Oldaltérkép | E-mail
 
 
Gyorslinkek
   
Szavazás
Miért nem fontos gyülekezeteinkben a misszió?
    Nem üdvösség kérdése
    Nem értettük meg Jézus parancsát
    Még soha nem csináltuk
    Lelkileg kiskorúak vagyunk
    Magunk körül forgolódunk
 
Szántó János - Egy vidám földműves életbevágó tanácsai
   
 


További részek:

Probáld meg újra!

A hibákról



A lustákról

Mert a világon sok a lusta, sok lustával találkoztam, ezért könnyű volt megírni róluk a tapasztalatomat.

Lustának a jó tanács szitába öntött víz! Aki meg akarja javítani a lustát úgy jár, mint az az egyszeri ember, aki agarakat hizlalt. A lustákról írt pár sorban mindenki észreveheti a jóindulatomat, s mert a jóindulat mindig jól kamatozik, egy-két morzsát szórtam a jóindulatból a lustaság posványába. Lehet, hogy a morzsák már nem segítenek rajtuk, de ez nekem sem árthat, mert a jóindulatú tanács nem tett még szegénnyé senkit.

A lustát dorgálni rossz üzlet. Olyan, mint az elhanyagolt szántóföld. Nehéz rajta szántani s gyenge aratást ígér. De az én dolgom nem a bírálgatás, hanem a szántás. Minden földet mélyen kell szántanod. Hamar munka nélkül lennének a földművesek, ha csak a jó földeket kellene megművelniük.

Lusták mindenhol találhatók. Úgy nőnek, mint a gaz. Gyorsan szaporodnak, de szaporodásukkal nem használnak senkinek. Ha róluk van szó – vastag bőrük miatt – erős kifejezéseket használok. A lustaság az embereknél a csontokban bujkál s akármit csinálunk, visszatér a húsba. A lusta csavargó a legcsúnyább látvány. Ha leves hullana az égből; odatartaná talán a tányérját, de csak addig, amíg annyit nem gyűjtött, amire éppen szüksége van. Fürgébb lenne, ha víz helyett bor esne – de utána többet aludna! Az ilyen lustáról mondja bölcs Salamon: “Bemártja a rest az õ kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza.”(Péld. 19,24). Úgy kell bánni velük, mint a méhek a herékkel, amikor kiűzik őket a kaptárból.

A szegény emberrel szemben megértő vagyok, de a lustáknak ostor való. Kényszermunkára fognám õket, ha tudnám, hogy ez segít rajtuk. E büntetésből sem venné ki mindenki egyformán a részét, mert némelyik jó összeköttetéssel rendelkezik. Szájában ezüstkanállal jött a világra. Hasonlítanak is a kanalukhoz, mert csak akkor keverik a levesüket, ha valaki tulajdon kezét kölcsön adja nekik. Rájuk illik a régi közmondás: “Lusta, mint a Sándor bácsi kutyája” – amely oly lusta volt, hogy amikor ugatott, a falnak támasztotta a fejét.

A világon mindennek van jó oldala. De ha a lustaság haszna után kérdezősködsz, mindenki zavarba jön, legyen az illető tudós vagy elhagyott toronyban ülő bagoly. A lustaság mindig ellenszél, ezért senkinek sem viszi előre a vitorláját. Pocsolya, amelyben megdöglik a hal és elmenekül a béka. Akármilyen jól rostálod át a lustát, nem találsz benne mást, csak pelyvát.

Többektől hallottam a kijelentést: “Nem csinálok semmit, nehogy rosszat tegyek”. Ez a kijelentés nekem nem elég világos. Szépen csillog, de nem arany. A dicséretnek ezt a kis részét sem hagyom a lustáknak. Állítom, hogy a legkisebb részük is rossz. Az az ember, aki rosszat csinál, veréb amely a búzát lopja. A lusta ember: “Fészken üllő veréb”, amelynek tojásaiból a kikelt kis verebek kiszámíthatatlan kárt okoznak.

