A helyszín

Visszaemlékezve, a nyári szabadságomnak legszebb két hetét 2005.07.25-08.05-ig Kárpátalján tölthettem a guti gyermektáborban. Küzdelmes volt a döntés, ugyanis választanom kellett két jó barátom esküvője és a gyerektábor között. Végül Istentől békességet kaptam, hogy a gyerektáborban a helyem.



Vezetők és segítők

A táborban kb. 130 gyerek jött el. A vezetők úgy döntöttek, hogy két részre osztják el a gyerekeket. Így két tábor, egy gyerek (7-12 évesek) és egy tini (12-19 éves) tábor volt egy helyen, majd kisebb 8-10 gyerekből álló csoportokba osztva őket voltak a foglalkozások. A programok egy volt katonai laktanya területén zajlottak. Magyarországról voltunk: Czibula Mariann, Gergely Eliza és Tünde, Láng László, Kapitány Zsolt, Nagy-Kasza Dani és Lona, Szabó Balázs és Péter, Szabó Csilla és Szilvia, Tenkely Béci és Zoli.



A gyerekek és tinik egy része

A gyerektábor vezetője Nagy-Kaszáné Somogyi Ilona, a tinitábor vezetője pedig Nagy-Kasza Dániel volt, a többiek pedig a csoportok vezetésében vettünk részt. Nehra Valentin pedig, aki a beregszászi baptista gyülekezet lelkipásztora, felügyelt mindkét tábor rendjére és olykor besegített a programok lebonyolításában. Rajtunk kívül pedig az ott élő magyar baptista fiatalok is besegítettek, úgyhogy minden kiscsoportban egy magyarországi és egy kárpátaljai vezető is volt; nagyon sokat köszönhetünk nekik is. Meg kell még említenem a holland református fiatalok jelenlétét is, akik a kreatív és a sportfoglalkozás szervezői és lebonyolítói voltak. Rendkívül jó munkát végeztek. Ezenkívül a holland református alapítvány az OEKROE anyagi támogatása nélkül nem jöhetett volna létre a tábor.
Lona és Dani sok időt, munkát és imádságot fektettek a tábori programok kidolgozásába, levezetésébe. Igyekeztek összehangolni az ottani elvárásokat, a mi elvárásainkkal, egységben tartani a tábor csoportvezetőit és segítőit. Bár különböző kultúrát és szokásokat vittünk magunkkal, mégis egy hit és szeretet kötötte össze a szívünket. A cél is közös volt, hogy a gyerekek megismerjék, meghallják az Isten szeretetéről szóló üzenetet az örömhírt, a Krisztus Jézusról szóló evangéliumot. Az egységet munkálta, hogy vezetők és segítők minden reggel, mielőtt a gyerekek felébredtek volna, együtt kerestük Isten jelenlétét és kértük vezetését imaközösségben, dicsőítésben. Könyörögtünk a gyerekekért és magunkért, hogy „adjon Isten szót a szánkba”.



Játékidő a hollandokkal

A két hét során sok kihívás is volt, a gyerekeknek és nekünk fiataloknak egyaránt. A tábori adottságok nem voltak a legjobbak. A „táp”-láléktól kezdve, a kivilágítatlan közösségi teremig, a „nyoszolyák” állapota és még sok más próbára tettek mindenkit. A kisebb gyerekek némelyikét pedig a honvágyuk szomorította el, ilyenkor vigasztalni kellet őket. Visszaemlékezve mindezek a körülmények tanítottak és egységben tartottak minket. Hiszem, hogy a sokszínű foglalkozások mindennapi közös áhítatok, a sport, a kreatív foglalkozások és az esti alkalmak, melyek nagy része mindig evangelizáló jellegű volt, nem csupán csak kikapcsolódást és pihenést vagy barátkozási lehetőséget nyújtottak az ott táborozó gyerekeknek. Öröm volt látni, ahogy az elvetett magok a gyerekek szívébe is behullottak. Némelyek elkezdtek azóta a beregszászi gyülekezetbe járni, másokból egy ifjúsági csoport alakult a közeli Guton. Reménységünk szerint a Szentlélek továbbra is dolgozik a szívükbe.

 
A búcsúzás szomorú pillanatai

Akik elmehettünk szolgálni, hálásak vagyunk istennek és mindazoknak a testvéreknek, akik támogattak bennünket és lehetővé tették, hogy ebben a két hétben a kárpátaljai gyerekek a saját, magyar anyanyelvükön hallhassák az evangéliumot. Szeretnék bátorítani mindenkit, hogy imáiban hordozza tovább ezeket a gyerekeket.
Bővebb információt pedig a http://www.oekroe.nl/ alatt találtok.

Beszámolómat szeretném egy igeverssel befejezni, amit a tábor előtt kaptam „útravalóul.”

„Akinél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz.” Márk 4.20

Gergely Eliza Noémi