A nagyvilág baptista hithősei közül méltán emelkedik ki Johann Gerhard Oncken személye, aki kontinensünk baptista ébredési mozgalmának egyik legmarkánsabb egyénisége volt a 19. században. A németországi Varel városában született 1800. január 26-án. Szülei eredetileg evangélikusok voltak. Születése után nem sokkal apja meghalt. Édesanyja nevelte 14 éves koráig, majd egy skót kereskedő magával vitte Angliába. A London melletti Greenwichben lakott egy hívő családnál.
Egy metodista igehirdető szolgálatára egész fiatalon megtért, és egy közeli kongregacionalista (független) gyülekezethez csatlakozott. Ez az esemény olyan mély lelki változást hozott az életébe, hogy azonnal ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy hitét másokkal is megossza. Csekély kis jövedelmét – még néha az éhezést is vállalva – hitébresztő vallásos irodalom vásárlására fordította, hogy aztán azt szétosztogassa.

Anyagyülekezete fölfigyelt Oncken ragyogó gyakorlatias képességeire, főleg szónoki tehetségére, és a Continental Society miszsziótársasággal karöltve 1823-ban Németországba küldte bibliaterjesztő misszionáriusnak. Hamburgban telepedett le, ahol könyvkereskedést, majd vasárnapi iskolát hozott létre. Elszánt gyülekezetplántáló munkája nyomán egy életképes kongregacionalista (független) gyülekezetet alapított, melynek első igehirdetője lett. A Szentírás folyamatos tanulmányozása során kérdéssé vált benne a csecsemőkeresztség bibliai megalapozottsága. Az újszövetségi példák alapos vizsgálata révén eljutott arra a meggyőződésre, hogy a keresztség egyedüli helyesen gyakorolt formája a hitvallást követő teljes alámerítés volna.

Oncken 1834-ben észak-amerikai baptistákkal került kapcsolatba, akik megerősítették benne a bemerítéssel kapcsolatos bibliai felismerését. Még ebben az évben Hamburgba érkezett dr. Sears Barnabás, a Hamiltoni Teológiai Szeminárium (USA) tanára, baptista lelkipásztor, aki Oncken kétségeit végleg eloszlatta, és őt hitvallása nyomán, feleségével és 5 társával együtt 1834-ben az Elba folyóban alámerítette. Innen számítjuk a modernkori baptista mozgalom elindulását nemcsak Németországban, hanem az egész európai kontinensen. Így jött létre ugyancsak ebben az évben Hamburgban az első baptista gyülekezet. A közösség egyhangú szavazata nyomán Sears kézrátétellel Onckent baptista lelkipásztorrá avatta. A hamburgi gyülekezet ezután gyors növekedésnek indult. A bemerítéseket először a feltűnés kerülése miatt éjszaka végezték a közeli folyó partján. Később nappal tartották, amire kíváncsiak tömege tódult a helyszínre. Az érdeklődök közé azonban rosszakaró provokátorok is vegyültek, akik egy ízben olyan botrányt okoztak, hogy a rendőrségnek kellett közbelépnie. Emiatt Hamburg városának tanácsa betiltotta a baptisták további nyilvános öszszejöveteleit. Oncken ennek ellenére folytatta hitterjesztő tevékenységét, mire a hatóságok négyheti fogságra ítélték. Szabadulása után sem tudta megtörni semmilyen fenyegetés, üldözés, fáradhatatlanul folytatta munkáját. Oncken ez idő alatt nemcsak Hamburgban tevékenykedett, hanem gyülekezeteket alapított Brémában, Würtenbergben és Hessenben is. Sőt közvetlen munkatársai – Köbner és Lehmann – segítségével Dániába, Németalföldre, Svédországba is elvitte az evangélium üzenetét.

Fordulatot hozott a baptisták társadalmi megítélésében az 1842-es hamburgi tűzvészt követő baptista segélyakció. Oncken ugyanis tevékenyen kivette a részét híveivel együtt a katasztrófát követő mentés munkálataiból. A tűzvész után pedig a keresztyén szeretet gyakorlásaként imaházuk egy részét felajánlották a hajléktalan tűzkárosultak elhelyezésére. A hamburgi városi tanács ennek hatására megszüntette a baptisták további zaklatását és üldözését. A teljes vallásszabadságot egész Németország területén az 1848-as forradalom hozta meg. Ez a fordulat a baptista misszió térhódításában is éreztette áldásos hatását.

1849-ben már országos kongresszust tartottak a németországi baptisták. Egy 1852-ben közzétett statisztika szerint 42 gyülekezetük volt az országban több mint 4 ezer taggal. Legnagyobb gyülekezeteik ebben az időben Hamburgban, Brémában, Berlinben, Stuttgartban és a Wupper-völgyben voltak, de az ország sok városában és községében működött kisebb gyülekezet és misszióállomás.

Oncken 1880-ban Hamburgban megalapította a Baptista Teológiai Szemináriumot, ahol 4 éves képzés során készítettek föl lelkipásztorokat és missziómunkásokat a szolgálatra. Ez az intézmény később az európai kontinens egyik legrangosabb missziós központja lett. Oncken a könyvkiadó vállalatát később Casselbe telepítette át, ahol könyvkereskedése még hatékonyabbá vált. Hogy milyen eredménnyel dolgozott Oncken, azt az a tény is igazolja, hogy csak a Bibliából 200 ezer példányt adott el. Hogy a lelkek mentésében mennyire fáradhatatlan és eredményes volt, azt pedig önmagában az is bizonyítja, hogy halála évében, 1884-ben mintegy 30 ezerre volt tehető a baptisták németországi létszáma.

Oncken egy Európa léptékű gondolkodó és elszánt missziómunkás volt. Nem törődött sem államhatárokkal, sem nemzetiségi, sem vallási, sem kulturális határokkal. Oncken ugyanis a külmisszióra is gondolt, így indult el kezdeményezésére a misszió még 8 országban: Svédországban, Oroszországban, Lengyelországban, Hollandiában, Svájcban, Magyarországon, Romániában és Bulgáriában. Számára egy volt a fontos, hogy a határokat nem ismerő evangélium minél szélesebb körben, minél hatékonyabb eszközökkel terjedjen, és minél hamarabb célba jusson. Megtalálta és kiképezte a legalkalmasabb embereket, akik hűséges munkatársai lettek. Folyamatos kapcsolattartással, imádsággal, jó tanáccsal irányította őket. Nem törődött emberi ellenállással, megvetéssel, gúnnyal, kiközösítéssel, üldözéssel. Minden lehetséges eszközt mozgósított arra, hogy minél több helyen gyülekezeteket plántáljon, folyamatos lelkigondozásról gondoskodjon, és így várja a növekedést és gyümölcsözést, amit egyedül Isten adhat az odaszánt lelki munka nyomán. Növekedést ugyanis hiába várunk plántálás és folyamatos öntözés nélkül. Mai gyülekezetplántálók és a gyülekezetek lelki növekedésében fáradozó testvéreim, vegyetek példát a baptista misszió hőseitől, követve elszántságukat, az Úr iránti hűségüket! Mert aki a kevésen hű, csak az bízatik sokra ezután...


Dr. Mészáros Kálmán, Jr. egyházelnök