Egy vitatott személyiség


"Békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által."

Kolossé 1:20.


1628-ban született Bedforshirben, Angliában. Mint a munkásosztály szülöttje, már fiatalkorában megismerte a nélkülözést. Ifjúkorában jellemző volt rá a folyamatos alku a lealacsonyodással, ugyanakkor a napi robotmunkák a hadseregben.

Megnősült, de ez semmit sem változtatott helyzetén, mert továbbra is – ahogy ma neveznék – csökönyös és önfejű keresztyén maradt. Később felismerte, hogy ebben a korszakában egyáltalán nem volt keresztyén. Istenhez való őszinte megtérése és életváltozása egy vasárnapi igehirdetés hatására történt. Azon a délutánon a szokásos szórakozása közben Bunyan egy hangot hallott a szívében: „Vagy elhagyod ezeket a bűneidet és a mennybe mész, vagy megtartod őket és a pokolra jutsz!” Ezek a szavak megmaradtak és hónapokon keresztül visszacsengtek szívében. Ennek hatására az addig formálisan vallásos keresztyénből egy cselekvő keresztyén lett, aki a gyakorlati életben is komolyan gondolta a keresztyénséget.

Egy nap amikor az utcán sétált meghallott két asszonyt a vallásról beszélgetni, azt gondolta csatlakozik hozzájuk. A beszélgetés folyamán rádöbbent arra, hogy fogalma nincs, miről beszélgetnek.
Ezt írta: „Az újjászületésről beszélgettek, Isten munkájáról a szívükben. Arról, hogy hogyan győződtek meg nyomorult természeti életükről. Azt mondták, hogy Isten meglátogatta a szívüket az Úr Jézusban. Elmondták, hogy mik azok az ígék és ígéretek amik felfrissítenek, erőt és biztonságot adnak a gonosz támadásaival szemben.”

Később ugyanezek a hölgyek mutatták be Bunyant John Glifford lelkipásztornak. Bunyan elment a gyülekezetbe (ahova több felekezet tagjai is jártak) és Glifford pásztor prédikációjának hatására végül átadta saját élete feletti jogát az élő Istennek.

Bunyan Bővőlködő Kegyelem című könyve saját lelki bibliográfiája. Ebben a könyvben leírja, hogy a Kolossé 1:20. verse hogyan tört át a szívén és milyen eszköz volt ez az Úr kezében, hogy élete igazán meg legyen mentve.

1656-ban már prédikál, ugyanabban a gyülekezetben, ahol Glifford volt a lelkipásztor. Hirdetni akarta Isten igéjét bárhol és bármikor. Hirdette az igét szabad ég alatt, falusi kertekben, otthonokban, magtárakban és még plébániákon is. Bedfordshire és a szomszédos grófságok tele voltak olyan gyülekezetekkel, többek között kongregacionalisták (függetlenek) és baptisták, akik igényelték prédikációit. Nem sokkal később azonban meggyűlt a baja a sok utazás és prédikálás miatt.

1660-ban az anglikán királypártiak elkezdték támadásaikat az el nem ismert prédikátorok (baptisták, kongregacionalisták, puritánok) ellen. Ugyanis illegális cselekedet volt fel nem szentelt helyen prédikálni. November 12-én John Bunyant letartóztatták, mert egy mezőn prédikált, közel egy farmhoz. A letartóztatás után értesült arról, hogy szabadon engednék, ha bocsánatot kér a magisztrátustól és befejezi a prédikálást. Bunyan visszautasította ezt a lehetőséget, ennek fogva 12 évet kellett eltöltenie a börtönben. Bunyan elutasítása emlékeztet minket Péter és János apostol válaszára, akiket a zsidó vezetők fenyegettek meg ugyanígy (ApCsel 4:18-20.).Az alatt a 12 év alatt Bunyan megírta, azóta is nagysikerű könyvét, a Zarándok Útját és a Bővőlködő Kegyelmet. Ez utóbbit Ernest Bacon spekulációinak a hatására írta, aki a börtönben töltött évek utolsó felében már nem hagyta nyugodni.

1672-ben II.Károly szabadon bocsátotta a legvallásosabb rabokat, köztük Bunyant is. Ezután a Bedfordi független gyülekezetben látjuk őt, mint annak vezetőjét és pásztorát. Nem sok időt tölthetett el ebben a tisztségben, megint ott kellett hagyja feleségét és hét gyermekét, ugyanis a törvények újra változtak.

1675. februárjában II.Károly megváltoztatva előbbi döntését, Bunyant több sorstársával együtt letartóztatja.

1678. A második rabság kevesebb ideig tartott és miután kiengedték publikálta monumentális könyvét a Zarándok Útja első részét.

Már csak egyetlen kérdés áll a történelemírók előtt: John Bunyan baptista volt-e egyáltalán?

Nem lehet kétségünk afelől, hogy nagyon keveset használta a felekezeti titulusokat, sőt ha lehetett el is kerülte említésüket. Egyszer azt mondta: Számunkra azok a címek, hogy baptista, kongreagacionalista, presbiteriánus, vagy, amit akartok, kijelentem, hogy ezek nem Jeruzsálemből, nem is Antiókhiából származnak, de inkább a pokolból és Babilonból…"

Tény, hogy Bunyant inkább lehetne bemerítőnek, mint Baptistának nevezni. Felnőtt korban lett bemerítve és hangsúlyozta, hogy csak azoknak kell kiszolgáltatni a bemerítést, akik befogadták és magáévá tudták tenni az Igét. Nem hitte, hogy a bemerítés és az úrvacsora valakiből igazán keresztyén embert tudna csinálni. Bunyan abban az értelemben baptista volt, hogy tisztelte az alapvető baptista értékeket. Elsősorban hű volt Isten Igéjéhez, és egyedül a hitből való feddést/igazgatást hangsúlyozta.

1688-ban Bunyan halála után a 11. kiadásban adták ki a Zarándok Útját és 100 000 másolatot nyomtatattak.Nagyon nagy hagyatékot hagyott ránk, sok verset és könyvet irt.


Angolból fordította: Nagy-Kaszáné Somogyi Ilona


A zarándok útja (1-2. fejezet)