A henyélő gyülekezetekről

Nem várják, hogy valami nagyot tegyenek, vagy nagyot lássanak. Nem várják a gyakori megtéréseket, megijednének és gyanakodnának, ha ez sokszor előfordulna. Nem várják, hogy prédikátoruk teljes erejével végezze tisztét, panaszkodnának, hogy sok izgalmat kelt. Az a legrosszabb, hogy a henyélő gyülekezetek többnyire féltékenyek és félnek, hogy valaki az ő területükön fog működni. A mi gyülekezeteink - mondja Spurgeon - sokszor azt képzelik be maguknak, hogy a túlnépes nagy városnak egy része az ő kizárólagos tulajdonuk és azt vagy ápolják, vagy elhanyagolják, amire kizárólagos tulajdonjoguk őket felhatalmazza. Ha valaki megkisérelné ott egy új mozgalom beinditását, vagy csak egy prédikálásra szánt terem építését, akkor mindezt veszedelmes vadorzásnak tekintenék a maguk területén. Ők maguk nem tettek semmit, de nagyon félnek, hogy valaki kitúrja őket a helyükből… Ideje volna már, hogy minden gyülekezet érezze meg, hogyha nem dolgozik létezésének egyedüli létalapját adta fel. A gyülekezet lényege a kölcsönös építésben és a bűnökből való megtérésben van. Ha egy gyülekezet nem felel meg e kettős célnak, akkor csupán névleg gyülekezet, akkor csak akadály, baj, károkozás. Olyan, mint a só amely elveszítette erejét…

Isten munkatársa az a gyülekezet, amelyik az emberek megmentésén fáradozik, viszont a Sátán munkatársa ha ezt már nem teszi.


Az ébredésről

Ugyanaz az erő, amely az első pünkösdkor háromezer ember megtérését eredményezte, ma is működik, közel kétezer év után, és azoknak akik hallják, új tanításnak tűnik, ha még addig nem hallottak arról, hogy bűneikre van bocsánat és életük megújúlhat a Krisztus által! Ahogy a legelső igehirdetőkben Isten Szent Szelleme munkálkodott (Péteren, Pálon, Timóteuson keresztül), ugyanaő működik azokban, akik megújult életükben bizonyságtétellel hirdetik Isten Igéjét.
Sokan talán nagy ébredési időszakokra várnak, hitetlenségük viszont azt súgja, hogy azok az idők elmúltak és soha többé nem látnak olyan nagy dolgokat... pedig ez is Isten akaratától függ, és Isten népének joga van, hogy imádkozzék ébredésért. Ha pedig nincs ébredés, jó ha az igehirdetők magukban keresik a sikertelenség okát, nem az ő bizonyságtételük erőtlen-e? Mert Krisztus ma sem marad bizonyságtevők nélkül, ha mi nem is tudunk róla (mert tőlünk nagy messzeségben történik), ezért Ő megáldhatja az Ő igehirdetőinek munkáját. És eljöhet a nap, hogy ma még ismeretlen emberek állnak elő, és bátorsággal hirdetik az Igét.
Mindebben van nekünk is feladatunk. Isten ma élő népe könyörögjön az Ő országáért, az evangélium hirdetéséért, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába. Az igehirdető pedig vegye komolyan küldetését, az ígéretet, hogy "Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kellnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak el, járnak és nem fáradnak el" (Ézs 40:31)


A liturgiáról

A mi nyilvános istentiszteleteink hibája az, hogy nagyon komolyak, hidegek és formalisták vagyunk. Nem holmi rajongásra gondolok, de azért nem volnék ellene, ha egykor máskor hallhatnék egy szívélyes halleluját. Az érzelmek lelkes kitörése felmelegítené egy kissé szíveinket. A "gloria" kiáltása pedig lángra kapatná lelkeinket. Csak azt tudom, hogy sehol nem érzem magam olyan jól az istentiszteleten, mint Walesben, ahol az igehirdetőt a prédikáció alatt sokkal inkább támogatja. mint zavarja az ilyen közbekiáltás, hogy: "dicsőség Istennek!" Igen, itt megpezsdül a vér, megmozdul a lélek. Ez helyes módja az istentiszteletnek: örvendezve tisztelni Istent.


