Levél egy anticionista barátomhoz (részlet)

“…Kijelented barátom, hogy nem gyűlölöd a zsidókat, te pusztán ’anticionista’ vagy. Én pedig azt mondom, szóljon az igazság a magas hegycsúcsokról és visszhangozzék a völgyeken át Isten földjén: mikor az emberek a cionizmust bírálják, a zsidókat értik rajta – ez Isten igazsága…

…Az antiszemitizmus, a zsidó nép iránti gyűlölet szégyenfolt volt az emberiség lelkén és az is marad. Ebben teljesen egyetértünk. Tudd hát ezt is: az anticionista lényegénél fogva antiszemita, és ez így is lesz mindig…

…Miért van ez? Tudod, hogy a cionizmus nem egyéb, mint a zsidó nép álma és ideálja, hogy visszatérjen szülőföldjére és ott éljen. A zsidó nép, miként az Írás mondja, egykor virágzó országban élt a Szentföldön. Innen űzte ki oket a római zsarnok – ugyanazok a rómaiak, akik kegyetlenül megölték a Mi Urunkat. Hazájából elűzetve, nemzete romba döntve, örökös vándorlásra kényszerítve a föld hátán, a zsidó nép újra és újra elszenvedte ama zsarnok csapásait, amely épp rajta uralkodott…

…A néger nép, barátom, tudja, mit jelent elszenvedni olyan uralkodók zsarnokságát, amelyet nem mi választottunk. Fivéreink Afrikában könyörögtek, kérték, igényelték – KÖVETELTÉK ama velünk született jog elismerését és megvalósítását, hogy békében élhessünk a magunk uralma alatt, saját országunkban…

…Az antiszemita minden lehetőségnek örvend, mikor gonoszságát kibocsáthatja. Az idők során illetlen dologgá vált a zsidó iránti gyűlöletről nyíltan szónokolni. Ekképp az antiszemita örökösen új formákat és fórumokat kénytelen mérgének keresni. Micsoda öröm hát számára az új maskara! Ő nem gyulöli a zsidókat, csupáncsak anticionista!”

Saturday Review, 1967 augusztus