Nem szeretem, ha fiaink túl élénkek, de inkább legyenek nyakig sárosak, minthogy ide-oda ődölögjenek semmittevéssel. Ha a semmittevés ma még nem látszik, holnap már láthatóvá lesz.

Mint ecet a fognak, füst a szemnek, olyan a lusta minden embernek. Legalább is annak, akik kenyerét arca verítékével, becsületes úton szerzi meg. Aki idejét semmittevéssel tölti, az céltáblája lesz a Sátánnak. Aki akkor játszik, amikor már dolgozni kellene, annak a rossz lélek a játszótársa. Aki pedig nem dolgozik, de nem is játszik, az lelkét a Sátán műhelyévé teszi. Ez a bölcsője az iszákosnak és a börtöntöltelékeknek, akik a bűnök bacilusgazdái s megfertőzik a társadalmat.

A tétlenség a koldulás anyja és minden bajnak a gyökere. A munkakerülőnek kétszer akkora a gyomra, mint a szorgalmas embernek. Az orr alatti nyílás a henyélés óráiban elnyeli azt az összeget, amely a gyermekeknek kenyérre és ruhára volt félretéve.

Isten Igéje általános szabályként kimondja, hogy “A részeges és a tobzódó szegény lesz!” Hogy a két dolog közti rokonságot bebizonyítsa, ugyanez a vers így folytatja: “…és rongyokba öltöztet az alvás.”(Péld. 23,21) Az öreg tetőn moha nõ, s a bűn sok faja a lustaság óráiban születik.

Jézus Krisztus azt mondta: “De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé”(Mt. 13,25). Ez az Ige fején találta a szeget, mert a gonosz a lustaság kapuján megy a szívbe.

Jó öreg prédikátorom többször mondta: “A lusta ember a legjobb nyersanyag az ördögnek”. Azt csinál belőle amit akar, tolvajt, rablót, gyilkost, stb.

Nem én vagyok az első, aki szidom a lustákat. Egy alkalommal barátom egyik közös ismerõsünk után érdeklődött. Elhatároztam, hogy őszinte leszek, s elmondom minden hibáját. Alig kezdtem beszélni s csak annyit mondtam: “Igen lusta…” – “Elég!” – vágott közbe öreg társam. – “A lustaságban minden bûn megtalálható s ez a legjobb ismertetőjele a bűnnek.”

Fiaimnak mindig azt tanácsoltam: “Kerüljétek a lustákat, mert megfertőznek s a lustaságból nagyon nehéz kigyógyulni”. Én is attól tartok, hogy egyszer a lusták útjára tévedek s ezért mindent, amit a lustasághoz hasonlít, csírájában elfojtok. “Legjobb a tojásában megölni a viperát!” Nem vesszük észre, hogy gyermekeink rossz természetüket magukban hordják és úgy nőnek fel előttünk, mint kertben a gaz?!

A vadlúd sosem tojik liba-tojást! Gyermekeink haszontalan dolgok után futnak, ha nem tesszük részükre kedvessé az otthon való tartózkodást, vagy ha nem neveljük őket úgy, hogy gyűlöljék a lusták társaságát! Neveljetek belőlük méheket s akkor nem lesznek darazsak!

Sokan panaszkodnak a főnökökre. De sok panaszra való ok van a beosztottakkal is, különösen a lustaság dolgában. Igaz, hogy csak olyan lóval szánthatunk, amilyenünk van, de ha egyik-másik emberre gondolok, akik nem dolgoznak – legszívesebben két csigát állítanának be helyettük. Inkább megyek döglött kutyával nyúlra vadászni, mint velük szántani. Könnyebb volna vért sajtolni az ajtófélfából, vagy vizet a dugóból, mint rendes munkát kapni az ilyen emberektől. S érdekes, hogy õk mégis a jogaikkal kérkednek. Szeretném, ha néha-néha jogtalanságukra is gondolnának és nem ácsorognának folyton, kezükkel az eke szarvára támaszkodva.