Felekezetek

,,Nem szégyenlem soha, hogy magamat kálvinistának valljam, de valóban Kálvin szerint való kálvinistának, nem az újabb elfajzott módúnak. Nem habozom magam baptistának nevezni; a bemerítő medence itt van előttetek világos bizonyságúl, hogy én Urunknak ezt a rendelkezését nem szégyenlem. De ha valaki tőlem hitvallásom után érdeklődik, akkor azt felelem: vallásom a Jézus Krisztus!" (Részlet a Tabernakulumot megynyitó prédikációjából)

,,Nekem az a legfőbb vágyam, hogy olyan embereket nyerjek meg, akik Isten országától még távol állnak és ki is küldöm az én hírnökeimet, hogy az olyeneket keressék és mentsék meg. Rossz halász az, aki a házában ül és várja amíg a halak hozzá jönnek. Oda kell vetnünk a hálót, ahol a halak vannak. Lelkeket kell Urunk számára megnyernünk. Hogy azután baptisták vagy egyébb mások lesznek, - arra nem sokat adok; csak keresztyénekké legyenek!"


A szószékről

Spurgeon határozott ellensége volt a szószékeknek; nagyon korlátozva érezte magát bennük. ,,A szószék - mondja - rémes egy találmány. Bárcsak széttörhetném. Melyik ügyvéd beszélne szószékről a törvény előtt? Hogy volna képes gyújtó beszédet tartani, hónaljig elevenen elásva? Van olyan szószék, amely egyenesen álló koporsóhoz; van amely hordóhoz, tojástartóhoz, hombárhoz, vagy fecskefészekhez hasonlít. Sok olyan magas, hogy szédül, aki róla a mélységbe lenéz; aki pedig felnéz, annak hosszú időre megmerevedik a nyaka. Egy ilyen szószékben egyszer úgy éreztem magam, mint a matróz fent az árbóckosárban..."
A Tabernakulumban szószék gyanánt egy kimagasló emelvény volt, amin egy asztal, egy szék és egy kerevet volt.


Sport

A testi mozgás céljából bowlingozott, mert úgy tartotta, hogy az egy régi puritánjáték. Egyszer a lovaglással is próbálkozott, ,,de - mondja - nem jól festettem a lovon és egyszer egy mellettem elmenő azt mondta nekem, hogy üljek inkább kocsiba, ott biztosabb leszek."


Őltözködés, viselkedés

Spurgeon tanítványai szívére kötötte és elvárta tőlük a természetes, friss, férfias magaviseletet. Semmi sem volt annyira ellenére, mint az előkelősködés és a cifrálkodás. Törekvése az egyszerüségben annyira ment, hogy még a hivatalos ruházat minden fajtája ellen is tiltakozott. Ezért volt neki az anglikán egyház szertartásossága annyira ellenszenves, hogy egyszer így kiáltott fel: ,,Óh Uram, szabadíts meg bennünket az illendőségtől!"


Szivarozás

Arról a jámborságról, amely a dohányzást bűnnek tartja, Spurgeon tudni sem akart és mikor egy amerikai úgy nyilatkozott, hogy ő a dohányzás bűnével felhagyott, Spurgeon azt jegyezte meg, hogy neki elég a tennivalója, ha a tíz parancsot meg akarja tartani. Amíg pedig nem lesz egy 11.: ,,Ne dohányozzál!" addig hát ő jóízüen elszív egy-egy szivart.


Alkohol

Szigorú nézetei voltak az alkohollal szemben. Tartózkodott a szeszes italoktól; de inkább csak példát szerett volna mutatni vele. Mikor egy kiránduláson szomjasan érkeztek meg egy vendéglőbe, kisérője megkérdezte tőle nem tartja-e helytelennek egy pohár sör megivását. Spurgeon így felelt: ,,Nem tartom helytelennek, de ha egy szegény koldus, akinek kisértés az ivás, hallana erről, arra bátorítaná, hogy egy tucat pohárral megigyon. Ezért én lemondok róla."
Később odáig jutott, hogy az úrvacsoránál csak meg nem forrt bort használt. "Ha az italt le tudnánk győzni, akkor magát az ördögöt tudnánk legyőzni..." Gyülekezetében volt ,,Önmegtartóztatók csoportja" akiknek az egyik összejövetelén ezt mondta tréfából: ,,a legerősebb teremtmények mind vizet isznak, így pl. az oroszlánok, a tigrisek, az elefántok és a ... gőzmozdonyok."