor már népes Johan Gerhard Oncken gyülekezetéhez.
Missziómunkásként Oroszországban tevékenykedett a Fekete-tenger környéki német iparosok között.
1870-ben Ogyesszában Carl Ondra, lodzi lelkipásztor avatja fel a lelkipásztori tisztségre.
1872-ben Galatzban a Brit és Külföldi Bibliatársulat szolgálatába áll. Előbb Zágrábban működött.

1873. március 6-án Budapestre került és azonnal lendületes missziómunkába kezdett és még abban az évben vasárnapi iskolát alapított a gyermekek részére. Kitartó munkája nyomán négy személy elfogadta Jézus Krisztust élete megváltójaként, őket 1874. december 27-én Budapesten merítette be. Ennek következtében 1875. május 1-jén a Bibliatársulat elbocsátotta munkájából, mivel a szabályzat világosan meghatározta, hogy a Biblia terjesztésével tilos volt személyes bizonyságtétel és hitvallás ismertetése. Sok anyagi gondjai miatt sem adta fel elhívását. Ezutás Pesten és vidéken mind több helyen hirdette az igét, végezte a tagok felvételét, a bemerítést és a gyülekezetek szervezését. Munkatársaival és feleségével együtt többször kegyetlen üldözésekben részesült, elsősorban Nagydisznódon, Újvidéken, a Szepességben, Budafokon, Budaörsön, Derecskén és Gyantán. A testi bántalmazásokon kívül pénzbírságot is kellett fizetnie, ezért bútorainak egy részét el kellett adnia.

Közben Budapesten az általa alapított Wesselényi utcai gyülekezet egyre jobban megerősödött és növekedett. Imaházépítésbe kezdenek és a hazai gyülekezeteken kívül imaházépítési alapra gyüjtöttek szerte Európában: Londonban, Königsbergben, Skóciában, Hamburgban és Németország több gyülekezetében. 1887. augusztus 20-ára felépült az imaház. Ennek érdekessége, hogy az alapkőben elhelyezett oklevélben meghatározták, hogy a felépült imaházban csak német nyelven folyhatnak az igehírdetések. Mint később kiderült, a nemzetek és a történelem Ura, a mindenható Isten másképp gondolta ezt.

Gyülekezetszervező és evangélizáló munkája mellett küzdött a vallásszabadságért és elsősorban Irányi Dániel képviselővel tartotta a kapcsolatot, aki az 1848-as szabadságharc egyik hőse volt. Irányi lelkesen kiállt a vallásszabadság ügye mellett. Küzdelmük egy ideig eredménytelennek látszott, mert az országgyűlés az államegyház befolyása alatt állt. Meyer Henrik, amikor kiderül, hogy csak magyar ember lehet egy államilag bejegyzett egyház vezetője, abbahagyta ezirányú erőfeszítéseit. A munka terhe és az egészségi állapotának romlása miatt újabb lelkimunkások beállítására törekedett és külföldi tanulmányokra küldött több erre alkalmas fiatalembert pl. Udvarnoki Andrást és Balogh Lajost.

1894-ben a magyar baptista gyülekezetek önállósulnak és a "Függetlenségi nyilatkozat"-uk aláírásával kérik a központi, német gyülekezetből való elbocsátásukat. Meyer Henrik tiltakozott a magyarok önállósulása ellen, de nem állhatott útjába a természetes folyamatnak. A magyarok pedig felvették újra a Meyer által eldobott vallásszabadság ügyét és a baptista közösség elismertetéséért folyó harcot, ami ettőlfogva megosztottsághoz vezetett. Külföldi missziós vezetők már 1908-ban javasolták Meyernek, hogy hagyja el Magyarországot.

Sok keserüség és küzdelem után Meyer 1909-től 1915-ig Németországban vállat prédikátori szolgálatot. Onnan nyugdíjasként tért vissza Budapestre.