A lusták nem “munkások”, épp úgy, mint ahogy a disznó sem bika, vagy a kóró sem almafa. Nem mindenki vadász, aki zöld kabátot hord, s aki csak úgy tesz, mintha dolgozna, nem érdemli meg a munkás nevet. Sokszor csodálkozom, hogy a munkaadók olyan macskákat tartanak, amelyek nem fognak egeret. A pénzem inkább a kútba dobom, semhogy egyeseket olyan munkáért fizessek, amely miatt annyit kell mérgelődni, hogy az ember feje fájdul meg bele.

“Élni és élni hagyni!” Ezt vallom én is. De e jogból kizárok minden lustát, “…hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.”. – Ne elégedjenek meg azzal, hogy élvezik a jót – mint hernyó a káposztalevélen, vagy mint a lepkék, színekben pompáznak –, de mézet nem gyűjtenek. Inkább kidőlök a mezõn – mint múltkor a szomszédom gebéje –, semhogy olyan kenyeret egyem, amelyet nem érdemeltem meg. Többet ér a becsületes halál az olyan életnél, amely nem hoz hasznot senkinek. Inkább koporsóba fekszem és leszek élő halott, semmint ember, akinek élete csak üres papír.

Szeretném, ha minden ember megértené, amit mondtam. Vannak emberek, akik hívőknek tartják magukat, de végtelen lusták. Szerintem az istenfélő ember a legjobb munkás. Ha dolgozunk, ne törődjünk mással! Ne álljunk meg beszélgetni akkor sem, ha fontos dologról van szó. Ilyenkor meglopjuk a munkaadónkat. Többektől hallottam ezt a tanácsot: “Ne állítsd meg az ekét egy egér miatt!” Az a munkás, aki ura távollétében lassú, az “szemnek szolgáló”, ami ha jól tudom – épp az ellentéte a jó keresztyénnek. Ha némelyik hívő a munkában a nyelve helyett a kezével volna gyorsabb, jobb bizonyságot tenne hitéről.

A világ szerint a legnagyobb gazember a jámbor gazember. Sajnálattal kell bevallanom, hogy a leglustább ember, akit ismertem “hívő” volt. Hasonlított Bunyan János Fecsegőjéhez. Kertjét annyira benőtte a gaz, hogy sokszor kedvem lett volna kigyomlálni csak azért, hogy megkíméljem gyülekezetét a szégyentől. Kérdőre vontam volna érte és megtanítottam volna gyomlálni; de ki nevezheti magát tanítónak egy hatvanéves embernél? Az Úr Jézus sokat dolgozott és tanítványainak sem szabad megijedni a kemény munkától.

Sok a lanyhaság az Úr szőlőjében is s ez tönkreteszi a lelki munkát. Az emberek szarvasokon lovagolnak, ha nyereségről van szó és csigákon, ha a menny felé törekszenek. A prédikátor untatja a gyülekezetet – s a gondok hintaszékén álmodozik. – A gyülekezet ásít és a tagok kezüket összekulcsolva azt hajtogatják, hogy Isten távol tartja tőlük az áldást. Minden naplopó, ha bekerül a “lecsúszottak” táborába, megsiratja azt a szerencsétlenséget, amely őt érte. Vannak gyülekezetek, amelyek elfogadják ezt a rossz magyarázatot. Azt hiszem, ha Pál ültet, Apollós öntöz – Isten megadja a növekedést. Nincs türelmem azokhoz, akik minden okot Istenre hárítanak ahelyett, hogy magukban keresnék a hibát.

Most lefontam rokkámat. Félek, hogy száradt törzset öntöztem. Erőmhöz képest megtettem amit tudtam, ennél többet egy király sem tehet. Egy hangya sem tud mézet gyűjteni, mégha életét is áldozza fel érte. Gondolataimat én sem tudom úgy kifejezni, mint a könyveket író tudósok. De úgy gondolom, hogy az igazság akkor is igazság, ha az csak egyszerű papírcsomagolásban van.


További részek:

Probáld meg újra!

A hibákról

 
     
 
| Kezdőoldal | Kedvencek közé powered by